Az Ég Népe

Bevezető

A szalont megtöltötte apám tollának sercegése és a ropogó tűz illata. Anyám az ablak melletti kis zöld kanapén fésülgette  a hajamat a húgom pedig a szőnyegen babázott. Teljesen idilli nem? Pontosan így néz ki egy átlagos család, kivéve talán azt, hogy a szalon nem parányi ház hanem egy óriási kastély része volt, a fésűm arany berakásos, a kanapé felbecsülhetetlen értékű és még a kandallót is ezüst díszek szegélyezték.
Unottan bámultam ki a jégvirág lepte ablakon mit sem törődve azzal ,hogy harmadjára szólítja apám a nevemet.
-Estella nagyra értékelném ha néha napján csatlakoznál közénk a valóságba. Az ablak nem fog feleségül venni. -korholt türelmetlenül- remek jelöltjeim vannak a számodra ne légy ilyen makacs.
-Hát persze apám.-húztam ki magam-Másra se vágyik egy 17 éves lány mint egy kényszerházasságra és arra, hogy három vad idegen költözzön az otthonába, hogy te szövetséget köthess a birodalmakkal.
-Stella!-rántotta meg anyám a hajamat- vigyázz ,hogy beszélsz az apáddal!
-Nyugodj meg Celia bármennyire is vágták fel a nyelvét ,ígyis úgyis azt teszi amit én mondok.
Olyan lustán,olyan mit sem törődöm módon köpködte a szavakat mintha csak a pennájából fröcsögő tinta cseppek lettek volna.
-Nem az én döntésem volt egy király lányának lenni!
Újabb levert sóhaj, de azért bele ment a játékomba, haladunk .
-Nem az én döntésem volt, hogy pont egy király lánya legyél.

Ebben igaza volt noha nem az édes gyermeke voltam. Amikor békét kötött a negyedik birodalommal , jelzálogként örökbe fogadott egy árvát, azt akit a helyi szerzetes  választott ki számára. Az utolsó emlékem az árvaházról az,hogy az egyik nővér mindnyájunkat kiterelte a főtérre és vártunk amíg Johanis pap egyesével végigmér, kérdez az életünkről és átvizsgálja az aktánkat.
A következő emlékem már egy díszes hintó gyönyörű lovakkal és egy kevdes szolgáló hölggyel aki elmondta,hogy mától fogva a nevem Estella Welarsion aki nem más mint Andreas Welarsion a második birodalom királyának fogadott leánya.
A régi nevemet és árvához méltó életemet a kastély pompája ;a gyönyörű ruhák a finom étel az,hogy csak úgy lesték a "kis hercegnő " kívánságait teljesen elfeledkeztezzék velem.
Mind ez már tizenkét éve. Sose volt bajom azzal ,hogy a itt kellett nevelkednem mert szerettem a kiváltságokat persze az ostoba illemen meg a formaságokon kívül. Őszintén szólva a hat éves húgomba előbb szorult egy harcos hercegnő mint belém, de a kipárnázott undorítan giccses zöld kanapé egy pont után szörnyen unalmas lett.
Ennek ellenére nem vágytam arra ,hogy hozzá menjek egy vad idegenhez, egy másik birodalomba költözzek, hogy bájosan mosolyogjak és bólogassak a férjem oldalán. Több feladatot szeretnék a cselédek rendezgetésénél és a királyi utódok szülésénél meg néha egy egy teadélután lebonyolításánál de a tradíciók és a törvények szerint a királyné a király alatt áll és nem mellette. Az egész házasság apám háborútól való rettegésének a következménye mert....

-Estella! Álmodni éjszaka kell és úgy vélem téged is érdekelne a vőlegény jelöltjeid kiléte.-szólt rám a király. -
Az első udvarlód Helois Asher az első birodalomból, Randolf király fia. A második Alioth Stinnel a harmadik birodalomból és végül de nem utolsó sorban Neal Berlioz.
Az utolsó név hallatán anyám ijedten csapta le a kanapé melletti asztalkára a hajkefét.
-Berlioz? Te a felhő birodalomból akarsz férjet találni a lányoknak? Élmény az eszed Andreas.
-Azt a nevet már rég betiltottuk és igen kedvesem- állt fel lassan egy köteg levéllel a kezében- a negyedik birodalomból is választottam egy herceget.
A negyedik birodalom volt az egyetlen hely ahol több királyi család uralkodott. Az egykor felhő birodalomnak szólított hely volt az otthonom az új életem előtt és ez volt az a birodalom akikkel száz éven át tartó háborút folytattunk. Anyám sosem kedvelte őket rátarti és beképzelt népnek tartotta az ottaniakat de erősek voltak ezért szükség volt fenntartani az oly nehezen kiépített békét.
Megcsapott a folyosóról beáradó hideg levegő ahogy az ajtó kitárult. Pufók ,vöröshajú, kötényes szolgálónő táncolt be rajta egy tálca süteménnyel és teával a kezében.
-Köszönjük Maria elmélet.-intett neki anya ahogy a nő letette az ezüst tálcát a kis asztalra amin néhány pillanattal ez előtt még a fésű volt.
Amint újra becsukódott az ajtó a király közelebb lépett hozzám és mély, határozott hangon így szólt .
-Hamarosan menyasszony leszel.

Hamarosan folytatás~♡