A Titok Feltárul [ HP fanfiction ]

- 5.fejezet -

Három nappal később, Alexis elhagyhatta a gyengélkedőt. Hermione pedig, mint  egy jó testvér meglátogatta és elhozta neki a tanulnivalókat, amiért hálás is volt érte. Meggyötörten ugyan, de mosollyal az arcán ment le az alagsorba, hogy csatlakozzon a többiekhez bájitaltanhoz. Édesanyja válaszlevele is felvillanyozta, ami előző este érkezett meg hozzá.
– Hé,te! -egy hangos kiáltás csengett fel mögötte.
A lány megtorpant és lassan megfordult,hogy szembe találja magát durva megszólítójával.
Pansy Parkinson lépett hozzá. Kleopátra stílusban hordott fekete haja, szép keretet adott az arcának, és aki nem ismerné egy bájos teremtésnek tartaná. De már kezdte kiismerni, és tudta hogy az aranyos pofi mögött egy méreggel teli vipera lapul.
– Mit akarsz?! -kérdezte kissé fennhangon.
– Igaz, hogy végig hánytad az egész kastélyt? -kérdezte gonosz vigyorral az arcán.
Alexis felvonta a szemöldökét. Nem volt se kedve és ereje ahhoz, hogy Pansynek magyarázkodjon. Mellesleg ha ő tud erről, akkor az egész kastély tud róla. Kissé megremegett a gyomra.
– Nem, nem igaz! -vágta rá gyorsan.
– Azt mondasz amit akarsz, de én a többieknek hiszek. -húzta ki magát magabiztosan.
– Ha a többieknek hiszel, akkor miért állítottál meg és kérdeztél rá? -kérdezte Alexis értetlenül.
Pansy szoftvere itt lefagyott és újraindításért kiáltott.
– Csak, mert. -hadarta zavartan. – Mellesleg jobb lett volna mosakodni mielőtt órára jössz! -tért vissza a magabiztossága és a lány nyaka felé mutatott.

A lány nem értette, mivel reggel zuhanyzott le. Elő halászta a kis tükrét a táskájából. A nyakát kezdte vizsgálgatni, mire döbbenten pislogott a tükör mására. Feketés, zöldes foltok éktelenkedtek a nyakán. Alexis óvatosan megérintette. Ujjaival kissé érdes, pikkely szerű dolgot érzett, amit hiába kezdett dörzsölni hevesen, nem akart eltűnni.
– Mi a baj? -szólította meg egy kedves hang.
Gyorsan felkapta a tekintetét, és ingjének gallérját gyorsan felhajtotta, hogy némileg eltakarja a foltokat.
Harry és Ron álltak vele szembe.
– Semmi, csak megcsípett egy bogár és megmaradt a helye. -mosolygott zavarában a lány.
– Elég hevesen dörzsölted ahhoz képest. -tette hozzá Ron.
– Nem akarunk bemenni? -terelte el gyorsan a témát Alexis. A választ meg sem várva besietett a terembe.

Az első pad hívogatóan hatott a lányra. Most nem is bánta, hogy ott kell lennie. De így is megütötte kis füleit, hogy mögötte susmognak, és néha nevetnek is. Pansy hangját vélte felfedezni.
Alexis inkább azzal foglalkozott, hogy a házi dolgozatot Piton asztalára tegye, amit még hétfőn le kellett volna adnia. Hermione győzködte, hogy jobb ha ő adja be, nehogy baj legyen belőle, de Alexis makacsul ellenállt. Ő akarta és kész.
Piton bevágta az ajtót, és a többiek rémületére a házi dolgozatokat is lehozta.
– Ez valami botrányos! -csapta le a pergamen lapokat Alexis asztalára, aki megszeppenve pislogott az első lapra.
Pansy Parkinson neve éktelenkedett a lap tetején, az osztályzattal együtt. Kissé megmosolyogta, mivel Troll jegyet kapott.
– Ossza ki Carter! -parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon a professzor, miközben helyet foglalt a tanári asztala mögött.
Kezébe vette Alexis dolgozatát, míg a lány osztotta ki a többieknek. Egy halvány félmosoly íve kúszott fel az arcán, majd a pennáját a kezébe vette és rá firkantotta az érdemelt jegyet, majd a griffendéles padjára helyezte.
– Most alap bájitaltant fogunk elkészíteni! -állt fel az asztalától és a táblára kezdett írni.
Alexis a kiosztás végeztével, visszaült, és legnagyobb meglepetésére a dolgozata ott hevert. Egy Kiváló érdemjeggyel. Ez vált a napja fényponjává, és a bájitaltan receptjét gondosan és visszafojtott mosollyal az arcán jegyzetelte le.

Két órával később, elégedetten fújta ki magát, és várta, hogy Piton megnézze a művét.
– Na nézzük Carter kisasszony mit produkált! -mondta fennhangon. – Hm. Nem is rossz! Talán magába szorult egy kis tehetség is.
Alexis ezt a kis csípős megjegyzést dicséretnek vette. Csak biccentett, hogy értette.
– Rendben! A héten folytatjuk!