Bungou Nyugat

51. Hogy találkoztunk?

Yokohama, Dokk Maffia központja, E/3 POV

Ignotus Pál és Madách Imre távozása után, a Nyugat tagjai és a Japán képességhasználók szokásukhoz híven összegyűltek abba a nagy terembe, ahol mindenki elfért. Bár most a legtöbb, amit tehettek az volt, hogy várnak, hátha valami újdonságot tudnak meg vagy kapnak hírt a Figyelőről, vagy az Óratorony Rendjéről.

- Szóval, én nem akartam udvariatlan lenni, de akkor maga tényleg úgy van együtt Madách úrral, Ende-san? - Atsushi látszólag a semmiből jött kérdésére az említett német férfi azonnal felkapta a fejét és ajkain halvány mosollyal néz a fiúra.

- Igen úgy vagyunk együtt. Mondhatja, hogy elég rég óta figyeltük egymást, mire végre találkoztunk. - Vonja meg a vállát a férfi.

- Azt már mesélték, hogy Angliában ismerkedtek meg, volt valami a Towerel, meg Zofia kisasszonnyal, de hogy is történt ez a dolog pontosan? - Kérdezi a fiú kíváncsi szemekkel és felkönyökölve az asztalra.

- Oh, csak nem arra kíváncsi valaki, hogy találkozott Michael és Imre? - Kapja fel a fejét Karinthy.

- De. Sanyiék haverja. - Helyesel József Attila. - Szóval csukd be a lepény lesődet Frigyes, hogy Michael el tudja mesélni az esetet. - Szólja le a férfit, majd vigyorogva fordul Michael Ende felé. - Halljuk, Michael, halljuk. - Biztatja a németet a Magyar Hóhér.

- Nagyon vicces vagy Attila. - Forgatja meg a szemeit a férfi, de végül csak felnéz a semmibe és mosolyogva mesélni kezd.

- Átlagos nap volt, semmiben sem más, mint az előtte levők. Az egyetlen ami úgy tűnt érdekessé fogja tenni az volt, hogy délelőtt tíz órakor találkoznom kellett volna az angliai képességhasználók képviselőjével. Meg volt beszélve, hogy a Big Ben lábánál lévő kávézóban fogom várni őket. - Magyarázza nyugodt hangon. - Éppen a második teámat iszogattam, mikor megjelent Agatha és mellette Imre. - A német férfi arcára ekkor széles mosoly szaladt. - Szokásához híven figyelmen kívül hagyta Miss Christiet és egyszerűen bemutatkozott nekem. Én pedig meghívtam egy teára.

- És mit mondott? - Tudakolja Atsushi.

- Hogy ő megszégyeníti a teát. Én pedig megkérdeztem, hogy ő is citrommal issza-e. - Kuncog egyet Michael Ende. - Aztán pedig meghívott engem, hogy kísérjem el a Towerbe, ahol dolga volt. - Vonja meg a vállát Ende.

- Mégis milyen dolga volt? - Vakarta meg a fejét a fiatal fiú.

- Semmi érdekes. - Legyintett egyet Michael.

- Megkínzott valakit. - Szólalt meg hirtelen Dosztojevszkij, amivel elérte, hogy mindenki felé nézzen.

- Honnan tudja? - Tágulnak ki a német férfi szemei, mintha nem számított volna rá, hogy bárki tud erről.

- Ferkó volt olyan kedves, hogy elvitt engem Madách Imre kastélyába és kizárásos alapon az az emlék, ami magáról szólt igaz kellett, hogy legyen, ami azt jelenti, hogy Madách Imre nem hazudott, amikor azt mondta meg kell kínoznia valakit. - Magyarázza az orosz férfi.

- Aláírom. Nekem kellett volna kihoznom a Towerből a jómadarat, akit Imre megkínzott veled Michael, hiába próbálod kicsinyíteni a dolog súlyát. - Szólal meg maga előtt összefont karokkal  Zofia. - Szó szerint a szívrohamot hozta rám, mindenki elől el tudok bújni, de nem Imre elől. Még emlékszem te hogy néztél Michael. - Kuncogja a hölgy. - Úgy el voltál pirulva, mint az eprek. - Emeli a szája elé a kezét.

- Azt hittem kettesben vagyunk. - Fordítja el a tekintetét mindenkiről a német férfi. - Ha tudom, hogy ott vagy, akkor a felét se mondom Imrének, hogy próbálja ki. - Motyogja az orra alatt és morcosan fintorogni kezd.

- Áh, láttam én rosszabbat is, mint amivel te álltál elő és Imre eleget emlegette, hogy "Ezt le tudod rendesen írni?" meg, hogy "Ez mégis hogy jön a történethez?" hogy hamar rájöttem, hogy író vagy és kihasználod a lehetőséget az információ gyűjtésre. - Vonja meg a vállát a nő.

- Igen, ez volt a terv, de akkor se volt kellemes felfedezés, hogy te is ott voltál. - Sóhajt egyet a férfi és rázza meg a fejét. - Viszont miután veled lebeszélt mindent, elvitt engem vacsorázni, úgyhogy kiérdemelte, hogy megbocsájtsak neki. Aztán bevezetett a Nyugatba és hamarosan hivatalosan is együtt voltunk. - Fejezi be a történetet Michael Ende.

- Várjunk, csak nekem tűnt fel, hogy gyanúsan mindenkit Madách vett be a csapatba, mármint a Dekadencia konkrétan a segítségével alapult meg, pedig csak összefutott a fiatal Ady Endrével. - Szólal meg hirtelen Chuya is és néz végig a Nyugat tagjain, majd felemeli a kezét és lassan végigmutat mindenkin. - Szóval halljuk, ki hogy találkozott vele! - Mondja komolyan, mire József Attila felemeli a kezét.

- Kezdem én, mert én vagyok a legkönnyebb és engem már mind tudtok! - Nyújtja ki a nyelvét a férfi. - Szóval a csatamezőn futottunk össze és minden áron a barátom akart lenni. Én megfenyegettem, hogy megnyúzom ő meg így is a barátom akart lenni és utána az is lett. - Vonta meg a vállát, majd a Nyugat anyukája felé fordult. - Margit jössz te? Csak mert szerintem ti vagytok a legegyszerűbbek. A többiek története egy kicsit hosszabb, vagy tévedek? - Néz hirtelen végig minden társán, akik szinte egy emberként rázzák meg a fejüket.

- Jó, akkor mondom én. - Forgatja meg a szemeit a nő, majd elgondolkodik. - Szerintem mi vagyunk az egyedüliek a csapatból, akiket nem Imre szervezett be, hanem maguktól keresték fel őt. Ahogy azt már mondtam, én Agathaval dolgoztam az Óratorony Rendjének alkalmazásában. Aztán kiküldetést kaptam vissza a szülőországomba, ahol az Óratorony Rendjének képviseletében kellett együtt dolgoznom a Figyelővel egy titkos projekten. Amikor elindultam még fogalmam sem volt róla, hogy a projekt nem egy egyszerű kutatás, hanem ember kísérlet. - Itt lehunyja a szemeit és sóhajt egyet.

- Nem kell sietni Margit tudjuk, hogy nehéz téma. - Biztatja Michael Ende, amivel kiérdemel magának egy kedves mosolyt a nőtől.

- Másfél évig tűrtem a dolgot, néztem ahogy minden nap megfigyelték és szemmel tartották Ferkót. Aztán eldöntöttem, hogy elég volt, nem érdemel ilyen életet. Addigra már kiismertem mi hogy megy a Figyelőnél és egyik este kiszöktettem Ferkót. Egy évig jártuk titokban a világot, hogy lerázzuk a Figyelőt, aztán pedig megkerestem Madách Imrét. Agatha gyakran emlegette igen morcos hangnemben, amiből arra következtettem, hogy ő lesz a legalkalmasabb ember arra, hogy segítsen nekünk elbújni. Sokáig tartott mire megtaláltuk, meglepően jól el tud tűnni mindenki elől. Végül Selmaéknál találtuk meg és ahogy reméltem azonnal a segítségünkre sietett. - Magyarázza a nő.

- És azt mondta megmutatja nekem a világot. - Kotyog bele a történetbe Ferkó csillogó szemekkel és megszólalásával eléri, hogy Margit megsimogassa a fejét.

- Igen, mert valaki nagyon körül akart nézni Selmaéknál is. Azóta pedig rengeteg mindent láttunk, nem igaz? - Borzolja össze a fiúcska haját, aki erre hangosan nevetni és helyeselni kezd.