Megfigyelve

1.

Ezen a héten már harmadszor veszekedtek, pedig még csak csütörtök van. Nem tetszik ez nekem. Te ettől többet, jobbat érdemelsz. Attól félek, hogy kárt tesz benned de erre soha nem kerülne sor, nem engedném. Megállítanám. Már meg kellett volna állítanom. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam az igazít. Te vagy. Még így is, hogy soha nem találkoztunk, nem beszéltünk. Fontos vagy nekem. Örülök, hogy a társasház, amiben élsz az én házammal szemben van. Így mindig szem előtt tudlak tartani. Minden nap láthatlak és nagyon tetszik amit látok.
Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam hosszú barna hajad mindig fényesen csillog a szemed olyan barna, mint az olvasztott csokoládé. A bőröd tejfehér, tested mintha maga Aphrodité a szerelem és szépség istennője alkotta volna. Igen, szándékosan a görög istennőt említettem, tudom, hogy odavagy a görög mítoszokért és az istenségekért. Én pedig érted vagyok oda Galatea, tudtad, hogy a neved jelentése tejfehér bőrű nő?
Micsoda buta kérdés ez, persze, hogy tudod. És a név mennyire találó. Biztosan olyan lágy is és selymes a bőröd akárcsak a tej.
Az arcod egyre pirosodik , ahogy a fajankó pasiddal veszekedsz. Kár, hogy nem hallom miért veszekedtek a héten már harmadszor. De amennyit láttam az alkohol lesz a ludas, sokat iszik a barátod de te ezt már egyre kevésbé tudod elviselni igaz?
Hogy tud neked adok igazat. Neked nem kell semmit sem eltűrnöd és elviselned. Ha én lennék melletted a lábaid elé borulnék és csókokkal halmoználak el, ahogy egy istennő érdemelné, úgy bálványoználak.
Számomra te vagy a legnagyobb istennő.
Bosszant, hogy nem hallom mit vágtál a fejéhez, de Vincent a semmirekellő pasid arca hirtelen megmered és szó nélkül kiviharzik. Te nem követed. Leülsz a nappali kanapéjára és nem látom az arcod. Remélem nem sírsz. Valamit tennem kell, látni akarlak, megakarlak ismerni még jobban és ezért mindent megfogok tenni. Bárcsak ott lehetnék.
Nem vagyok megszállott vagy őrült csak érted vagyok oda Galatea. Alig várom, hogy találkozunk.

Galatea

Leroskadva zuhanok a kanapéra. Egyre inkább az gondolom Vincent nem az a férfi akit megismertem, többé már nem tekintem az igazinak.
A sok veszekedés ingerülté tesz, azt érzem folyamatosan fáradt vagyok. Legszívesebben törni zúzni lenne kedvem. Legyen minden darabokban, ahogyan a szívem is. A mai napig egyszer sem vallottam be magamnak, de Vincent alkoholista. Ami még szörnyűbb mellettem lett az igaz nem miattam, de ez nem számít. A kár szinte ugyanaz. Sajnálom, hogy gyenge sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni, ez az én feladatom lett volna.
Vincentet régen tökéletesnek láttam, céltudatosnak, okosnak, viccesnek, önzetlennek ismertem meg. Mára már árnyéka önmagának. Az édesanya halála után összeroppant. Nem hibáztatom érte, a mindene volt. Titokban a fájdalmát alkohollal enyhítette. Ekkor még nem sejtettem semmit.
Egyik éjszaka részegen jött haza nem tulajdonítottam neki súlyosabb jelentőséget, hiszen átéreztem a fájdalmát.
Végül a részegen haza botorkálás, sokkal gyakoribbá vált, majd mindennapossá. Nyolc hónapja tart és én már többet úgy érzem nem tudok adni magamból. Azt hiszem én is csak árnyéka vagyok egykori önmagamnak.
Neki adtam az életemből nyolc hónapot, hogy segítsem, hogy támogassam, hogy mellette legyek mindhiába.
Őt helyeztem előrébb mindennél, míg ő többet és többet várt el. Összeestem a súly alatt amit senki nem vett le rólam és Vincent tovább pakolta azokat, egészen a mai napig.
A konyhába sétálók töltök egy pohár vizet, lassan kortyolni kezdem az átlátszó folyadékot. Elgondolkozok hogy a négy éves kapcsolatomnak ma lett vége és én még sírni sem tudok. Nincs már könnyen. Úgy döntök inkább lefekszem, a villanykapcsolóhoz lépek és mielőtt le kapcsolnám azt, furcsa érzés kerít hatalmába, az ablakokra vándorol tekintettem. Olyan érzésem van mintha valaki figyelne, de ez nevetséges szemközti ház ablakai sötétek. Már csak a paranoia hiányzik az életemből. Mély lélegzetet veszek, ideje aludni mennem.