Bungou Nyugat

49. Menő kém

Yokohama, Dokk Maffia központja, E/3 POV

A már nem csak idézőjeles hadüzenet után a napok a Dokk Maffia központjában meglehetősen parázs hangulatban teltek. Senki se tudta mikor fog valahonnan váratlanul lecsapni rájuk az ellenség, aki minden sarkon árnyként volt jelen. Nem a nyugatiak voltak azonban az egyetlenek, akik elővigyázatosan járták a termeket, vagy az utcákat. Még a két japán csapat is mindenhol a veszélyt figyelte.

Így lehet, hogy amikor ma reggel a Dokk Maffia épületének ajtaján minden feszültség jele nélkül egy halvány bordó napszemüveges fiatal besétált, az már magában is felkeltette a figyelmet. Hát még akkor, mikor a lobbiban fogta magát és egyszerűen leült az egyik fotelbe és elővéve a telefonját játszani kezdett.

- Mit akar itt? - Lépett oda az idegen elé az egyik maffia tag, a kérdés hallatán a barna hajú fiatal felkapta a fejét és egykedvű arccal válaszolt.

- Várok valakit. - Jelentette be, majd visszafordult a telefonhoz.

- Ki maga? - Kapta meg a következő kérdést is, de mielőtt az idegennek bármi esélye lett volna válaszolni valaki megzavarta őket.

- Pali! - Jött a lépcsők felől a boldog kiáltás.

- István! - Vigyorodott el az idegen és ugrott fel a fotelből.

- Csak, hogy végre itt vagy! - Folytatta a hirtelen megjelent Széchenyi István. Szavaival viszont elérte, hogy az idegen arcáról lefagyjon a vigyor és gyanakvó vonások vegyék át a helyét.

- Ismerem ezt a vigyort. Mit akarsz velem aláíratni? - Kérdezi a fiatal napszemüveges, narancssárga ruhákba bújt fiú, ahogy összefonja maga előtt a karjait.

- Túl jól ismersz Pál. - Vigyorog tovább Széchenyi, ahogy elővesz egy adag papírt és az idegen felé tartja. - Titok tartási szerződés. - Mondja egyszerűen, aminek következtében az idegen felteszi a napszemüvegét a feje tetejére és értetlen arccal néz a Dekadencia titkárára.

- Minek? Azt már aláírtam! - Vágja csípőre a kezeit.

- Áh, ez nem a miénk. - Legyint egyet Széchenyi. - Ez a Dokk Maffiáé és a Fegyveres Nyomozó Irodáé. - Magyarázza a fiatal.

- Had találjam ki, Imre? - Billenti oldalra a fejét a fiatal.

- Inkább Ende, de a kettő majdnem ugyanaz. - Vonja meg a vállát Széchenyi.

- Akkor nincs kérdésem. - Jelenti be az idegen, majd előhúz a zsebéből egy tollat és aláfirkantja a papírokat. - Szóval most, hogy ez megvan, akár el is vihetsz a többiekhez. - Vigyorog az idegen, ahogy visszaszolgáltatja a papírokat.

- Gyere te jómadár. Már vártunk. - Indul el a lépcsők felé Széchenyi, azonban a maffiózó megállítja őket.

- Azt se tudjuk kicsoda, nem megy sehova, amíg a főnök be nem engedi. - Morogja a maffiózó, mire a Dekadencia titkára úgy néz rajta végig, mintha valami mocsok lenne.

- Ő Ignotus Pál és velünk van. Nem tartozik a Dokk Maffia befolyása alá. - Mondja komolyan. - Most ha nem bánja indulnánk. - Ezzel újra megindul, nyomában a fiatal Ignotus Pállal, aki ekkor már visszatette szemére a napszemüveget.

- Még mindig tudod, hogy kell halálra ijeszteni valakit, István. - Neveti háta mögött összefonva a karjait.

- Áh, a Főnök mellett megtanulja az ember, hogy kell mindenkit megijeszteni. Aztán meg már csak megszokásból jön a dolog. - Kuncogja Széchenyi.

- Na, azt elhiszem. André tényleg ijesztő tud lenni, ha akar. - Ért egyet Ignotus, ahogy végre felérnek az emeletre. - Szóval mindenki itt van tőlünk? - Tudakolja.

- De még mennyire. - Mosolyog a Dekadencia titkára. - Sanyi és Jani már alig várják, hogy lássanak téged. Imre meg valószínűleg egy csomó kérdéssel fog megbombázni téged. - Magyarázza a fiú.

- Ne is mondd. - Nyomkodja meg a nyakát az idősebb fiú. - El tudom képzelni, hogy milyen helyzetben lehet. Minket is nagyon meglepett, mikor Babits közölte, hogy jövünk. - Jegyzi meg a napszemüveges fiú.

- Szóval hirtelen döntés volt? - Pillantott meglepetten a mögötte haladóra Széchenyi.

- Miért mit gondoltál? Ha tervezte volna már egy ideje, hogy ide jövünk, akkor már réges régen szóltam volna róla. - Mondja, de a mondat végénél a fiatal Széchenyi már benyit egy terembe, ahol minden szem az új jövevényekre szegeződik.

- Pali! - Kiált fel boldogan egyszerre Arany János és Petőfi Sándor, mikor meglátják a vendéget.

- Sziasztok fiúk. - Int egyet a napszemüveges és teszi zsebre a kezeit. - Főnök, megjöttem. - Vigyorog Madách Imre felé, aki megrázza a fejét.

- Üdv, Pál. - Köszön neki a Nyugat feje is.

- Kit tisztelhetünk önben uram? - Szólal meg hirtelen Dazai is, aki szokásához híven az asztalfőn ül.

- Ignotus Pál vagyok. - Mutatkozik be a fiatal. - Ön pedig?

- Dazai Osamu. - Biccent egyet a maffia főnöke, majd a mellette ülőre pillant. - Ő pedig.

- Fyodor Dosztojevszkij. - Mondja nemes egyszerűséggel Ignotus, amivel eléri, hogy a maffiózó meglepetten nézzen rá.

- Igen, de honnan... - Kezd bele a kérdésbe, azonban a fiatal csak legyint egyet.

- Bulgakov barátja. - Mond egyszerűen ennyit, mintha ez mindent megmagyarázott volna. - Szóval, fogalmam sincs miért vagyunk itt. - Jelenti hirtelen be, ahogy egyszerűen szokásához híven felül az asztal szélére. Ignotus Pál ugyanis szinte sose ül rendesen székbe, valami mindig hibádzik a helyfoglalásában. A lobbiban például, fél lábát feltette a fotel karfájára, most meg az asztalon ül, mint egy rossz kisgyerek.

- Agathaék engedélyt kaptak belépni Japánba és hadat üzentek nekünk, gondolom használni akarják a Figyelőt a harcban. - Magyarázza Madách.

- Az szép lesz. - Bólogat Ignotus. - Kíváncsi leszek mit talál ki Babits mit csináljunk? Eléggé fasírtban van Agathaval mostanában. Legalábbis az alapján, amit én hallottam, Oláh mostanában be se tudja fogni a száját. - Forgatja meg a szemeit a fiatal fiú.

- Valaki elmondaná nekünk is, hogy miről van szó? - Szólt közbe Dazai, ezzel elérve, hogy mindenki felé, majd mondandója végén Imre felé forduljon várva, hogy a Nyugat feje megadja a választ.

- Uraim had mutassam be a Figyelő tagjai között lévő egyik kémünket, Pált. - A neve említésénél a fiatal vigyorogva integet egyet az asztalfőn ülők irányába.

- Mióta vagytok a városban Pali? - Jön a kérdés Michael Endétől.

- Hát én a legtöbbekkel tegnap jöttem. - Itt elgondolkodik egy kicsit. - Babits meg úgy két, két és fél hete jött apával. - Legyint egyet.

- Oh, szóval apád a másik kém. - Dazai ezen kijelentésére Ignotus Pál hangosan felnevetett, de annyira, hogy majdnem leesett a napszemüveg az orráról.

- Na, azt megnézném, apa a nagy lojális, a Nyugattal. - Törölgeti a szemét a könnyektől. - Apa előbb öli meg saját magát, minthogy elárulja a Figyelő ideológiáját. - Húzódnak a gyerek ajkai egy gonosz félmosolyra.

- Akkor ki a másik téglátok? - Jön a kérdés Dazaitól, aki előbb Madáchra néz, majd a könnyebben szóra bírhatónak tűnő Ignotusra.

- Ne nézzen így rám, nekem halvány fogalmam sincs. Ez benne az izgalmas. - Emeli fel védekezőn a kezeit a gyerek.

- Próbálkozhatsz vele, de senki se tudja ki Glatter, csak Imre. - Vonja meg a vállát József Attila, mire mindenki az említettre néz.

- Nyugalom, még nem kell tudnotok, hogy ki Glatter. - Jegyzi meg, ahogy visszabújik az újság lapjai közé.