Hozzád utazom
De ki tudja megérkezem-e beléd?
Vagy csak elsétálunk unalomtól hidegen hagyottan
Egymás mellett s kiderül hogy csak én láttam szirént a habokban
Salvador Dali egy interjúban arról beszél
Ami az ébrenlét után s az álom előtt van
Te pedig jelen pillanatban éber álom vagy
Én pedig álnok hisz nem válogatok
Igyekszem kapaszkodni akibe lehet
Hátha kapok enyémért cserébe szeretet
A szívem úgy dobog abba a fal beleremeg
Ha térdig ér a mocsár cipőm levetem
Mezítláb belemegyek
Vigyázztok velem
Megeszem a lelketeket
Göndör vörös a hölgy haja előttem
Orra erőteljes szemei barnák
Szempillái nagyok
Az illata finom
A nyaka markolni való
Megéhezek tőle 6 óra az út
Nem hoztam harapnivalót
S nehéz nem bűnbeesni
Míg utam elvezet egy földre szállt angyalhoz
Budapestig
A sok otthonos succubuson át
Mosolyognak villogtatják a fogsoruk
Hogy őszinte legyek
Rád vágyom
Ezek üveghegyek
Átlátszók s te nem biztos
Hogy ezen át
tetszel
Ezen túl őszintébb kell legyek
Tiszta a szíved
S nem élhetek vissza veled
Ne légy tulajdon
Nem szorítom majd a kezed
Némán feküdnék melletted
Hallgatnám a neszed
Jól esne egy reset
Ha kapok egy új esélyt ígérem jobb leszek
S újrakezdtem
Mindent letettem
Nem vagyok jobb
Se rosszabb magam lettem
Magam voltam magam vagyok
Magamba zárva telnek a rabnapok
Teleírom a nagy lapot
Örömmel tölt el ha adhatok
Néha nem visszatérni szeretnék
Csak adom ha beszakadhatok
Ahogy olykor gályarabnak adom
Magam néha szabadon kapja el
Alig pár centis hajam a szél
S csücsörítenek a felhők
Várják, hogy megcsókolja őket a nap
Arcuk kipirul majd könnyeik kifakadnak
S elszégyelli magát a pucér harmat
Ha kardvirágok csúcsához dörgöli fenekét
Szeretnék egy írmagot hinteni te beléd
Másokkal szemben nekem nem a hímvesszőm
Az egyetlen eszközöm
Az elmédbe költözöm
Nem vagyok már gangszter nem lövöldözöm
S sose lőttem csak az ököl meg a kés
Ez utcastílus deviánsoknak újra nevelés
Cigik sör deszka nevetés aztán beavatás s végül bevetés
Én se tudom mit akarok
Ma bemegyek dolgozni
Holnap kiszakadok
Ha beszakadok kimaradok
Kirúgnak a lakásból kidobnak
A kritika helye a kukában akár a piszoknak
Életlen balta vagy a mamutfenyőt kifogtad
Hogy honnan jön mindez? A kisujjamból kiszoptam
Kiköptem beszorult de kilöktem
Bezártak a körbe megvertek és kilöktek
Bezártak szobákba s én sokszor kiszöktem
Hiába a hegek s a sebek az ökölnyomok a vegyszerek
Élek
Nevetek
Szeretek
Szúrom a szemetek
A szemetek szúr
De csak szalmaszálak a tieitek
Az enyémek lándzsák
Mik a tengerben oly mélyre nyúlnak
Hogy Atlantiszt szántják
Tölgyfaasztal jégkockák kártyák
Kartell droggal tele fagyasztó
Kloroform kötél ragasztó
Betontömb csontfűrész kandalló
A füst mindent átjár
Snitt vágány
Hányás
Meghaltál
Fekszel a hányásban
Nem jött ki belőled aminek ki kellett volna
Magadba zártad s inkább belehaltál s engem is
Belevonzottál amennyire szerettelek s idealizáltalak
Annyira gyűlöllek mostanára nem maradt más
Csak az űr utánad az egész tiszta káosz csak a zűr vagy
S kényes kénytelen szívembe hideg halott végtagjaiddal kéken lilán visszabújsz
Mintha szende lennél s újra megszeretnél
Majd mikor ismét befogadlak mint régen elszabadulsz
Megvadulsz megvadítasz megvakultál s engem is megvakítasz
Úgy tűnik nem a vagyont a nyomort öröklöm
Zúzódásokkal sebekkel az öklömön
Aki az utamba áll szó nélkül föllököm
Kölyök voltam de lásson csodát a világ fölnövöm
22 vagyok s puszta kézzel töröm szét a börtönöm
Önön köröm nincs idő nem ökörködöm
Dolgozom s nem lelem benne örömöm
De felesleges leragadni felesleges körökön
Míg vannak dolgok amiket mindörökre őrzök
Olyanok mit nem tudtak engem megelőzők
S viszem a lángot nem hagyom hogy bármi megtörjön
Mert minden megtörténhet ezen a földön
Segítettek rajtam mert ez egy megtört élet volt
Aki most áll belém annak a bicskája belém törhet
Az inget magamra öltöm nincsen hozzá öltöny
Akad tartozás de már nem kérek kölcsönt
A két lábamon állok de magasra növök föl
Kösz de nem kell a segítségetek köszönöm
Azoknak akik velem voltak mikor kellett
Most a nyelvem nektek köszörülöm
Ti őriztétek meg a tehetségem
Visszatértem pedig túl voltam a küszöbön
A nyelvem éles a hibáim kiküszöbölöm
Kopogok ismeretlen ajtókon ott állok küszöbökön
Nem simán a négyzetemre emelkedtem fent vagyok a köbömön
Köhöm köhöm egoista emberek közt jelzésképp kell köhögnöm
Ez szabad vers mert megtehetem nem vagyok Töhötöm
Nincs rajtam felelősség nem múlik királyi vérvonal a tökömön
A könnyeim elapadnak fújjuk a füstöt s röhögöm
Míg sokan megfeszültök zenékre hörögtök
Ami nálam van attól beköhögtök
Ez minden értelemben örökzöld
Be se köszöntök már is leköszöntök
Elveszem a kezedből az üveget s így szólók
Kösz öntök majd én nem kell majré ösztönből
Itt az idő nektek mindent visszaadni
Jót s rosszat egyaránt
Kedves akárki is légy
A soraimban egy életen át
Mint a múltban megtalálsz
Mert ez nem a munkám
Ez hivatás
Amire nem bánom ha rámegy a gatyám
S nekem ha ezt nem csinálhatom az a halál
Történelmet írok
Pedig nincsen táblám s nem is vagyok tanár
Történelmet írok
A győztesét
Az elhivatottság diadalát.
