C a m e r o n
A fotelban ülve bámultam a filmet, amit Ashton indított el Hemmingsék nappalijában, és szétnéztem a kis társaságunkon. Mindenki érdeklődve nézte a képernyőt, nevetve a poénokon. Mindenkit magába szippantott a közös mozisás, kivéve egy embert. Luke komoran bámult maga elé, miközben az egyik párnát szorongatta az ölében. Látszott rajta, hogy nem tudja elengedni magát, ám úgy néz ki, hogy ezt rajtam kívül senki sem vette észre.
Ma éjjel fognak elindulni Amerikába, s megértem őt, amiért a gondok lekötik minden figyelmét. Azonban azt is tudom, hogy felesleges lenne elterelni a gondolatait, mert attól csak még rosszabbul érezné magát.
John meglöki a vállam, aki balra ül tőlem a másik fotelben, mire feléje pillantok. Kérdőn néz rám, de csak megrázom a fejem, és a filmre figyelek újból.
Valami gagyi vígjáték, ami annyira rossz, hogy szinte jónak is nevezhető már, és az első képkockáknál a társaság háromnegyede ellenezte is, hogy tovább nézzük, de végül beszippantott a sztori mindannyiunkat.
Mike és Crystal felé pillant mindenki, mikor elhangzik egy szerelmes poén, mire a gerlepár sejtelmes pillantást vált, és elnevetjük magunkat. Én közben Hemmo felé pillantok újra, de ő csak mosolyogva próbál felzárkózni, majd inkább lehunyja a szemeit, és hátra dönti a fejét a támlának.
A kanapé szélén ül, mellette Calum, Michael és Crystal. Ashton előttem, a földön foglalt helyet, három párnával, és öt percenként helyzetet változtat, attól függően, hogy egy-egy poén mennyire vicces. Én emiatt fel is húztam a lábaim, és a térdeimet átkarolva ülök, hogy a dobos jobban elférjen.
Fogalmam sincs, hogy mi játszódhat le Luke fejében, miközben arra készül, hogy két és fél hónapra a világ másik végére utazzon. Bár gondolom, kissé nyugodtabb így, hogy én is tudok minderről, és „kívülállóként" beszélgethet velem, valamint információkat szerezhet az édesanyjáról.
Lehet, hogy Liz ezért is avatott be a dolgokba? Hogy Luke-nak legyen egy olyan személy, akihez bármikor fordulhat? Nem tudom elhinni róla, hogy csak a hasznot kereste abban, hogy elmondja nekem...
- Mint egy rossz kurva! Hogy megy már a csaj? – akad ki Calum, majd egy szem kukoricát dob a képernyő felé, ami egy fél méterrel a tévé előtt leesik a földre.
- A nagy filmkritikus megszólalt – forgatom a szemeim, és Calra nézek. Sértődötten kinyújtja rám a nyelvét, mire viszonzom kedves gesztusát, majd mindketten elmosolyodunk. Mikor együtt laktunk, egyetlen romantikus filmet sem lehetett végig nézni vele anélkül, hogy valamit ne kritizált volna benne.
- Megjöhetne már a pizza – szólalt meg Michael. – Kezdek éhes lenni.
- Ja, én is – szólalt meg John, mire Ashton rácsapott a lábára.
- Fogjátok már be! Nem hallom a filmet – mondta sértődötten a dobos. Jót mosolyogtam rajta, majd csendben néztük tovább a kijelzőt.
**********
- Nem zavar senkit, hogy megjött a pizza? – jelent meg a nappaliban Luke.
- Hülye ribanc – morogtam a képernyőnek, mire mindenki felnevetett.
- Hülyének lehet, hogy hülye vagyok – gondolkodott el. Rá pillantottam, és végre láttam rajta egy őszinte mosolyt. Mindjárt vége a filmnek, de ő egész végig szomorúan nézte, majd úgy tíz perccel ezelőtt el is vonult a nappaliból. – De ribancnak nem mondanám magam, nem vagyok nagy nőcsábász – elnevettem magam. Ashtont próbáltam nem felrúgni, miközben kikeltem a fotelből, és Hemmo-hoz sétáltam, megveregettem a vállát, majd kimentem a futárhoz.
YOU ARE READING
Blue Lights [L.R.H.]
FanfictionA nagy szerelmek mindig lassan forrják ki magukat, legalábbis én ezt tapasztaltam. Sokáig tartott, de annál mélyebben estem bele azokba a gyönyörű, világoskék szemekbe, amik úgy világítanak számomra, mint egy világítótorony fényei. Fogalmam se volt...