Segítség a boltban

Helyszín: Dunaújváros, Váci mihály út, Ezermester és úttörő bolt, kb.1987.Belépek, boltvezető susmusol a polcok mögött valakivel. Pultban egy 16-17 év körüli, copfos tanuló kislány, iskolaköpenyben néz kissé riadtan. 

- Jónapot kívánok! Egy pillanat forrasztópákát szeretnék vásárolni! 

Kislány arca rémültre vált, látom, hogy azonnal kutatni kezd fejben, aztán lázasan fordul hátra és a polcot kezdi kétségbeesetten pásztázni. Közben mindketten észrevesszük, hogy a főnök felénk pillant, nyilván, hogy ellenőrizze a kiszolgálás szakszerűségét, az aznapi osztályzat múlhat ezen.. Hősnőnk a polchoz lép tanácstalanul, lassan, bátortalanul felemeli a kezét, és egy gyalura teszi, le ugyan nem veszi, de óvatosan, lassan hátrapillant a válla fölött, rám néz segítségkérőn, mint amikor a táblánál elakadsz a matekpéldával, és arra vársz, hogy az osztálytársak kisegítsenek. Én óvatosan, alig észrevehetően csóválom a fejem, csak annyira, hogy messziről ne látszódjon. A főnök oda-oda néz, miközben aláír valami papírokat. Az eladó lány visszafordul, igazít kicsit a gyalun, mintha csak a polcot rendezgetné, aztán elengedi. Tovább matat, egyszer csak felcsillan a szeme, nagy doboz, rajta felirat: Forrasztó páka--100W. Boldogan, feloldódva leveszi, indulna vele felém vidám mosollyal, én Charles Bronsonként nézek két résen át hallkan sziszegve... Rám néz, rémülten megtorpan, megfordul, gyorsan visszateszi. Tovább gurulnak újjai a polcon zavartan, közben a főnököt fűrkészi aggódva, és amikor a keze eltalálja a céltárgyat, azonnal látványos krákogásba kezdek, főnök felnéz a papírokból érdeklődve, köhögök tovább mint aki csak muslicát nyelt, a cipőm rugdalom, odajön szemlézni szigorú tekintettel de elkésett. A kislány mosolyogva, hálás szemekkel nézve áll, kezében a dobozzal, melyen a felirat: Pillanat forrasztópáka. Mosolygunk egymásra cinkosan és kissé zavartan. És egy kicsit megáll az idő..., főnök áll, hol engem néz, hol őt, nem érti, most ő krákog (-rohadt muslicák mi?...) állapítom meg magamban.

- Őőő, aa, mennyi lesz?

Kérdem gyorsan, majd fizetek. Az ajtóbol visszanézek, még összemosolygunk egyszer.

- Viszonlátásra!

Pár nappal később jövünk a haverokkal ki a moziból, a Halálos fegyver-ből szórjuk Mel Gibson poénjait, szemben velünk egy lány csapat jön vidáman, az egyik váratlanul rám mosolyog, és miközben elmegy mellettem, alig hallhatóan mondja:

"- Szia, köszi!" 

Döbbent, össznépi forgolódás indul a fiús blokkban, a srácok tágra nyílt szemekkel, értetlenül bámulják hol a lányt, hol engem, szemrehányón, mint akik nehezményezik, hogy nem avattam be őket valamibe, holott a nyár elején vérszerződést kötöttünk, hogy egymásnak mindenki mindig mindent...stb. A tanácstalanság viszont rám is kiül, de végül leesik nekem, szép lassan.... Hát perszee! Most nincs copfban a haja és nem is  iskolaköpenyben van... És milyen kis csinos! Veszem észre magamban. Állok, közben mosolygok hülyén, és makogok:

- Szi... szia! Sziva... khm, szivesen. 

Nézek még utána hosszan, ahogy vidáman csacsogva tovalibben.Áhh, nagyon fiatal, állapítom meg magamban! Hisz én akkor már majdnem voltam vagy..., vagy 19...

Meg hát... hülye is!...