Kibírhatatlan percek

18 2 0
                                    

  Beérve a kollégium ajtaján, felmentünk a lépcsőn, beírtuk magunkat a kimenős füzetbe, és ezután bementünk a szobába, lepakoltuk a nagy pakkjainkat, elmentünk tusolni, átöltözni.
  Miután végeztünk, megvártuk a szoba ellenőrzést, és 10 óra tájban
" jó éjszakát " mondtunk a nevelőnek, és egymásnak.
   
                             ***Este***


         
                           ***Reggel***

  Reggel lett. Hát nem álom volt.. Mert az óriás bőröndök ott feküdtek a helyükön, benne az újonnan vett ruhákkal.
  A pénztárcám, ami felelőtlen módon az asztalon feküdt kinyitva, ott fénylett benne a lámpa miatt az arany színű bankkártya.
  És hát.. A levél pedig ott tündökölt az egyik széken...
De reggel van! Készülni kéne az iskolába! Ránéztem a pirosan világító vekkerre amely csak reggel 6 órát mutatott, és azzal a lendülettel vissza is aludtam.
                                 ***
  Hat óra harminc! Reggel van, mostmár tényleg. Felkeltem, megigazítottam az ágyam, és lemásztam a létrán, mivel az emeletes ágy felső részén alszok.. Nem akarattal, ebbe most ne menjünk bele.
  Felöltöztem, megfésülködtem, elmentem fogat mosni, igen, valamiért a reggelit mindig kiszoktam hagyni.
6 óra ötvenkor szólt a csengő, és utána a jól megszokottság érdekében, ordít a napos, hogy "REGGELI". A két kis reggelisünk közül egy kelt fel, a Csenge, kisétált az ajtón és behozta a kettő darab szendvicset, ami a mai reggeli.
  Én pedig kislisszoltam a nevelőibe a telefonokért, amiket este le kellett adni.
  Ez a nap kettő matekkal kezdődött, majd folytatódva a tesivel, utána műszakival, az után tanüzemi gyakorlatból kettő, egy osztályfőnöki, és egy természet.. Vagy fordítva.. Mindegy..
Egy örökkévalóságig tart ez a hét!..
 
                                  ***

Amikor vége lett a napnak, olyan három óra körül jött egy telefon.. A sorsolás biztosítója hívott, hogy ha megoldható nekünk is, akkor tegyük előrébb a Dél-Koreába utazást HOLNAP 12:00-re.
  Elöbb mondtam hogy megkérdezem a sorsolás másik nyertesét, a Csengét, hogy neki jó-e, mert én nem szeretnék egyedül menni, ha neki holnap nem jó.

- Igeeeeeen! Menjünk holnap! - sikonyálta a kérdésemre a választ.
  Visszahívtam a biztosítót hogy holnap jó lesz, és feltettem még egy kérdést:

- Ki lesz még a repülőgépen? - kérdeztem immár izgatottan.

- Ha minden igaz, akkor BangChan, Meg.. Öhm... Yeong..? Kik lesznek még a gépen?.. - kérdezett egy másik fickót. - rendben, kösz, Hyunjin és Felix is.. Megfelel, hölgyem?... - vetette fel udvariasan.

- Öhm.. I-igen.. Köszönjük a segítséget!.. Viszhall..! - letettem.

- Öhm.. Cs-Csenge?.. -gagyogtam.

- Hm..? Mi az? Tök sápadt vagy..

- Nem csoda... FENT LESZNEK A GÉPEN! FELIX ÉS HYUNJIN!!!... - ordítottam.

- Mi????.. Ne..! Akkor ki kell öltözni..! -visítozott.
          
                                  ***

- A bőrönd bepakolva, felöltöztünk... Minden oké? Nem áll hülyén ez nekem?.. -sápítoztam.

- Nyugi, már csak pár perc.. 11:53 van... Csini vagy!.. De..  Én..?! Hogy nézek ki ?..- kérdezte nyugtalanul.

- Nagyon jól!.. Nyugi.. Ha a szüleink elengedtek, a sulit betudjuk fejezni máskor, és Koreába megyü... - a mondatomat már nem tudtam befejezni, mert a repülő pont abban a pillanatban szállt le a ligetben.
  Óriási fehér magán gép, arany színű koreai betűkkel rajta: "Álom Kalaúz ".
  Ezt a nevet viselte a nagy vas madár.
A gép ajtaja kinyílt, és a poggyász rakodó úrfi szállt ki. Megfogta a cuccainkat, és felvitte a repülő masinára. Az utaskísérő odajött hozzánk, és megkérdezte: -Elkísérhetem önöket a helyeikhez?
  Bólintottunk, mert egy szót se tudtunk kipréselni a szánkon.
Az utaskísérő intett hogy kövessük, a lépcsőn felsegített minket, bementünk egészen a kristálycsilláros társalgó helyiségig, aztán a lakosztályok felé vettük az irányt, befordultunk a " VIP kabinok " feliratnál. És benyitott az egyik szobába, intve hogy menjünk be.   
  Mi bementünk, de ő kint maradt és becsukta az ajtót. Egy fogadó helyiség lehetett, egy hölgy egy pultnál állt és intett félénk hogy menjünk oda.

-Hello, Hyuna vagyok, átadom önöknek a kabinuk számát, és az üléseikét. - azzal átnyújtott nekem és a Vandának egy jegyet. Az enyémen ez állt:

/*57-es kabin*/              
/                        /
/  43-as ülés    /
/                       /

A Csengéén ez:

/*57-es kabin*/
/                        /
/  46-os ülés    /
/                       /

  Elmentünk megkeresni a kabinunkat.

- Hát, tuti hogy nem melletted ülök... - motyogta.

- Aham.. Szerintem se..
  53 kabin, 54 kabin, 55 kabin, 56 kabin..... 57-es kabin..!
Benyitottunk......

Álmok SzárnyánDonde viven las historias. Descúbrelo ahora