Reggel, amikor a nap első sugarai megvilágították a csecsemő bölcsőjét, tudatában voltam, hogy a kicsinek szüksége van a biztonságos környezetre és odaadó gondoskodásra. Egy jó családot találtam, akikre bátran bízhatom a kis életet. Úgy gondoltam, ők a legjobb szülők, akiket a baba kaphat.
Miután elköszöntem, kimentem a kastélyba. A pince volt az elsődleges célom. Tudtam, hogy itt fogom kiépíteni a bázist, ahol összegyűjthetem a könyveket, szörnyvadász eszközöket és rúnákat, amelyekre a jövőben szükségem lehet.
A pincében elsőként megvilágítottam a gyertyákat, hogy világos legyen, majd hozzáláttam a munkához. Egy sarokban polcokat helyeztem el a könyvek számára, és kezdtem rendezni a gyűjteményemet. A régi kötetek között olyan ritkaságok is akadtak, amikre nem számítottam, és amelyek segítségemre lehetnek a sötétség elleni harcban.
A falakat rúnákkal díszítettem, amelyek védelmet nyújthatnak a bázisnak. Ezek az ősi jelek erőt hordoztak, és reméltem, hogy képesek lesznek távol tartani a veszélyt.
Ahogy eltelt az idő, a pince egyre inkább otthonossá vált. Tudtam, hogy ez lesz a hely, ahol további kutatásaimat végzem, és felkészülök az új kihívásokra, amelyekre a kastély rejtélyei során találkozni fogok.
A pince kiépítése során elkezdtem keresni a varázslatos tárgyakat és könyveket, amelyek segíthetnek nekem a sötétség elleni harcban. Sejtettem, hogy a kastély mélyén rejtegethetnek olyan kincseket, amelyekre szükségem lehet.
Először is, a könyvek kereséséhez belevetettem magam a kastély könyvtárába. Hatalmas polcokon sorakoztak a kötetek, és mindegyikükre régi port és feledést hordozó titkok ülepedtek. A poros pergamenek között olyan varázslatos és szörnyek elleni ismeretekre bukkantam, amelyeket eddig még nem ismertem. Átfürkésztem az ősök írásait és elkezdtem értelmezni a rúnákat, amelyek a lapokon szerepeltek. Úgy tűnt, mintha a múlt nagy varázslói és szörnyvadászai akarták,hogy megtaláljam ezeket.
A hatalmas ládák mélyén pedig olyan tárgyakra találtam, amelyekben a varázslat ereje rejtőzött.Kristályok,elvarázsolt szerszámok és fegyverek amelyek az ősi lények elpusztításához szükségesek lehetnek. Ezen kívül gyűjtöttem olyan gyógynövényeket és főzetek alapanyagait, amelyek segíthetnek megerősíteni a védelmemet.
Mindeközben folyamatosan keresgéltem a pincében, kinyitva elrejtett ajtókat és szekrényeket. Minél mélyebbre jutottam a labirintusban, annál rejtettebb és rejtélyesebb tárgyakra bukkantam. A kastély rejtekében az ősi tudás és a mágia titkai lassan kibontakoztak előttem, és gondoltam, hogy mindez segítségemre lesz a közelgő küzdelmek során.
Miután befejeztem a bázisom kiépítését a pincében, úgy éreztem, hogy most eljött az idő egy kis pihenésre és mélyebb elmélkedésre. A gyűjteményemben rendszerezett könyvek és varázslatos tárgyak ott sorakoztak, készen arra, hogy segítsenek a sötétség elleni harcomban. A pince a bázisomként szolgált, ahol mindazt megtaláltam, amire szükségem volt az erőgyűjtéshez.
Ahhoz, hogy tökéletesítsem a mágia használatát, kényelmes környezetre volt szükségem, és a pince tökéletes helyszínnek bizonyult. A falakat és a padlót olyan rúnákkal is feldíszítettem, amelyek megerősítették a varázslatot és a koncentrációt. A gyertyák fényénél mélyültem el a tanulmányaimban, és elkezdtem gyakorolni a tűzmágiát és az elmék fölötti uralmat.
A tűzmágia gyakorlása során egyre magabiztosabb lettem a lángok irányításában. A gyakorlással elértem, hogy a lángok ne csak engedelmeskedjenek, hanem azonnal lángra lobbanjanak, amikor akarom, és el is aludjanak, ha szükséges.
Az elmék fölötti uralom tanulása azonban további koncentrációt és odaadást igényelt. Napokat és éjszakákat töltöttem a meditációval és a gondolatok elemzésével, amíg lassan megértettem, hogyan lehet befolyásolni a lények gondolatait és cselekedeteit. Ez a mágiaág a legerősebb védelem volt a sötétséggel szemben, és tudtam, hogy a gyakorlatban alkalmazva hatalmas előnyt jelent majd a későbbi küzdelmek során.
Másnap, friss és kipihent állapotban, felmentem a kastély folyosójára. Tudtam, hogy most eljött az idő, hogy kipróbáljam azokat a készségeket és varázslatokat, amiket a pince mélyén tanultam. Az elhagyatott kastélyban minden csendben feküdt, de én készen álltam a következő kihívásra.
Először is, elindultam a harmadik ajtó felé, amin még nem voltam túl. Ahogy kinyitottam, egy teljesen új világ tárult elém. Egy elhagyatott kert, ami valaha gyönyörű volt, most pusztulás és romlás jeleit hordozta. Az elszáradt növények és rothadó faágak hátborzongató látványt nyújtottak. Közelebb érve megláttam egy egyedülálló alakot, aki csendben állt a romok közepén. Furcsa módon léptem közelebb hozzá, és észrevettem a rekedtes hörgését. Elmosolyodtam és visszafordultam,kimentem az ajtón.
Amikor kiértem,kezeim ökölbe szorítottam és mosolyogva elordítottam magam: VÉGRE!!!
A telefonom beraktam a kedvenc zenelistám és behelyeztem a fülhallgatót a fülembe,végig mosolyogtam amíg kint voltam.
Amikor ismét megnyitottam az ajtót, a zombik körülvettek. Most nincs többé mágia vagy rúnák, csak két éles kard és a zeném energiája. Elindítottam a zenét,a mosolyom eltűnt és átvette a helyét az izgalom és ahogyan az adrenalin egyre jobban halmozódott bennem. Két katanát X alakban magam elé tartottam,majd nekirugaszkodtam és egymás után vágtam le a zombik fejeit. Szinte már-már könnyű volt,közben azért néha elkalandozott az agyam és azon gondolkoztam,hogy ugyan mik lehetnek még ebben a kastélyban,miféle szörnyek? Tudok az ajtókon keresztül az időben is utazni? Mi lesz az utolsó ajtó mögött? Mit csinálok ha nagy szerencsével nem halok itt meg? Miközben elgondolkoztam egyre több és több zombi csoportosult körém,de mindet sikerül megölnöm, A levágott fejek között botladozva a biztonság kedvéért mindegyikbe beleszúrtam a katanám hegyét,majd körbenéztem,hogy látok-e valami furcsaságot még a szobában vagy kertben vagy a fene tudja mik ezek az ajtók. Nem volt már semmi élő rajtam kívül bent csak a szél fújta jobbra-balra a rothadás és a halálnak a szagát körülöttem.
Visszatértem a pincébe, hogy pihenjek és feltöltődjek az elért siker után. A kardjaimat letisztítottam és letettem, majd leültem egy kényelmes székre a pince sarkában.
A zombik elleni küzdelem fárasztó volt, de megmutattam magamnak, hogy képes vagyok szembeszállni a sötétséggel és győzni. A zeném még mindig szólt a fülhallgatómban, de most a dicsőség és a sikeres küzdelem zenéje játszott a lelkemben.
Miközben pihentem, elkezdtem tervezgetni a következő lépéseimet a kastély felfedezésében. Tudtam, hogy még sok titok vár felfedezésre, és hogy a kastélyban rejlő veszélyekről sok mindent tanultam a zombik ellen vívott harc során...
