Blue Lights [L.R.H.]

- Tizennegyedik fejezet -

C a m e r o n

Bettyvel egyébként az elmúlt egy hónapban olyannyira összemelegedtünk, hogy bátran mondhatom, ő lett a legjobb barátnőm.

Mikor nem a Hemmings portán töltöm a szabadidőm és nem is tanulással, akkor állandóan egymáshoz járkálunk át, hogy megosszuk egymással a napi történéseket. Tudja azt is, hogy milyen baráti társaságom van, és szerencsére nagyon jól fogadta, annak ellenére, hogy rajong a fiúk zenéiért. Igaz, még nem találkozott velük, s ez ma John buliján fog csak megtörténni, de száz százalékig megbízok benne. Tudom, hogy nem művel majd semmi olyat, ami nem oda illő.

Négy évvel idősebb tőlem, de ez jóformán fel sem tűnik. Egy virágboltban dolgozik, imádja a munkáját, és gyönyörű csokrokat készít.

- Cam, segítesz a nyaklánccal? – jött ki a fürdőből, majd a kezembe nyomta az említett ékszert. – Köszi – fordul meg, mikor bekapcsolom a csatot. – Na, hogy nézek ki? – végig simít a szoknyáján, és rám pillant.

- Tökéletesen – mosolygok.

Mindketten boszorkányoknak öltöztünk, más-más színekben. Neki a fekete, hosszú hajához egy fekete és sötétlila ruhát választottunk, ami pont kiemeli tökéletes alakja vonásait, egy fekete magassarkúval és sötétlila harisnyával. Én a mélyzöldet választottam a feketével, és hasonlóan öltöztem fel, mint barátnőm. Begöndörítettük egymás haját, valamint Betty kisminkelt mindkettőnket, ugyanis én nem vagyok egy nagy pipere mester, de ő valami csodát művelt még az én arcommal is.

- A kalapunkat ne felejtsük el felvenni. Be is hozom inkább a kocsiból! – azzal el is tűnt a látókörömből.

- Szerinted ideér a pizza időben? – jelent meg előttem John. Fél órája érkeztünk meg hozzá, de ő még csak most öltözött fel a jelmezébe, ami…

- Komolyan, zombi lesz az ünnepelt? – húztam el a szám.

- Annyi piától, amit be fogok vedelni, jelmez nélkül is az leszek – elnevette magát, s én is megmosolyogtam.

- Mikor jönnek a többiek? – kérdeztem, majd belebújtam a cipőmbe.

- Luke és Mike bármelyik pillanatban megérkezhetnek, a többiek pedig kérdőjelesek – vonta meg a vállát. Bólintottam, majd leültem a konyhában az egyik székre, és elővettem a telefonom.

- Itt is vagyok – robogott be a konyhába Betty. – Telefont nem akarok innentől a kezedben látni! – azzal el is vette tőlem a készüléket, és bedobta a táskájába. – És most pedig hallani akarok mindent Hemmingsről – leült mellém, a könyökére támaszkodott, és a szemeimbe nézett. – Készülődés közben ki tudtad kerülni a témát, de most nem hagyom.

- Mit szeretnél tudni? – nézek rá megadva magam, és hátra dőlök a széken.

- Mindent. Mi történt ott nála? – kérdezi halkan, nehogy a bátyám meghallja, aki időközben elkezdett a zenével foglalkozni a nappaliban.

- Semmi – sóhajtok.

- Aha. És pont az a baj, hogy nem történt semmi? – vonta össze szemöldökét.

- Én azt hittem, hogy meg fog csókolni – motyogom az orrom alatt. – Olyan hülye vagyok! Biztos félreértettem valamit…