Te Törtél Össze Minket

2.fejezet

-Na  milyen volt a buli?- kérdezte Máté, amint kényelembe helyezte magát az ágyamba. Úgy néz ki nagyon kényelmes, ugyanis Anna is folyton ezt csinálja és mindig széttúrja a díszpárnáimat. Én a forgós székembe ültem le és szembe fordultam vele. Máté szokásosan egy fekete farmert viselt, egy fekete Nirvana pólóval, a haját pedig egy hajgumival fogta össze.

-Megismertem egy srácot.-mondtam, mire Máté kérdőn nézett rám.

-Milyen srácot?-ráncolta a homlokát.

-Egy olyat akivel a büdös életben nem találkozom többet.-mondtam, mire Máté megkönnyebbülve kifújta a levegőt. Mi a franc? Mi volt ez?

-Akkor jó.- felelte vigyorogva, mire értetlenül néztem rá.

- Most mi van? Hiányzol. Olyan keveset találkozunk.- mondta szomorúan, mire kicsit bűntudatom lett. Sokszor leszoktam rázni ez igaz, de az érettségi miatt volt leginkább. Teljesen elvoltam havazva, rengeteget kellett tanulnom.

-Tudom, és ne haragudj.- mondtam neki, mire legyintett.

-Semmi baj, tudom, hogy sokat kellett tanulnod.-válaszolta, aztán felült az ágyon, majd arrébb húzódott a szélére, mire én is odamentem hozzá, és lefeküdtem mellé.

-Ugye tudod, hogy egy fasz voltam-kezdte Máté mire felé fordítottam a fejem, hogy az arcára lássak-Nem kellett volna kihasználnom, bántani meg főleg, -mondta ki most először. Ez most egy kicsit lesokkolt, sosem beszéltünk erről nyíltan, nem is értem miért hozza ezt most fel.

Sok időbe, és sok sírásba került az, hogy ma itt fekszünk egymás mellett.Szerelmes voltam belé,amit ő tudott,és ki is használt.Hiába mondta azt, hogy nem tudta,szerintem meg nagyon is tudta ő ezt. A barátságunk nagyon is fontos volt, és most is az nekem, azért léptem túl ezen az egészen,azzal,hogy ezt most felhozza csak rossz emlékeket és érzéseket kelt bennem, hiszen több éjszakán át sírtam álomba magam miatta.

-Öhm...ez most, hogy jött neked?- kérdeztem rá nézve, mire Máté is rám pillantott.

-Semmi, felejtsd el.-  felelte, és elmosolyodott szomorúan, ezt pedig nem tudtam hova rakni.

-Szerintem jobb ha megyek.-állt fel az ágyamról hirtelen, és sietősen távozott, én pedig nem tudtam ezt most hova tenni, csak értetlenül bámultam utána a nyitott ajtón keresztül,és őszintén kicsit mérges is voltam,amiért így faképnél hagyott.

Ma nem voltam sehol, a heti egyszeri teendőimet csináltam meg inkább, amiket vasárnap szoktam. Magyarul ,tiszta ágyneműt húztam, kimostam a szennyest, letakarítottam a polcaimat, az íróasztalomat,  a szőnyegemet átsikáltam a hozzávaló tisztítóval. Úgyhogy nem unatkoztam legalább.A kemény munkámat pedig  megjutalmaztam egy frissítő zuhannyal, ezután  az anyuval csinált Túró Rudis sajttorta szelettel vonultam el a szobámba. Ahogy lettem a tányérom az íróasztalomra , a telefonom megcsörrent. Nem ismertem a számot, ezért egy kicsit félve vettem fel.

-Igen?-szóltam bele bizonytalanul, mire egy rekedtes hang szólt vissza a vonal végén.

- Szép jó napot, szépség!- köszönt vidáman azaz ismerős,bugyilohasztó hang, mire a szemeim kikerekedtek. Mi a franc?

-Honnan tudod a számom?- kérdeztem döbbenten ,mire csak felnevetett.

-Annától-válaszolta egyszerűen. Na most az egyszer örülök, hogy Anna fontoskodott. A szám nagy vigyorra húzódott, még szerencse, hogy Ármin ezt nem látta.Biztos halálra cukkolna érte.

-Na és miért hívtál?- kérdeztem érdeklődve, és közben becsuktam a szobám ajtaját, majd leültem a forgós székembe az íróasztolomhoz.

-Szeretnélek elvinni egy randira.-válaszolta, mire a gyomrom folyamatos bukfenceket hányt.Még szerencse,hogy ezt nem tudja soha a másik.