Édes, mint a citrom | BingJiu ff

4. rész | Shizun beteg

Egyik nap Shen Jiu-nak egyszerre öt osztály dolgozatát kellett kijavítania. Mondani sem kell, hogy ez sok időt vesz igénybe, főleg, hogy szinte csak nagy létszámú osztályokat tanít. Ebből következett, hogy egész éjszaka fent volt. Az egyetlen dolog ami még tartotta benne a lelket, az az, hogy péntekre virradt. Így bement dolgozni.

Péntekenként nyolc órája szokott lenni, Luo Binghe-nek viszont kevesebb. Így a kölyök nem tehetett mást, mint szépen türelmesen várta a shizunját az iskola lépcsőjén. Egy egész évmilliónak érződött, mire a tanár kilépett az ajtón. Látszott rajta, hogy nincsen jó hangulatban. Sokszor volt már, hogy éjszakáznia kellett, de a mai nap valahogy erősebben ütött, mint máskor. Luo Binghe felmérte a helyzetet, így nem nyaggatta őt.

Miután hazaértek és megebédeltek, Luo Binghe nekiállt tanulni. Igaz, hogy hétvége következett, de Shen Jiu kijelentette, hogy pénteken tanulnak, és nem vasárnap. Mindenben segített a fiatalabbiknak, még az olyan tantárgyakban is, amihez semmi köze. Ez a program egészen késő estig tartott. Shen Jiu teljesen kész volt, úgy érezte, nem tud már sokáig ébren maradni. Ő a fiú ágyán ült, az pedig az íróasztalánál. Már csak egy feladat maradt, így álmosan, de próbált odafigyelni. Luo Binghe olvasott valamit, amihez feladatok voltak. Direkt hangosan olvasta, hogy a tanárának ne kelljen majd, ha segíteni akar. Shen Jiu érezte, ahogy a fiú fiatal hangja egyre jobban eltávolodik. A látása egyre jobban halványodott, így szólni akart a másiknak, hogy muszáj egy kicsit aludnia.

-Luo... Binghe. -Szólalt meg sikeresen félálomban. A hangja halk volt és rekedt.

-Shizun? Mi a baj? -Fordult feléje a kölyök.

-Egy kicsit... Muszáj... Aludnom... -Az utolsó szava már egy hangyánál is halkabb volt. Azzal eldőlt az ágyon és bealudt. Luo Binghe meglepetten pislogott párat. Már látta Shizunt irdatlan fáradtnak, de ennyire még nem... Most mit kéne csinálnia? Tudniillik a tanárának szokása volt, hogy mindig bezárja a szobáját, a kulcsot pedig a franc tudja hova dugta el. Nem mondta el Luo Binghe-nek, mert úgyse mehetett be abba a szobába. Luo Binghe betakargatta a mesterét. Ám attól félt, hogy ha felébred és rájön, hogy még mindig az otthoni ruhájában van, akkor talán mérges lesz, hogy nem keltették fel. Így akármennyire is keserű szívvel, de elkezdte szólongatni. Ám az nem használt. Vagy fél óráig keltegette, de a másik semmi reakciót nem adott. Lélegezni, szerencsére lélegzett, így Luo Binghe egy kicsit megnyugodott. Hirtelen a tanár bágyadtan kinyitotta egy miliméteresre a szemét.

-Binghe... -Motyogta. A szavai összeragadtak voltak, mint aki nem tud rendesen beszélni.

-Shizun, Shizun! Kérlek ne aludj vissza! Nagyon megijedtem! -Mondta a megszólított könyörgően.

-...Nem érzem jól magam. -Kapaszkodott hirtelen bele a fiú karjába. -...Szédülök. -Mondta szinte már suttogva. Luo Binghe teljesen meg volt rémülve.

-Shizun, gyere, ülj fel! Ha fekszel úgy jobban szédülsz. -Monda sietve és felsegítette, miközben egy párnát rakott a háta mögé. Óvatosan hozzáért a homlokához, ami tűz forró volt. Shen Jiu-t teljesen leverte a víz, amitől átázott a ruhájának egy része. -Shizun, várj itt egy picit! Hozok hideg borogatást! -Azzal idegesen elrohant.

Pár perc múlva már vissza is tért egy vödör hideg vízzel és egy ronggyal. Összehúzott szemöldökkel vizezte be az anyagot, majd csavarta ki. Olyan óvatosan helyezte a másik homlokára, mintha attól tartana, hogy a sok hideg víztől elolvad. Amikor a másik homlokára igazgatta, Shen Jiu megint megfogta a karját.

-...A fürdőben, a sötétzöld faliszekrényben van egy lázcsillapító. -Mondta rekedten. A látása homályos volt, alig tudta irányítani a szemgolyóit. -Kérlek... Hozd ide... -Mondta, majd hirtelen elfogta a köhögőroham. Luo Binghe óvatosan megütögette a hátát, majd Turbót megszégyenítő sebességgel elrohant a gyógyszerért.

Egy óra múlva Shen Jiu már mélyen aludt, hideg ronggyal a fején. Luo Binghe nem mert elaludni, -meg nem is tudott hol- hátha shizunjának rosszabbodik az állapota.

Mindezzel egy időben Shen Jiu egy fura álomba keveredett. Egy szobában állt, ahol az előző életében lévő stílusnak megfelelő bútorok voltak. Az ajtó és az ablak be volt zárva. Körbetanulmányozta a helyiséget. Nem volt nagy szoba, az egészben csak egy kétszemélyes ágy, egy nagyobb ruhásszekerény és egy íróasztal helyezkedett el.

Egyszer csak egyre erősödő lépteket hallott. Valahonnan ismerősnek tűntek, de az francért sem jutott eszébe, hogy honnan. A léptek a szoba felé haladtak, viszont Shen Jiu nem tudott mit csinálni, mivelhogy az ablak be volt csukva. Így dermedten várt. Amikor az ember már az ajtó elé került, egy pillanatra hezitált. A szünet után kívülről letolták a kilincset és lassan benyitottak.

Shen Jiu nem hitt a szemének. Az előző életében lévő Luo Binghe állt előtte vigyorogva.

-Shizun! Rég találkoztunk. -Mélyítette el az angyalinak álcázott gonosz mosolyát. Shen Jiu csak visszafogott pánikkal bámult vissza rá. Luo Binghe oldalra billentette a fejét és kíváncsian megszólalt:

-Shizun, hát már nem is üdvözlöd a kedves tanítványodat?

Sziasztok! Bocsánat, hogy ide írok, csak azt szerettem volna mondani, hogy tudom, hogy ez a rész a többihez képest rövidre sikeredett, de cserébe holnap hozom az új részt! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki elolvassan, még úgy is, hogy ez az első történetem, így nem egy nagy mestermű, és még ritkán is jönnek részek... A kommenteknek is nagyon örülök mindig, tehát tényleg nagyon, naaaaagyon köszönöm!!!❤️❤️❤️❤️