Édes, mint a citrom | BingJiu ff

3. rész | Törődés

A kezdeti nehézségek után elkezdtek összemosódni a napok, a hetek, a hónapok. Shen Jiu-nak szokásává vált, hogy sosem lesz mérges a fiúra (nem mintha kellett volna). Természetesen mivel a tanára volt, rengetegszer segített neki, de még így is maradt tanulnivaló, amin aztán egyszer csak bealudt. Ezek után Shen Jiu mindig lefektette. Így ment ez szinte minden este. A fiú egyáltalán nem mutatta jelét annak, hogy akármi is az eszébe jutott volna az előző életéről, így Shen Jiu is egyre bátrabb lett.

Mire észbe kaptak, már november vége volt. A levelek szinte mind lehulottak már és beköszöntött a hideg idő. Luo Binghe-nek kevés ruhája volt, így venniük kellet újakat.

A mai nap folyamán pontosan ezt akarták megvalósítani, így -mivel hétvége volt- kilenckor reggeliztek és már indultak is. A közelben volt egy nagy pláza, ezért gyalogszerrel is könnyen odajuthattak. Shen Jiu úgy gondolta, majd ő megveszi a ruhákat. Nem akarta, hogy a fiú abból az egyébként is nevetségesen kevés pénzéből költsön ilyesmikre. Bár Luo Binghe mindig bele akart adni a számlákba és bevársálásokba, de a másik ezt soha sem hagyta.

Így hát tíz óra után egy kicsivel meg is érkeztek a bevásárlóközpontba. Több ruhásbolt is volt, ezért alig tudták eldönteni, hogy melyiknél kezdjék. A végén egy kisebb boltra esett a választás, mivel Shen Jiu is itt szokott vásárolni és nem volt túlságosan drága. Bementek az egyszobás épületbe, majd köszönés után el is kezdtek kutakodni a ruhák között.

-Luo Binghe, gyere! Találtam valamit. -Intette magához a fiút. Egy pulóvert tartott a kezében, ami illett a kölyök stílusához és még meleg is volt. Sőt az ára sem volt rossz. Miután a másik odasietett, Shen Jiu kihajtogatta a ruhadarabot. -Gyere csak, nézd meg, hogy tetszik-e! -Mondta kedvesen, majd közelebbnyújtotta a másikhoz.

-Nagyon jó anyaga van... -Simított végig Luo Binghe a tanára kezében tartott ruhán.

-Tetszik? -Kérdezte erre Shen Jiu. Luo Binghe válaszul szégyenlősen bólintott egy aprót. A fejét a padló irányába szögezte. Ez a mozdulat mosolygásra késztette az idősebbet.

-Rendben. -Simított végig a fiú buksiját. -Akkor megveszem. -Mondta egyszerűen, és már indult is további ruhák kutatására. Luo Binghe lemerevedve maradt a helyén. Még mindig lefelé bámult és az arcába szökött a vére. Egy idő után észrevette, hogy shizunja nincs már a közelében, így gyorsan utánafutott.

Háromnegyed óra alatt meg is érkeztek az utolsó megállójukhoz, avagy a cipőbolthoz. Shen Jiu utált cipőt venni, mivel egy rahedli pénzbe került és mindig vagy egy órát bent szarakodott. Ám muszáj volt, mert Luo Binghe-nek nem volt, csak egy vékony sportcipője. Egy meleg utcai cipő és egy bakancs volt tervben, így meg is indultak azoknak az irányába.

-Nézd csak. -Forgatta meg a kezébenaz az egyik bélelt cipőt Shen Jiu. -Ez kényelmesnek néz ki. Szerinted milyen? -Fordult a másik felé.

-Igen tényleg annak néz ki... -Nézegette meg a fiatalabb is. Shen Jiu egy kicsit viccesnek találta, hogy mindenben egyet értett vele, de visszafogta a kuncogását.

-Jól van, gyere, ülj ide le! -Mondta Shen Jiu, majd odasétált az egyik padhoz. Luo Binghe követte a példáját és engedelmesen leült. A fiú már kérte volna el a cipőt a tanárától, amikor a szemei két méteresre tágultak. Ennek nem más volt az oka, mint hogy az a bizonyos tanár féltérdre guggolt előtte és megfogta a bokáját, hogy rá tudja adni a cipőt.

-Shizun, meg tudom csinálni egyedül is!! -Kiáltott fel és vörös fejjel kalimpált a kezeivel. Shen Jiu nem is foglalkozott vele, csak a lábbelire koncentrálva összehúzta a szemöldökeit.

-Nyughass! Így nem tudom rád adni. -Szólt rá mérgesen. Erre Luo Binghe abbahagyta a kalimpálást, de az arca még mindig vöröslött. Shen Jiu szépen rárakta mind a két cipőt, majd felállt és a másikra nézett. -Sétálj benne! Jó a méret? -Kérdezte. Luo Binghe a kérése szerint sétálgatott egy kicsit.