What if...? - A másik út

6. év - Kvaff Királynő

- Kit látnak szemeink?

- A munkatársunk és a húgunk... együtt?

Fred és George Weasley sétált feléjük vigyorogva.

- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte Ginny homlokráncolva.

- Mi is örülünk neked, húgi - kacsintott az előbbi. - Egyébként munkaügyben jöttünk Roxmortsba.

- Harry, reméltük, hogy itt találunk... - vette át a szót George.

- Habár nem ebben a szituációban - jegyezte meg Fred.

- ... mert beszélni akartunk neked arról a szándékunkról, miszerint nyitnánk a faluban is egy üzletet.

- Jó ötlet! Éppen ideje volt megkezdeni a terjeszkedést. Az Abszol úti remekül megy, de sok sikert kívánok ehhez is. Találtatok már esetleg kiadó ingatlant?

- Igen - vágta rá George. - Mione említette még az előző tanév végén, hogy az élelmiszer bolt mögötti üzletben végkiárusítást tartanak...

- ... Megvettük - jelentette be Fred.

- Gratulálok!

- Köszönjük! - mondták az ikrek egyszerre. - Viszont mi most megyünk, ...

- ... az orosz beszállító mára ígérte a termékeket. Sziasztok!

- Aztán védekezni ám! - fűzte hozzá Fred vigyorogva, és egy pillanattal később már ott sem voltak.

A páros vörös arccal nézte azt a pontot, ahonnan eltűntek.

Az elkövetkező egy hétben tőlük zengett az iskola, mindenki a kapcsolatukról beszélt. A kedvenc csámcsogni való a házak közti ellentét volt, habár nem ők voltak az évezred első Griffendél-Mardekár párja. Harry és Ginny próbálták kizárni ezt, s a kíváncsi szemek előtt minimumra redukálni az intimitást. Ennek ellenére néha el lehetett őket kapni, amint egy-egy csókot, vagy gyors ölelést váltanak a folyosókon.

A roxmortsi hétvégét követő pénteken Lumpsluck vacsorapartijára voltak hivatalosak, aminek végül egyetlen pozitívuma akadt: Ginny találkozott és beszélni tudott Gwenog Jones-szal, a Holyheadi Hárpiák csapatkapitányával. A sebhelyes véleménye szerint a boszorkány kissé fennhordta az orrát, de az igazat megvallva volt is mire, hiszen csapatuk az egyik legjobb Angliában, világszerte pedig úgyszintén ismertek.

November második hétvégéjén megtartották a szezonnyitó Griffendél-Mardekár kviddicsmeccset. A csapatok feltöltése szeptember végén megtörtént; a vörösek egy hajtót és két terelőt, a zöldek pedig két hajtót és egy terelőt szerveztek be magukhoz. Az oroszlánok vezetését ezen évben az ötödéves Emiko Kimura érdemelte ki.

- Csapatkapitányok, fogjatok kezet! – szólította fel Madam Hooch a japán származású lányt és Dracot a cselekvésre. – Három, kettő, egy... – fújt bele sípjába.

A tizennégy játékos azonnal a levegőbe emelkedett. Harry – Tűzvillámával a lába között – kilőtt a Mardekár három póznája felé. Csodálkozására szinte azonnal védenie kellett, barátnője ugyanis kihasználva a kezdeti bizonytalanságot, egy jól irányzott, erőteljes rúgással a bal oldali karikára lőtt. A fiú vigyorogva kifogta a kvaff labdát, majd azonnal továbbította a hozzá legközelebb repülő hajtónak.

- Tűpontos rúgást láthattunk Ginny Weasleytől, akinek pontszerzési szándékát csak Harry Potter tudta megállítani – hangzott fel egy sokak számára ismerős hang. A sebhelyes oldalra kapta fejét, s mosolyogva intett a kommentátori emelvényen álló Tracey Davis felé. – A kvaff Andrew Robertshez, a tavaly elballagott hajtózseni, Thelma Roberts öccséhez kerül. Roberts átpasszolja osztálytársának, a szintén újonc Marius Farwellnek. Szép összjátékot láthatunk, a két fiatal ügyesen kikerüli Margaret Thompsont... és Alicia Spinneten is túl vannak! – harsogta a lány felerősített hangja. – Az idei évben Ronald Weasley első megmérettetése előtt áll...