CHEERS!

Negyedik Fejezet

Sunoo egyre csak vezette Dinnyét, akinek a szíve már a torkában dobogott. Hova viszi őt barátja? Mi fog történni? Ugye nincs olyan állapotban Sunoo, hogy idiótaságot csináljon? Ezen gondolatok közepette észre se vette, hogy megálltak. Megszeppenve nézett körül. Háta mögött egy faajtó. Ablaka nincs, és úgy néz ki, mintha egy fürdőszoba bejárata lenne. De maga előtt egy tanterem volt. Az egyik falnál tábla, iskolapadok, plakátok, képek, tanári asztal. Minden, ami egy átlagos tanteremben megtalálható, semmi extra. De a valahol megszokott fehér, filces tábla helyett egy zöld színű virított, amire krétával kell írni. Magvas úr felfigyelt valamire. Amíg ő állt, és lesett, barátja két széket rakott ki az üres helyre.

      - Nem jössz? - érdeklődött Sunoo.

Dinnye zavartan állt még néhány másodpercig, majd bólintott és lassú tempóban, óvatos léptekkel közeledett a székek felé. Megállt az egyik mellett, barátja a másikhoz léptek, majd mindketten leültek.

       - Sunoo... - kezdte félénken Dinnye - Hol vagyunk?
       - Nem ez a lényeg. - felelt barátja.
       - De tudni szeretném...
       - Ugyanott vagyunk, ahol eddig, Dinnye. Ugyanabban a szórakozóházban vagyunk, ahova a barátaid hoztak. - felelt Sunoo, majd az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa. - Gyere csak közelebb!

A fiú, ugyan még mindig félelemmel, de közelebb lépett társához. Nem tudta, mire számítson. Lassan azt hiszi, hogy a mellette lévő megőrült. Mi történhetett?

De ugyancsak hallatszódott a zeneszó, de nem olyan hangosan, mint ahogy az elmúlt órákban hallotta. Csak bólintani tudott. Izgatottságában és félelmében egy szó sem jött ki az ajkain.

Mindketten hátrébbléptek az ajtótól, Magvas bezárta azt, majd mindketten visszavonultak a székekhez, és helyet foglaltak. Egy kis, kellemesen eső csend után Sunoo megszólalt:

       - Beszélnünk kell...
       - Sunoo, én félek - szakította félbe Dinnye, akin mostmár tényleg látszott valamennyire ez az érzelem.
       - Nem kell semmitől - jelentette ki a kerek arcú, majd megfogta botanikus barátjának kezét. - Ez nem egy kihallgatás. Csupán ez a legalkalmasabb hely, hogy megbeszéljünk mindent, én pedig semmiképpen sem szeretnélek téged bántani.
       - Mit kell megbeszélnünk?
       - Igazából, az az igazság... - mosolyodott el halványan, mahd látszik az arcán, hogy kezd egy pirosas színt felvenni.
       - Mi? - dönti oldalra fejét a másik.
       - Számomra te vagy a legaranyosabb, legkedvesebb, leggyönyörűbb, legfontosabb ember a világon. Azt hiszem, nem éreztem senki iránt így, mint irántad. Az elmúlt évek segítettek rájönni, hogy ki is vagyok, miért is vagyok. Te vagy a másik felem. Az akinek a legkülönlegesebb helye van a szívemben. Nem mondhatom, hogy belédzúgtam. Ez már kicsi szó rá. Teljesen belédhabarodtam, megimádtalak és nem... tudok... élni... nélküled... - kezdett el könnyezni Sunoo.

Végig fogta Dinnye kezét, semmi pénzért nem engedte volna el. Könnyes szemekkel nézte gyönyörű arcát, bár már alig látott valamit belőle. Ő maga sem tudja, miért sír. Talán azért, mert lehet, ez a nap teszi tönkre a szépen felépített barátságukat.

       - M-mi? - felelt Dinnye. Maga sem tudta felfogni, hogy mi történik. Ez igaz? - nézett meglepődve társára.
       - Teljes mértékben igaz, miért hazudnék neked? - bólogatott hevesen Sunoo.
       - Biztos? - erre feleletként ismét csak heves bólogatást kapott.

Magvas elpirult a vallomás után. Örömében már táncolt volna, de társára figyelt, akinél szépen lassan eltört a mécses. Puha kezeit kicsit megszorította, majd segített neki felállni, és ölelésbe húzta őt. Egy olyanba, amire már mindketten vártak. Csak egyikük sem mert lépni. Féltek hogy barátságuknak vége szakad. Sunoo most ettől tartott. Dinnye ott volt, hogy nyugtassa őt, de amíg nem hallja azokat a bizonyos szavakat, addig nem csillapodnak érzelmei.