Két tűz között /BEFEJEZETT/

37 |Christian nem sokáig marad tiszta|

Vasárnap van tehát futam. Az ujjaimat tördelve léptem ki a szobánk ajtaján. Max a kezemet fogta, de az ideg egyszerűen felemésztett.
-Melissa-fogta meg az arcomat és a homlokát az enyémnek döntötte, mikor beléptünk a liftbe.- minden okés lesz és mi jövünk ki jól a végén belőle.
-Rendben Max remélem igazad lesz.-jelentettem ki eléggé félve.
Beléptünk a garázsba és félve elmentem az asztalom felé, amin búrjánzott a papír. A nagybátyám rámnézett, hogy minden okés-e? Nem mondunk még senkinek semmit, de a szemeinkkel beszélünk. Checo lépett oda hozzám.
-Szia Melissa. Minden jól megy?-furán néztem rá.-Mármint a terv...tudod?
-Szia Sergio. Persze minden okés. Minden faszán menni fog.-jelentettem ki nagyon határozottan.-Na ennyire nem vagyok azért biztos magamban... De remélem minden okés lesz.
Beszélgettünk még pár szót és neki ültem a munkának. Ekkor Kika jelent meg az asztalom előtt.
-Na szép napot hölgyem!-ránéztem kerek szemekkel.-Mikor csináljuk ki azt a faszt?-könyökölt rá az asztalomra.
-Szia Kika. Ma mindenképpen.-jelentettem ki a lánynak és az asztalra csaptam.
-Nyomod asszony!-nevetett fel.
Ott maradt még egy picit amíg befejeztem a lapokat. Az autón megnéztem a beállításokat, amit Kika nagyon élvezett.
Megnéztem mindent és mikor mindent jónak láttam elmentem Max öltözőjéhez. Kika nélkül ő visszament Pierrehez. Kopogtam a vőlegényem ajtaján és várakoztam.
-Gyere!-hallatszott ki halk szólása a srácnak. Beléptem és éppen az aláöltözetét vette fel mikor benyitottam.-Na Édes fel vagy készülve mára?-nézett rám gyönyörű kék szemeivel.
-A kocsi igen én már nem annyira.-mondtam neki, mire ő odalépett hozzám és hintett egy lágy csókot az ajkaimra.
Az érzés deja vuként csapott le rám. Azonban nem ugyanettől az ajaktól. De mint mindig most is próbáltam leleplezetlen maradni.
Kimentünk a helyiségből és indultunk is a kocsihoz. Maxot jó tanácsokkal bombáztam és egy puszit nyomtam az arcára bíztatásként. Elmentem a helyemre  és Christian rám nézett ölni kívánó szemekkel.
-Mivan? Mit akarsz Christian?-kérdeztem rá bunkón.
-Hát te kisanyám!-felhúztam a szemöldökömet.-Áthúztad a számításaimat, mert rafináltabbnak bizonyúltál a kelleténél. Látszik benned a Sainz vér a nagybátyádat se tudtam átverni.-mondta monotonon a szövegét, de nem akartam szólni. Na egyszer élünk szóljunk vissza neki.
-Christian azt hiszed, hogy nem fog sose kiderülni semmi?-erre tudtam, hogy dühös lesz és nem lehet, majd vele bírni ezért gyorsan bekapcsoltam azt a gombot, amivel az egész FiA hallhatja a mondását. Írtam a vezetőnek, hogy most még ne legyen belőle semmi, majd verseny után.
-Melissa fogd be a szád. Ha nyerni akarunk ki kell írtani Charlest. De te nagyon jó hasznomra vagy nem mész a közelébe, bár az a múltheti incidens elég bizar volt nem kellett volna ezt tennie, de ha már megtette nem fogok kegyelmezni. Dupla annyira cseszem el az autóját.-néztem rá a férfira, mint ha még nem láttam volna fehér embert. Csak bólogattam, hogy ne jöjjön rá még semmire, majd gyors kikapcsoltam a gombot.
Antoniot nem láttam sehol. Pedig cirka egy órával ezelőtt még beszélgettünk. Checo pedig idegeskedve járt fel-alá. Gyorsan körbe néztem a boxban és ahogy láttam még egy autó sem állt ki, hogy indulni szeretnének ezért felpattantatam a székemről és átfutottam Sergiohoz.
-Baszki hol van Antonio?-kérdezte türelmetlenkedve.
-Nem tudom Sergio, de félek, hogy bajban van.-nyeltem egy nagyot és ránéztem a mexikói pilótára, aki rémülve rám nézett.-Merre vagy Antonio?-kezdtem el már, majdnem sírni mikor a szüleimet pillantottam meg.
-Sziasztok! Láttátok valahol Antoniot?-ők voltak at utolsó reményeim.
-Szia Lányom. Utóljára mikor láttuk pont ment vécére.-mire Checoval egymásra néztünk. Rápillantottam a telefonomra és még volt negyed óránk a rajtig, de mi futottunk.
Mikor beértünk a mellékhelyiségre. Én ahogy beléptem vissza is fordultam. Antonio könyörgő szemekkel figyelt ránk. Körülötte vérfoltok.
-Melissa... szólj egy orvosnak.-köhögött egyet és mindenhol piros volt minden.
Ekkor elkezdtem futni a csapatorvos helyett Charlinehoz. Ő az a személy, aki ezt innen legjobban tudja. Velem is pont ez történt.
Futottam, majd útközben a bátyámmal találkoztam.
-Hugi te mit keresel itt?-kérdezte tőlem egy boldog vigyorral az arcán.
-Nem bájcsevegni jöttem Carlos Antonio mérget kapott. De ugyanolyant, amilyet mi karácsonykor.-a srác arcán vegyült a ledöbbenés az elkeseredettséggel.
Egyszerre elkezdett rohanni Charlinehoz. Ha baj van egyszerre tudjuk, hogy ő a megoldás. Ő minden kérdésünkre a válasz. Ő a mi kis lexikonunk.
-Charline!!-kezdtem el dörömbölni az ajtón. Mikor kinyitottam egyszerre elkezdtem mondani a magamét.-Antoniot megmérgezte Christian. Muszáj segítened rajta.-néztem rá kérlelő szemmel. Ő egyszerre bólintott és már indultunk is a nagybátyám felé.
Tiktok: petrawriter_