Mókuskerekünk
Közös járjuk már egy ideje,
együtt vidámabb a mókuskereke.
Te vagy, ki tudja milyen vagyok,
s magához szorít: mikor kivagyok.
Szépnek is csak te látsz,
és gyönyörűnek nevezel.
Akkor is, ha másoknak a
szemem alatti táska tűnik csak fel.
Kedvesnek is csak te gondolsz,
és vígan nevetsz reám.
Főleg mikor látod, mérgelődve
járok, gorombán az utcán.
Édesnek is csak te érzel,
és megcsókolsz naponta,
Ezzel pedig mérgemben is,
mosolyt csalsz arcomra.
Szerelmesen csak rád gondolok,
veled lehetek gyengéddé.
Előtted nem tudtam,
hogy válhatnék egésszé!
✿◕ ‿ ◕✿
