Két tűz között /BEFEJEZETT/

Epilógus

Melissa szemszöge:
Reggel arra keltem, hogy a nap besüt a redőnyön. Elkezdtem tapogatózni félig álomban, de Charles már nem feküdt mellettem így úgy gondoltam lemegyek a nappaliba. Első célom a konyha volt, hogy főzzek teát. Azon gondolkoztam miért van ilyen csend. Charles nincs itthon, Jules és Alexa még alszik vagyis azt hittem. Mikor már kint ültem a teraszon egy nagyon ismerős kezet éreztem a vállamon.
-Jó reggelt Szerelmem!-köszöntött egy csókkal a férjem. Még tíz év után is forró érzetet ad. Pedig már két gyerekem is van tőle.
-Jó reggelt Életem!-mosolyodtam el a csók után.
-Úgy imádom, hogy ennyi idő után is ilyen boldog vagy egy csók után. Na, de ez után milyen boldog leszel.-kivette a kezemből a teámat, majd kézen fogva elindultunk az udvar hátsó részéhez, aminek tökéletes rálátása volt a tengerre.
Kis idő múlva Charles befogta a szememet, majd úgy vezetett tovább.
A fű csiklandozta a talpamat, mert mezítláb voltam természetesen. Egyszer megálltunk és a férjem így szólt.
-Nyisd ki Édes a szemedet!-súgta a fülembe. Én eleget tettem a kéréseinek és egyszerre ki is nyitottam.
Az egész családomat pillantottam meg. A gyerekeimet, apát, anyát, Antoniot és az ő családját, Carlost Charlinenal és a csemetékkel. A kezdeti nehézségekkel megbírkózva mertek még vakmerők lenni. Jól is tették egészséges ikreik születtek.
Ott volt még Pierre és Kika is. Olyan gyönyörű ez a lány terhesként. Igen az egész csipet-csapatnak lett már gyereke. Vagyis pontosítok Pierréknek még csak lesz. Nem hamarkodták el a dolgot, de nem is baj.
-Meglepetés! Boldog szülinapot Anya!-sikította fel Alexa és egyszerre futott a bátyjával együtt hozzám.
A lányomat felkaptam a kezembe és megölelgettem. Julesot már nem tudom felkapni ő már ahhoz nagy. Ezért ő csak átöleltem. Mindkettejük fejecskéjére nyomtam egy-egy puszit, majd Charles volt a soron.
-Én is kapok puszit Szívem?-csüvörítette ki a szájatát.
-Nem Kicsim téged kihagylak.-fogtam meg az arcát és nyomtam egy lágy csókot az ajkaira.-Ez életem legjobb szülinapja már most.-jelentettem ki a férjem vállára dölve.
-Szeretlek Melissa!-dölt neki a homlokomnak.-Elmondjuk nekik?-nos igen van egy kis bejelenteni valónk Charlesszal. Amit még a gyerekek sem tudnak.
-Igen miután mindenkit köszöntöttem.
Mindenkivel váltottam pár szót és mindenkit megölegettem.
A legjobb része a nagy hír bejelentése.
-Kedves család!-álltam fel az étkező asztaltól ebéd közbe.-Nagy hírünk van.
Charles is rögtön felpattant.
-Igen igen háromszoros apuka leszek!-jelentette ki mire az összes asztalnál ülő felpattant és vagy hozzám vagy a férjemhez rohant. Tudtam, hogy nem tudja, majd tartani a száját. Tipikus Leclerc betegség. Szerintem a gyerekeink is örökölték ezt tőle.
Miután csillapodtak a kedélyek kipattant egy ötlet a fejemből. Mivel mindkét gyerekünknek más a keresztapja ezért úgy gondoltam legyen a harmadik kicsi Leclercnek is más. Arthur kedvesen kijelentette, hogy ő neki nem kell még keresztgyerek ezért egymásra néztük Charlesszal és egyszerre tudtuk ki lesz a megfelelő.
-Szia Max!-hívtam fel a telefonomon az ex vőlegényemet, akinek azóta már lett családja.-Nem tudnátok Kellyvel egy picit átugrani?
Jó kapcsolatot ápolunk attól függetlenül, hogy nem éppen a legszebb vége lett a kapcsolatunknak.
Harminc percen belül Max és Kelly is az udvarunkon voltak. Penelope már nagy őt nem tudják úgy vinni hozni.
Elég nagy volt a hangzavar így próbáltunk csendet teremteni. Miután ez sikerült így szóltam.
-Max!-rámkapta hirtelen a tekintetét.-Ezt itt vagyta neked valaki.-nyújtottam neki oda egy egyszerű fehér dobozt.
Amiben egy kisgyerek cipő volt és egy levél.
-Szia Maxi bácsi! Leszel a keresztapukám?-ez volt a kis levélre írva amit, ahogy felolvasott le is rakott az asztalra, majd odarohant hozzám és megölelt. Rámutatott a hasamra.
-Persze Öcsipók. Leszek a keresztapukád.-erre mindenki elérékenyült.
-De várjál Maxi bácsi, írt a kis pocaklakó a másik oldalára is.
-Szia Kelly néni! Leszel a keresztanyum ha már keresztapu beleegyezett?-ekkor Kelly is odajött hozzám.
A két embert ölelve Charles felé néztem, aki mosolyogva nézett rám.
Ez volt az a pillantás amiből tudtam, hogy minden úgy lett, ahogy Charlinenal terveztük kis korunkban.
Szép gyerekek, nekik tökéletes körülmény és tökéletes család jutott.
Hogy sikeres lettem-e ebben az életben? A huszonöt évem alatt elért sikerem nem ért annyit, mint az utóbbi tíz évemben férjhez mentem, de most már ténylegesen. Született két gyönyörű gyerekem és most még egy kis porontyot hordok a szívem alatt. Méghozzá attól a férfitól, akit mindig is szerettem.
~Vége~
Tiktok: petrawriter_