Felejtős szerelem

Én hiszek neked

Másnap félve mentem be a suliba, nem akartam összefutni Alexszal. Tegnap óta azon agyaltam, hogy mekkora az esélye, hogy a folyosón körülöttünk járkáló emberek zaja miatt nem is hallotta amit bevallottam neki.

Az első órám az osztályommal volt, így szokás szerint köszönés nélkül battyogtam be. Lina és Nóri eddig békén hagytak, elmerülve a saját világomban, de most feltehetőleg változtatni akartak ezen.

- Hella - nézett rám lelkesen Nóri mikor leültem mögé - Ne felejtsd el, hogy ma este 8-tól 10-ig buli nálunk.

- Ez lesz az évszázad legrövidebb bulija? - gúnyolódtam.

- Tudod, hogy a szüleink csak ennyi ideig lesznek távol - magyarázta a mellettem ülő Lina - Már ha emlékszel rá - sandított rám gyanakodva.

- Nyugi emlékszem - hazudtam neki - Hétfőn csak rossz passzban voltam, rémeset álmodtam éjjel- ködösítettem tovább.

- És azóta folyton rosszat álmodsz? Vagy végre szóba állsz velünk - korholt le Nóri engem az elmúlt viselkedésemre utalva.

- Bocsánat lányok, mostantól minden a régi lesz - mondtam nekik azt amit hallani akartak.

- Tehát akkor látunk ma este téged - jelentette ki Lina akaratosan.

- Ilyet nem mondtam - fintorogtam. Nem szerettem a bulikat, nagy zaj és sok ember. Csak Gáborral voltam hajlandó néha gimis házibulikba menni, de most ugyebár nem élhettem túl az estét végig az ő kezét fogva.

- Muszáj lesz jönnöd. Be akarlak mutatni valakinek - kacsintott rám Nóri - Már épp elég ideje vagy szingli - jegyezte meg, mire fel kaptam a fejem.

- Szingli? - kérdeztem vissza.

- Ne viccelj, már vagy féléve, hogy te és Balázs szakítottatok - mondta nekem úgy, mintha tudnom kellett volna, hogy az már bűnösen hosszú szingliség. Nos szívesen közöltem volna vele, hogy nem vagyok szingli, vagy ha mégis, akkor csupán csak négy napja... Na de ki az a Balázs? Az elmúlt két évben ismerhettem meg, ha fogalmam sincs róla.

Ekkor beugrott a tegnap talált rejtett mappa a telefonom, aminek a címe B volt. Ezek szerint az Balázshoz kapcsolódik és a szakítás után rakhattam félre oda a képeket. Vajon mennyire voltam szerelmes ebbe az idegen srácba? Vicces, hogy azt se tudom, hogyan néz ki. Lehet itt járkál a gimi folyosóin és én fel sem ismerem. Sajnos ezt nem tudnám kideríteni a lányoktól anélkül, hogy komplett idiótának néznek így annyiban hagyom.

A következő négy tanórán elkezdtem figyelni, ugyanis tudatosult velem, hogy akár itt, akár ott, de a végzős évemet nem kerülhettem el, illetve annak a tényét sem, hogy ötletem sem volt, hogy mi leszek ha nagy leszek. Az utolsó óra megint spanyol volt, így majdnem megfutamodtam és elbújtam a mosdóban, de végül összeszedtem magam és bementem órára. Alex nem volt ott, megúsztam.

Este 9kor azon kaptam magam, hogy ott vagyok Lináék bulijában és ahogy sejtettem, bizony nem éreztem jól magam. A barátnőim önfeledten szórakoztak, de én nem tudtam elengedni magam. Mivel minden bulis emlékem Gáborhoz kötődik, így még jobban megcsapott a hiánya. Arcon vágott az igazság, hogy ő bizony nincs tudatában a sok közös emlékeinknek, többé már nem a komfortemberem. Szememmel akaratlanul is folyton őt kerestem a táncoló tömegben, de közben féltem is, hogy mi van ha egy lánnyal látom. Azt se tudtam, még hogy van-e vagy voltak-e barátnői ebben a világban. Igaz az elmúlt öt napban azért figyeltem őt, hiszen nagyon hiányoltam, és ekkor csak a haverjaival láttam őt. Itt a buliban pedig egy óra alatt nem szúrtam ki, szóval valószínűleg itt sem volt.

Úgy döntöttem, hogy lelépek, és mivel nem volt társaságom, ebben nem is akadályozhatott meg senki. Legalábbis azt hittem. Éppen bementem Lináék kis gardróbjába, ami az elsőszobából nyílt, hogy összeszedjem a pulcsimat amit ott raktam le, mikor bejött mögöttem egy kapucnis alak és magunkra zárta az ajtót.