Good Omens Oneshots [Fordítások]

Köszi Adam

Credits to: Zakani_Donovan

Szavak száma: 2142

Kontextus: TV kánon, az Armageddon után.

A Meg Nem Történt Apokalipszis után, Adam valójába megtartotta az erejét, mert érezte ha nem akkor az Antikrisztus pozíció megüresedne a pokolban és megint elrendelnének egy testet, hogy megpróbálja elkezdeni (befejezni) az egészet újra.

Ez okból kifolyólag elkezdett Aziraphalehez és Crowleyhoz járni, hogy tanítsák meg jobban uralni az erejét. Meg akarta tanulni, hogy hogyan használja a csodákat és ne csak úgy történjenek meg mert veszélyes ha a gondolatokat csak úgy valóssággá teszi. Így belegyeztek, hogy megtanítsák neki, hogyan használja az erejét csodákon keresztül (csettintésekkel, különböző mozdulatokkal, stb).

Míg ezek az órák folytak, Adam érezte, hogy valami volt az angyal és a démon között, gyakorlatilag érezte a szagát a szeretetüknek. ÉS egy nap mielőtt elment volna Spanyolországba három hétre bilincset rakott rájuk.

Ahogy látjátok, egy kis szünetet vettek az aznapi órákból és megegyeztek, hogy játszanak valamit. Mindig Adam jött elő a legjobb ötletekkel, így nem kellett sokat győzködnie őket. A műanyag bilincsek normálisan működtek a játék alatt, de amikor Adam este sietve ment el a boltból a szüleivel a reptérre, a két lény úgy tűnt elfelejtették, hogy egymáshoz voltak kapcsolva.

Legalábbis addig elfelejtették míg Crowley a kedvenc helye fele akart menni a kanapén és Aziraphael be akart zárni és lehúzni a sötétítőket emberi úton. Végül egy csettintéssel letudta mindkét feladatot miután rábukdácsolt Crowleyra az éles rántásnak köszönhetően.

- Bocsánat kedves fiam. Esküdni mertem volna, hogy kinyitotta a bilincset miután elkapott minket miközben a bankot raboltuk – mondta az angyal egy nyögés kíséretében ahogy a testsúlyát a térdére helyezte.

Crowley felült, a fejét rázva. - Azt mondta, hogy akkor fogja azt csinálni ha elkapja a csapatunk többi tagját is. Már együttműködtünk volna amikor a szülei megjöttek. Hova rakta azt az átkozott kulcsot?

Aziraphale felsegítette és keresték a kulcsot jó néhány percig mielőtt a kanapéba becsúszva megtalálták. Az egyetlen ok, amiért még nem varázsolták ki magukat mert hozzá voltak szokva, hogy limitálva volt, hogy mennyi csodát használhattak az órákon. Adam hamar ideges lett amikor meglátta őket, hogy mindenféle dolgot csináltak apró mozdulatokkal míg neki egy huzamban kettős sem sikerült rendesen. Türelmetlen volt, de tanulni akart, ami az oka annak, hogy ilyen nehezen próbálkozott.

Crowley bedugta a kulcsot a helyére de az már nem akart kinyitni a bilincset. Az angyal rosszallóan felhúzta a szemöldökét.

- Hagyd abba a vacakolást csak vedd le azokat – erősködött arra gondolva, hogy ez egy Crowley tréfái közül.

Erre a démon átadta a kulcsot, hogy a fontoskodó angyal láthassa magának. - Ez nem én vagyok. Azt hiszem ez a játék csak olcsó és csak akkor működik ha akar.

Aziraphale egyetértett, többet babrált a zárral mint Crowley de ugyanazt az eredményt kapta. Idegességében felnyögött és csettintett.

Semmi sem történt. Még egyszer Crowleyra nézett és a vörös felemelte mind két kezét.

- Ez nem én vagyok, Aziraphale – jelentette ki.

Hogy bebizonyítsa, ő is csettintett. Csinált különböző gesztusokat, káromkodott és dühösen is nézett a bilincsekre teljes kígyó szemekkel de semmi sem történt. Majd megragadta az angyalt és a lakás felé rángatta.