Fehér fény |Chishiya & Reader| (18+)✔️

13.

A kihalt metróállomáshoz mentünk, ahol egy lélek sem volt. Annyira fura ez nekem, emlékszem mikor a barátnőimmel várakoztunk a metróra. Röhögtünk, mintha semmi problémánk nem lenne.
Majd az egyik napon eltűntek. Minden  fontos ember eltűnt körülöttem.
Persze szereztem újakat, mint Arisu, Kuina, Usagi, (Chishiyat inkább nem is említem) De ettől függetlenül hiányoztak.

- Minden rendben?- lengette a kezét a szemem előtt Kuina.

- Persze.- válaszoltam, és követtük a többieket, mert kissé lemaradtunk.

Hosszabb keresgélés után megtaláltuk a helyet, amit a videóban láttunk. A sok ember helyett egy lelket sem láttunk, ellenben egy csomó kamerát.

Az egyik bekapcsolt, majd ezt követte a többi is.
A képernyőn Mira jelent meg. (Az egyik Part-i gyűléstag.)

Meglepődöttségünkben egymásra néztünk, kivéve Chishiya, mert érdeklődve figyelte tovább a kamerát, amolyan "Na akkor most mi lesz" tekintettel.

- Tehát ezt jelentette, az az összefirkált papírfecni, amit egy játék végén találtam. Metrójáratok.- jelentette ki.

Mira beszámolt nekünk, hogy most következnek a figurás játékok. Ami egy szinttel nehezebb lesz. Tehát nem juthatunk most haza. Talán ezután, de még akkor is vannak Jokerek.

Elköszönt tőlünk, ezután a kamera újra sötétre váltott.

- Akkor nem mehetünk haza?- esett kétségbe Kuina.

- Ezt a hülyeséget csak a Kalapos találta ki.- motyogtam.

- Menjünk ki.- javasolta Usagi, mire egyetértettünk, és kimentünk a még mindig kihalt utcákra.

Körbenézve arra a döntésre jutottunk, hogy meghúzzuk valahol magunkat éjszakára, mert már 9 körül járhatott az idő.

Egy hotelbe mentünk be, ahol mi a lányokkal mindenféleképpen együtt akartunk aludni. A fiúk ( Tatta, Chishiya, Arisu) "nagy kérések" után elfogadták, hogy ne együtt aludjanak.

- Nem értem mi bajotok van azzal, hogy együtt alszunk.- mosolygott Tatta.

- Nem.- fejezte ki magát könnyen Chishiya, és egy szobába sétált, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Tatta most reménykedve nézett Arisura, aki lebeszélte róla, hogy együtt aludjanak.

- Lányok?- vetette fel az utolsó lehetőséget.

Mi egymásra néztünk, és egyet legyintve beleegyeztunk, hogy meg egy személy aludjon nálunk. Elvégre két francia ágy volt.

- De nem én alszok Tatta-val.- szögezte le Usagi.

- Jó, akkor majd én.- mondta ki Kuina, mire a fiú kissé elvörösödött, de követte a lányt, a miénkhez kapcsolt szobába.

- Gyere, ki kell magunkat pihenni.-indult el Usagi is.

Követtem, de mire beértem a szobába, a lány már az ágyon feküdt.

Nem is vagyok álmos.

Minél előbb át szeretném venni ezt a ruhát, mert teljesen szakadt, véres, koszos, és egy konkrét darab hiányzik belőle, de most tényleg aludnom kéne.

Az ágyra feküdtem, és keresve egy kényelmesnek tűnő pozíciót, lehunytam a szemem.

A gondolataim elkalandoztak.
Mira-n gondolkodtam, hogy mindig oly kedves volt hozzánk, és mégis hátba szúrt. Hát ez.. érdekes.

Egy óra múlva sikerült elaludnom, bár úgy éreztem, hogy nem pihentem túl sokat. Lehet, hogy nem is egy óra volt?

- Kelj fel, y/n!- rángatta a vállam Usagi.