K I L E N C E D I K

276 17 1
                                    

Két nap telt el azóta, hogy ebédeltem anyával. Nem hozta fel a témát, ahogyan én sem. Nem leszek erőszakos, szimplán felvetettem egy ötletet, amit ezesetben lehet tenni. A dolgozatokat elkészítettem, már amennyire tudtam Austin végett. Szándékosan piszkált és zavart, már az agyamra megy. Ezt leszámítva magabiztosan, és büszkén lépek be a terembe, a kezemben lévő dolgozatokkal. Azonnal Dr.Lackwood felé megyek, rá sem nézve a bent tartózkodó emberekre.

-    Jó napot! Elkészítettem a témazárókat, ahogyan kérte – nyújtom felé a papírokat. Azonnal szemügyre veszi, és hatalmas mosoly jelenik meg az arcán. Négy oldalasra sikerült, próbáltam minél kevesebbet, de ez is megteszi.

-    Megvagyok vele teljesen elégedve, köszönöm! Tudtam, hogy számíthatok magára! – Néz fel rám büszkén, kihúzva magát. Jól esett az elismerése, és büszkének éreztem magam. Holott nem is egy nehéz feladat.

Helyet foglaltam Wendy mellett, aki mosolyogva köszöntött.

-    Te készítetted el a témazárót? – Néz továbbra is engem, majd a tekintete a professzor felé fordul, aki éppen a dolgozatot ossza ki.

-    Igen. Megbízott vele Dr.Lackwood, mert nem volt ideje megcsinálni, én pedig bátran vállaltam – nézek én is a tanárra.

-    Remélem nem sikeredett hosszúra – suttogja reménykedve. Kinek mi a hosszú, ez szubjektív. Szerintem teljesen elfogadható a négy oldal. A ténazárók amit a tanárúr készít sokkal hosszabbak.

***

A témazáró szerintem egész jól sikerült, ahhoz képest hogy erre az anyagra tényleg elég kevés időt szántam.

Óra után a legjobb barátnőmmel elmentünk kávézni, és épp egy beszélgetés közepette voltunk, amikor a telefonja csörögni kezdett.

-    Bocsi – néz rám majd újra a telefonra és felveszi.

Ameddig Wendy telefonál, addig én is a mobilom nyomkodtam, pedig semmi érdekes nem volt az interneten. Nincsenek barátaim akik keresnének. Helyesbítve vannak, de őket nem sorolom a barátaim közé. Ritkán beszélek velük, legtöbbször csak akkor, ha valamilyen segítségre van szükségük. Mindig is inkább magányos típus voltam, de időről időre vágyom arra, hogy átlépjek a komfortzónámon, és közelebb engedjem az embereket magamhoz. Ebben a pillanatban azonban a biztonságos falaim mögött vagyok. Gondolataimból Wendy egyik mondata hirtelen felkapott. „Igen, persze, ott leszünk" – mondta, és éppen akkor tette le a telefont, amikor kérdőn néztem fel rá.

-    Noah hívott, hogy lesz egy házibuli nem messze az akadémiától, és mindketten meghívást kaptunk. Mindig tuti bulikat csinál, muszáj ott lennünk! – Néz rám reménykedve.

Itt a lehetőség, hogy kirúgjak a hámból.

-    Ott leszünk! – mondom magabiztosan, mosolyogva. Barátnőmet meglepte a válaszom, de büszkén mosolygott. Régen rengeteget jártam bulizni, ám a sok konfliktus miatt inkább kerültem.

-    Szuper!

Ezután nem folytattam a beszélgetést. Kortyolgattam a kávét, és az embereket figyeltem meg, a barátnőm pedig az interneten tevékenykedett. Sokszor kellemetlenül érzem magam, mert a nők nagyrésze Skinny farmert hord, ellentétben velem. Valahogy ez a stílus nem tetszik, és zavar hogy ennyire látványossá teszi az alakot. Ízlések és pofonok. Nekem nem jön be.

-    A szobatársaddal minden rendben köztetek? – töri meg a csendet Wendy, és arrébb rakja a telefonját.

-    Eddig sem volt semmi gond – húzom meg a vállam, jelezve hogy nem hat meg ez a téma, és nem is nagyon akarom tovább ragozni a dolgokat.

-    Mesélj valamit! Elkezdtetek beszélgetni kicsit komolyabb témákról? Vagy bármi más, ami megbújik a dolgok mögött? – kíváncsiskodik tovább mosolyogva. Nem vette a lapot, ezért egy sóhaj után válaszolok rá.

-    Nem igazán beszélünk, csak ha muszáj. Ami azt illeti, egyszer a segítségemre volt, hosszú sztori, és nem is akarok róla nagyon beszélni, majd csak ha mindennek pont kerül a végére. Tök kedves volt, meg minden, aztán másnap megint bunkó volt. Nem tudok rajta kiigazodni, ezért inkább leszarom, már bocsi – próbálom röviden tömören letudni, és ezután már csak bízom abban, hogy ejti a témát.

-    Értem – mondja, majd a telefonján kezd el nézni valamit. - Ne haragudj, azt hiszem most lelépek. Sürgős! – feláll, és a táskáját felvéve egy utolsó pillantást vet rám. - Bocsánat! – és hátat fordítva nekem faképnél hagy. Addig nézem a lány alakját míg az el nem tűnik, teljesen levoltam fagyva. Mégis mi történhetett, ami miatt itt hagyott?

--------------
Vajon mi (vagy ki) lehetett Wendy számára ennyire fontos, hogy a legjobb barátnőjét egyedül hagyja egy kávézóban? 😳

Ha tetszett, nyomj egy csillagot, nagyon sokat jelentene! Köszönöm ❤️

ig: dmtrcintiawriter
tt: 👆

Você leu todos os capítulos publicados.

⏰ Última atualização: Feb 23 ⏰

Adicione esta história à sua Biblioteca e seja notificado quando novos capítulos chegarem!

Mindig mindenben Onde histórias criam vida. Descubra agora