Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

25.rész

Már néhány nap el telt azóta, hogy itt vagyok Jörg-nél. Továbbra is mellettem van Bill és nagyon jól érzem magam.
A telefonomra napok óta rá sem néztem,nem érdekel,mert tudom, hogy Tom hagyott egy tucatnyi üzenetet.
Éppen a nappaliban ültem és olvasgattam egy könyvet amit vagy fél éve vettem. Hát most az ég adta világon semmi dolgom sincs,így úgy döntöttem, hogy neki látok elolvasni.
Kevesen tudják,de imádok olvasni. Amikor 16 éves voltam akkor is nagy rajongója voltam a romantikának,de persze akkoriban még csak olyan könyveket olvastam, hogy randevúzgatnak és semmi több. Emlékszem néhány könyvem kölcsön is adtam Billnek mikor hozzánk költöztek,hát azok azóta se kerültek vissza. De szerintem nem is fognak,hát egye fene..nem mintha szükségem lenne rájuk,mivel amikor először veszítettem el a szüzességem Tommal, utána valami megmaradt bennen. Igen, ezután nagyon érdekelt a szex,és már csak olyan könyveket vásároltam amiben kizárólag volt 18+ tartalom. És most,ide jutottam. 17-18 évesen mindig férfiakról álmodoztam, magam sem tudtam miért, hiába léphettem túl Tomon ha valami nyomát még is hagyta bennem. És 21 éves fejjel most pedig terhes vagyok,és kitől? Tom Kaulitz-tól. Teljesen úgy érzem, hogy az életem eddigi romokban hever,össze vesztem életem szerelmével aki igazából megcsalt én pedig terhes vagyok tőle. Ó,és igen..nem is akárkivel csalt meg,a nővéremmel akiről nem is olyan régen szereztem tudomást. De mindegy, legalább családban maradt.
Ha most lehetne egy kívánságom,az az lenne, hogy újra 16 éves lehessek. Minden annyira jó volt,itt volt anya, Sarah ott volt aki a legjobb barátnőm volt,mára pedig már neki hála meg is lettem erőszakolva. Egyszerűen minden olyan tökéletes volt! Tökéletes.. létezik ilyen szó?
Persze amikor 16 éves voltam minden vágyam az volt, hogy felnőtt lehessek.
Minden annyira hiányzik, amikor először ismertem meg Tomot 16 évesen..ó, te szentséges ég! Minden vágyam teljesült, mert olyan ember boldogított akit tényleg nagyon szerettem..mit meg nem adnék azokért a pillanatokért.. őrülten szerelmes voltam Tom Kaulitzba és le is feküdtem vele..el vette az eszemet..mint most is,de a helyzet az az, hogy mindketten nagyon megváltoztunk 4 év alatt..Tom hiába lehet szerelmes belém,ha sohasem tudja vissza fogni magát. És én bolond, pedig teljesen bele zúgtam,de szó szerint. Nem úgy mint a tini szerelmes könyvekben..sokkal jobban. Szerelmes voltam. És Tom volt az aki igazán ki egészített engem,senki másra nem volt szükségem csak rá. Őt akartam,érezni magamban,és hallgatni ahogy ezerszer vagy akár annál is többször el mondja, hogy mennyire szeret. De vajon lehetséges ez? Vagy szeret még?
Már nem is érdekelt a könyv.. igazából szívesen olvastam volna a szex jelenetet a könyvben,de nem tudok másra gondolni csak Tomra.

-A fenébe! Kiabálom el magam a nappaliban mire szinte az egész ház megrezzent.
-Mi a baj Yas? Guggol le mellém Alice és megfogja a kezem.
-Tom. Nyögöm ki.
-Tom szeret téged Yas. Jön mellém Bill is.
-Szerintem nem szeret.. sóhajtok.
-Oké, ebből elég! Emeli fel a hangját Bill. -Szereted őt,és ő is szeret téged kibaszottul! És hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy az ikertestvére vagyok és napi szinten beszélek vele telefonon. Amióta össze vesztetek,csak téged akar látni, senkit nem akar,csak téged. Szeret téged Yas,és fél, hogy el veszít! Aggódik miattad! Mert nem elég neki az, hogy én annyit mondok neki, hogy minden rendben van veled.. látni akar,hallani akarja a hangod,megölelni, megcsókolni. Szeret téged! És most pedig leszel szíves felhívni őt, hogy jöjjön ide,mert találkozni szeretnél vele. Teszi csípőre Bill a kezét. -Most! Ne kelljen még egyszer elmondanom Yas! Nyomja a kezembe a telefonom, amit még egyszer nyáron ő vett nekem.
Sóhajtva ki vettem a telefont a kezéből és kissé remegő kézzel el kezdtem keresni Tom-ot a névjegyzékemben. Lassan és nyugodtan egy utolsó mély lélegzetet véve rá nyomtam a mutató újjammal a telefon ikonra és csörgetni kezdtem.

------------------------------------

-Szia Yas! Hallható Tom hangjában az öröm, hogy  legalább hajlandó voltam felhívni.
-Szia Tom! Nyelek egyet. -Zavarok? Kérdezem idegesen és a nappaliban fel-alá kezdek járkálni.
-Nem,nem zavarsz. Te soha nem zavarsz,sőt..mi több, örülök, hogy felhívtál. Tudod, nagyon aggódtam miattad,és nagyon hiányzol nekem. Mondja halkabban kissé az utolsó mondatot.
-Igazából, azért hívtalak mert szerettem volna beszélni veled.. szeretném ha találkoznánk Tom. Harapok az ajkamba.
-Ezt örömmel hallom Yas. Hol szeretnél találkozni? Vagy menjek Jörg házához?
-Ne,ne gyere ide. Nem akarom.. ez a ház sok emléket idéz vissza,és ha te is itt lennél akkor,nem tudom egyszerűen.. hiányzol Tom.. és talán itt nehezebben tudnék megnyílni. Talán egy kávézóban?
-Ez jól hangzik,legyen, akkor egy kávézó.. hánykor?
-Mondjuk 1 óra múlva? Kérdezem miközben higgadtan ki fújtam a magamban bent tartott levegőt.
-Tökéletes! És melyik kávézóban is pontosan?
Egy darabig tétováztam majd végül fekszólaltam.
-Mit szólnál a **** utcában lévő kávézóhoz?
-Oké, szuper. Akkor most hagylak készülni vagy bármi ilyesmi,és majd 1 óra múlva akkor.. Szeretlek.. mondja halkabban és le teszi a telefont.