Amikor minden összedőlt

8 0 0
                                    

Különleges módon szeptember elseje pont hétfőre esett, de persze akkor még nem tudtam, hogy ezt majd ennyire megjegyzem. Mind a dátumot, mind ezt a tökéletességet, hogy elseje az hétfőre essen. A végzős évem kezdetének ellenére vidáman keltem fel, hiszen minden rendben volt, de tényleg minden. A gimi erős, de nem versenyistálló, hogy folyton stresszeljek valamin. A családom egyben van, csak a bátyámmal beszéltem régen, de édesanyámmal csodálatos kapcsolatom van. Van két legjobb barátom Lina és Nóra, akik történetesen ikertestvérek. És nem utolsó sorban, de immár öt éve bele vagyok zúgva Gáborba, akivel alig két éve egy osztálytábor alatt véglegesen egymásra hangolódtunk ( egy kisebb félreértés után), és azóta együtt vagyunk. Ez utóbbit azóta sem hiszem el, hiszen ritkán válik valóra az ember évekig reménytelen szerelemnek hitt álma. Az ilyen gimis szerelmek ha be is valósulnak, akkor sem tartanak sokáig, vagy valójában nem is olyan jók mint elsőre hiszed. Ráadásul Gábor egy tipikus, könyvekből és filmekből jött menő és népszerű srác, akik általában mindig valami dráma után összejönnek a legszürkébb lánnyal a gimiből. Velünk nem teljesen így volt, barátságból indult a kapcsolatunk és évek során jutott el oda ő is, hogy belém szeretett, illetve nyilván nem tartom magamat annyira nyominak, mint a könyvekben lévő említett láthatatlan lányok. Arról már nem is beszélve, hogy valójában senki sem szürke, senki sem unalmas, csupán mindenki máshogy viseli és mutatja ki az értékes tulajdonságait.

Így tehát, hogy minden éppen tökéletes volt, nem aggódtam egy jelentéktelen szeptember elseje miatt, lepergett rólam. Igaz sietve készülődtem, így nem volt időm megnézni Gábor jó reggelt üzenetét, amivel minden reggel köszönt mikor nincs alkalmunk együtt aludni. Időhiányom oka az volt hogy sehol sem találtam a közös pólónkat amire egy hülye fejet vágós kép volt kettőnkről nyomtatva. Megbeszéltük, hogy ma azt vesszük fel, de mintha csak elszublimált volna valahova. Ez kicsit belerontott a szép reggelembe, de végül kiválasztottam egy lila felsőt amit tudtam, hogy szeretett rajtam és futva még éppen elértem a buszomat. Éppen beesetem 8ra a suliba, az osztályterembe lépéskor már az ofő jött be mögöttem kezdeni az órát így csak egy pillantást vetettem Gáborra aki éppen Mátéval beszélt, így észre sem vett, majd leültem a helyemre Lina mellé. Kezdetét vette az unalmas osztályfőnöki óra, melynek az első harminc perce csak arról szólt, hogy idén miért csak az új hetedikes osztályoknak van évnyitó (elfelejtettek időben lefoglalni egy egyetemi helyszínt ahova befért volna az egész suli). Tűkön ülve vártam az óra végét, hogy végre odamehessek Gáborhoz, és elmesélhessem neki, hogy sehol sem találtam a közös pólót. Mikor kicsöngettek az első óráról, már indultam is volna hozzá, de Lina feltartóztatott és bizony ekkor vált először nyilvánvalóvá számomra, hogy valami nem stimmel.

- Hella, várj. Változott amit tegnap beszéltünk - hajol hozzám bizalmasan, és közben a tesója, Nóri is hátrafordul hozzánk.

- Tegnap? - kérdeztem zavartan, mert emlékeim szerint tegnap nem beszéltem Linával, ugyanis az egész napot Gáborral töltöttem, egy utolsó nyár záró randi keretein belül.

- Igen tegnap, a kávézóban. Anyukám nem engedi, hogy szombaton tartsak bulit, így péntek este kell, amíg színházba mennek.

- Milyen buli? - értetlenkedtem, mire Lina idegesen hátra csapta a hosszú szőke haját és rám meredt.

- Hát az évkezdő buli. Ki kell heverni a végzős év első hetét.

- De hiszen most volt egy hete nyárzáró buli Máténál - ráncoltam a szemöldököm.

- A micsoda? - kérdezett vissza.

- Az ami elmaradt? - szól közbe Nóri is, és sokat mondóan néz rám, tekintetével utalva valamire amit nem értek. Én ugyanis nyolc napja vasárnap Gáborral, Linával és Nórival részt vettem azon a bulin Máténál. Minden évben van és még csak soha fel sem merült, hogy elmaradjon.

Felejtős szerelemWhere stories live. Discover now