Edző bá kérem |Bang Chan ff|

1. rész

-SANA AZ ISTEN BASSZON MEG TÉGED ELKÉSEK MIATTAD! -dörömbölt a fürdőszoba ajtón az aranyos és cukika bátyám. Mintha ő nem tetvészkedett volna másfél órát a hajával.

-nyugi bátyuskám időnk mint a tenger -mondtam kimérten és vigyorogva, tudod olyan hippisen.

-Itthon hagylak! -fenyegetett meg.

-BIZTOS HOGY NEM! NEM FOG MEGINT A GÖRDESZKÁJÁVAL SZERENCSÉTLENKEDNI A VÁROSON KERESZTÜL! -szólt bele a vitába anya. Na igen. Hyunjin már 19, neki lehet jogsija, de a pici 16 éves Sana még motorra se rakhatja le. Kezdem úgy érezni, hogy Jinnie a kedvenc.

-Jó! Akkor megvárom! CSAK HALADJON! -kiabálta az utolsó mondatot inkább nekem, mire komótosan kibattyogtam a fürdőből, majd felvettem a cipőm.

-Hwang Hyunjin. -ciccegtem- mindig rád kell várni! -kaptam fel a táskát a vállamra.
-Elmentünk édesanyukám! -köszöntem neki mézesmázas hangon, dobtam egy csókot, majd kimentem az autóhoz.

Pár perc múlva a bátyám is megjelent mellettem, ám én akkor már egy gördeszkával álltam a kezemben, és csak vigyorogtam a fent említettre.

-Utállak. -morogta és kinyitotta a csomagtartót hogy el tudjam rakni a deszkám. Míg én azzal voltam elfoglalva ő bedobta az edzős táskáink a kocsiba. Igazából ugyan olyanok csak az enyémen zöld csík van az övén kék, ez általában problémákat is okoz, de mi felelősség teljesen leszarjuk.

Mikor becsatoltam az övemet ránéztem a fiúra aki még mindig mintha bosszús lenne.

-Szivességet teszek neked most is, nem kell hazahoznod -vigyorgok beképzelten, na igen, a nagy egó a Hwang névvel jár.
-Na haladjál mert én is elkések! -erre beindította a motort és már suhant is a tánc stúdió felé.

Amint megérkezett csak lelassított a bejárat előtt.

-Köszi szöszi -intettem neki, majd kikapva edzőtáskám és gördeszkám mentem is be az épületbe, ahol rögtön összefutottam barátnőimmel.

-SZIIIIAA SANAAAA -nyújtotta el végét egyik barátnőm, Chae.

-Szia Chacha -öleltem át a lányt, majd ledobtam a táskám, ami a szokottnál nagyobbat koppant.

-Sana? Kit akarsz meggyilkolni? -kérdezett rá Seura, egy másik edzőstársam.

-Még nem döntöttem el. -válaszoltam miközben lehajoltam a táskához és kicipzároztam azt. Amit ott láttam igazán meglepett.

-Minek neked stoplis cipő? -mondta ki hangosan a gondolataim a barátnőm.

-Bazdmeg. BAZDMEG EZ HYUNJIN TÁSKÁJA -kezdtem el pánikolni. OHH ÉS ILYENKOR KI VAN KAPCSOLVA A TELEFONJA! -miközben össze vissza nézelődtem megoldás reményében megpillantottam a gördeszkám. Gyalog a pálya 30 perc, deszkával 10 se... ha el nem ütnek ami az én esetemben kérdéses.

-SZÓLJATOK KIM BÁNAK HOGY MAJD JÖVÖK! -martam fel a táskát és a deszkát és már rohantam is kifelé.

Hajtottam magamat mint az állat hogy időben odaérjek, 2x majdnem csatornába estem, 1x majdnem elgázoltak de sebaj. Mire odaértem sajogtak a lábaim, de mit sem törődve vele hónom alá kaptam a deszkám és rohantam is befele, útközben majdnem fellöktem valakit. Biztos Jin csapattársa, azoknak a hiányát el tudom viselni, na mindegy.
Amint megláttam a bátyám és a bandáját tőlem kb 50 méterre elkezdtem kiabálni.

-HWANG HYUNJIN ÁLJJ MÁR MEG! -lihegtem a végén, de szerencsére annyira nem süket így meghallotta.

-Te....paraszt...-szuszogtam- a te táskád vittem el -vágtam hozzá az említett tárgyat mire nagyot pislogott, én pedig ez idő alatt kirántottam a kezéből az enyémet.

-Suhanok is tovább mert Kim bá megöl... Szia Han! -integettem Jin egyik kedvesebb csapattársának aki épp most érkezett.

-Sana? Hát te? Rég láttalak!-mosolygott.

-Áh semmi csak ezzel a paraszttal összecseréltük a táskáinkat, de megyek is! Pá! - ránéztem a telómra, hát csúnyán el fogok késni az is fix. Mivel úgyis mindegy már, mielőtt távoztam volna elmentem a büfébe venni valamit inni mert eléggé kifáradtam.

Mikor sétáltam visszafele hallottam ahogy Hyunjin beszélget valakivel.

-Hyunjin, a szeleburdi barátnődet tarsd ilyen esetekben messze a pályától, így is majdnem fellökött!

-Sana a hugom, edző bá! És csak a táskám hozta el! -érvelt Jin, mire a pasi csak bólintott.

-Menj melegíts be! Én is megyek mindjárt! -ezzel otthagyta Hyunjint, aki szintén elsétált.

Nebassz. Ez az izomkolosszus az edzője? Nem lehet több 20nál! Nem létezik! Eddig valami hatvanas használt focilabda arcú papa volt! Most meg egy görög isten?! Na mindegy, majd megkérdezem szöszit. Biztos csak valami helyettesítő, lehet a papusz sztrókot kapott idefele. Ezzel elindultam visszafele a tánc stúdió felé.

Miközben sétáltam néha elkalandoztak a gondolataim a bátyám edzője (ésvagy nem edzője) felé, kibaszott nagyot hazudnék ha azt mondanám hogy nem nézett ki jól. De focista, ami nálam még mindig red flag. Meg sokkal idősebb mint én, plusz... nem tudom de biztos van benne még valami rossz.

Lassacskán visszaértem a stúdióhoz, ahol javában ment már a melegítés, elmentem az öltözőbe átöltözni majd bemelegítés végére oda is értem a terembe. Amit a helyettesítő edző természetesen azonnal kiszúrt.  Bassza meg Kim bácsi is ilyenkor hogy nem tud bejönni.

-Mrs. Hwang mégis merre tetszett lenni az elmúlt 20 percben? -kért számon, amihez kurvára nem volt kedvem. Rühelltem ezt a tanárt. Egy faszfej.

-Sétáltam és lelkileg felkészítettem magam az ön tanításaira -vigyorogtam, mire páran elkezdtek nevetni.

-Vegyen vissza az arcából Mrs.! -szólt eréjesebben.

-Vagykülönben? Szól Mr. Kim-nek hogy rossz voltam? Hozzá van szokva, le fogja szarni -vigyorogtam tovább.

Na ezt még játszottuk egy ideig aminek az lett az eredménye hogy hazazavart. Hupsz. Mire kiléptem a stúdióból beborult az ég. Ohh hogy téged is magasságos uram vertek volna el papuccsal...
Sétálva indultam haza, hátha elázok, megfázok, és otthon maradhatok egy hetet. Mint mondtam sétáltam, majd ahogy professzionálisan megjósoltam leszakadt az ég. De szipi szupi. Sétáltam hazafele amikor megállt mellettem satufékkel egy autó.

-Nem játszod ki a Jin nem vitt haza beteg lettem kártyát, száljj be vagy megmondalak Mr. Kimnek! -szólt ki a cukika bátyám miközben a zene is üvöltött.

Nem volt mit tenni, Napóleonosan elmerengtem egy fél percig, aztán beültem. Hyunjin hazavitt minket, és én már megszokott módon indultam is volna a fürdőbe amikor a marha elkapta a kezem.

-Várj! Anya! Szóval új edzőnk lett és az edző szerete megismerni minket a családunk környezetében is szóval valamikor a héten átjönne... -mondta kicsit frusztráltan, csak okult a múltkori helyzetből. A papus edzőre olyan csúnyán néztem hogy ő szégyellte el magát. Vicces volt.

-Persze Hyunjin, nyugodtan jöjjön! Sok szeretettel várjuk! -itt egy gyilkos pillanatást küldött felém anya, szerintem ő is emlékszik. Hehe.