Döntések [Drarry ff. 18+]

15. Választás nélkül

Draco várt. Felkelt az ágyból, lezuhanyzott, felöltözött, majd visszadőlt az ágyra és még mindig csak várt. Tudta, hogy Harry nem öt perc alatt rendezi le a látogatást, de Draco minden másodperccel egyre nyugtalanabb lett. Sétálgatott a szobában, járkált a nappaliban. Végül lekapott egy könyvet a polcról, hogy elterelje a gondolatait, amikor legnagyobb meglepetésére kinyílt az ajtó. Egyből felkapta a fejét, lélegzetét visszafojtva várta, hogy Harry belépjen, de csalódottan szusszant fel, amikor nem az ő arca jelent meg.

- Draco - biccentett felé keresztapja, a szőke pedig megmerevedett ültében.

- Mit keresel itt? - mordult rá Draco türelmetlenül. A férfi becsukta az ajtót maga mögött, majd kérdés nélkül, nem zavartatva magát a kanapére helyezkedett. Draco összehúzott szemekkel méregette. Nem tetszett neki a váratlan látogatás, az pedig, hogy Harry épp akkor nem tartózkodik a közelében, túl sok véletlen egybeesésnek tűnt. Óvatosan méregette Perselust.

- Így kell fogadni a keresztapádat? - húzta el a száját a férfi boldogtalanul. Annyira máshogy viselkedett, mint előző alkalommal, hogy Draco megkockáztatta, egyáltalán nem ismeri Piton igazi személyiségét.

- Mi a faszt akarsz? - állt fel Draco a kanapéról ingerülten. Piton nagyot sóhajtott, majd bocsánatkérő mosolyt villantott rá.

- Sajnálom, Draco, de nem maradhatsz itt tovább - kezdte a férfi, nem reagálva a káromkodásra, a szőke ereiben pedig megfagyott a vér. Ösztönösen hátrálni kezdett.

- Nem megyek vissza. Nem és nem! - fakadt ki Draco rémülten. Szerencsére a férfi nem mozdult a fotelból, csak átható tekintettel bámult rá.

- Voldemort tudja. Rájött, hogy sokat jelentesz Harrynek és azt kaptam feladatnak, hogy vigyelek vissza. Ne haragudj, Draco, de muszáj vagyok megtenni - váltott át gyengédebb hangnemre a férfi. Meggyötört arcot vágott, mint akinek egyáltalán nem tetszik az egész.

- Hogy aztán ismét gyakorlóbábúja legyek az egész rohadt rokonságnak? Felejtsd el, nem kényszeríthetsz!

- Draco, ha most nem jössz velem, Voldemort egy órán belül ismét ráküldi a csatlósait az Odúra! - csattant fel a férfi idegesen, száját egy vonalba préselve. Draco pedig elfelejtett lélegezni. Szemeit ellepték a düh könnyei, torkát szorította a félelem. Egész testében megremegett, a tehetetlenség vasmarokkal tartotta foglyul. Légzése akadozott, remegő kezekkel kapott torkához, próbálva levegőt venni, de nem sikerült oxigénhez jutnia.

- Lélegezz - szólt rá keresztapja idegesen, de a szőke csak fulladozó hangot hallatott. -, a francba!

Piton két lépéssel előtte termett és bár Draco ideges volt, a pániktól nem tudott mozdulni. Hagyta, hogy a férfi erőszakkal ledöntsön a torkán egy bájitalt, erősen tartva a szőkét fél kezével.

- Esküszöm, hogy gyűlöllek - morogta a szőke rekedten, miután meg tudott szólalni. Draco tekintete szinte elsötétült, karját kirántotta a szorításból. Bár a pánikrohama enyhült, a szíve ugyanúgy dörömbölt bordáin, kezei kontrollálhatatlanul remegtek. Attól félt, hogy lábai megadják magukat.

- Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha eleve meg sem próbállak megmenteni. Hiú ábrándokban ringattalak, ezért magamnak sem bocsátok meg soha - mondta a férfi csendesen, a megértés kis szikrája csillant szemeiben. Draco hisztérikusan elröhögte magát.

- Komolyan? Először kihozol onnan, most meg vissza kell mennem, különben Harry nagy valószínűséggel egy óra múlva halott lesz? Végre egyszer az életben igazán megtapasztalom, mi a boldogság, te pedig elvárnád, hogy a nyomás hatására önként kisétáljak belőle? - Draco maga sem értette, mitől vált ennyire hisztérikussá percek alatt. Bele sem mert gondolni abba, hogy visszatérjen, a jeges félelem újult erővel csordogált végig ereiben, ahogy felsejlett emlékeiben az összes gyötrődéssel töltött éjszakája a kúria falai közt. Piton megragadta a vállait. Tekintete keményen, határozottan fúródott Dracóéba.