Kisgyermek korom óta az emberek mögé bújok,és inkább csendesen vánszorgok utánuk mint egy kutya,de mentségemre szóljon csak azért,hogy elkerüljem a feltűnést és a bántalmazásokat mármint verbálisan értem ,nem pedig fizikailag.Persze tudom hogy ez nem normális,de egyszerűen a régi sérelmek miatt nem hiszem hogy megtudnám magam védeni.A legtöbb tini érti miről is beszélek,a mai világba már nagyon nehéz beilleszkedni hiszen az embereknek semmi sem jó.Mindig lesz valami kis apróság ami miatt bele kötnek az emberbe,legyen az a hajad,ruhád vagy esetleg a származásod.
A mai nap korábban keltem a szokásosnál,legtöbbször 6:30-kor kelek de most 5:15 perckor ébredtem ki az ágyból,csak úgy ki pattant a szemem ami elég hihetetlen mert én mindig sokáig alszok,és nehezen is kelek fel.De ha már ilyen sok időm van akkor ki is használom,először is le megyek a konyhába készíteni magamnak egy íncsiklandó kávét,és mikor az kész a kávémmal együtt ki megyek a teraszra és le ülök a pihe puha fotelba ami kávé barna színben pompázik,imádom.A nap kezd szépen lassan feljönni ettől pedig az ég gyönyörű,a levegő kissé hideg de kellemesen,az utca csendes.beszívom a levegőt és átjárja a testemet a frisseség meg a szabadság,bárcsak mindig igy éreznék.Kinyitom a szemeim s sóhajtok egyet aztán inkább megisszom a kávémat majd bemegyek.Mindenki alszik még ezért vissza megyek a szobámba s le ülök a függőfotelembe a laptopommal együtt,és elkezdem nézni a sorozatomat HBO maxon.Sokszor csak beleképzelem magam egy egy jelenetbe,ahogy bátran elé állok minden akadálynak és nem hagyom hogy bárki is földbe tiporjon,de ez nem a valóság szóval csak sóhajtok egyet sorozatom nézése közben.Az idő gyorsan megy,nekem pedig készülődnöm kéne. -Roxy!-kopog be édesanyám.Nem tudja hogy fent vagyok,általában ő az egyik aki kelteni szokott mert tudja,hogy az ébresztőre úgy sem kelek fel. -Fent vagyok!-kiabálom ki neki de választ már nem kapok,valószínű már a konyhában csinálja a fincsi kávéját. Éppen a szekrényem előtt állok és gondolkodom hogy mit is vegyek fel,de végül egy fekete bőr szoknyát veszek fel illetve felsőnek egy bézs színű kötött pulóvert amit a szoknya alá tűrők.Felveszek egy harisnyát is mert azért fel fázni sem szeretnék,cipőnek pedig egy bőr fekete színű térdig érő csizmát veszek fel.Meg mosakodóm mármint ezalatt azt értem hogy fogat,és arcot mosok majd gesztenye barna színű hajam lófarokba kötöm. Sminkemet is el készítem ami egy natur sminknek felel meg,be fújom magam egy kellemes illatú parfümmel. A Lépcsőn megyek le mikor is megcsörren a telefonom. -Mondjad Mia-veszem fel a telefont a legjobb barátnőmnek aki az iskola legnépszerűbb lánya,és aki ,,mögé"bújok mindig. -Roxy ha jössz kérlek vegyél már nekem út közben egy kávét,tudod a starbucksból a szokásosat.-mondja a szokásos kényes hangján ami néha engem is idegesít.Szemet forgatok -Aha,persze! úgy is arra felé megyek.-sóhajtok egyet -Tudom,azért hívtalak téged!! Suliban tali.-és rám tette a telefont,nála ez megszokott. A konyhába megyek ahol a szüleim kávéznak. -Jó reggelt kincsem-puszil fejemre anya,be szippantom hirtelen a finom citrusos illatát. -jó reggelt nektek is!-köszönök mosolyogva,apura nézek aki kocós hajjal mereng magának ilyenkor mindig magamat látom csak férfiban. -Um..ma későn érek haza-rakom el a vízemet a táskámba majd a szüleimre nézek -Hogy-hogy?-húzza fel egyik szemöldökét apa amire csak kuncogok halkan. -A barátaimmal elmegyünk a tuning burgerbe suli után-mosolygok rájuk aztán elmegyek.A szüleim nem szeretik Miát mert szerintük kétszínű,hát tény is való hogy van miában egy kis kétszínűség de velem mindig is őszinte volt vagy is remélem.Suliba menet közben veszek Miának kávét a starbucksból,majd mikor a suliba érek oda adom drága barátnőmnek a kávéját aztán le ülök a helyemre,és hallgatom miket magyarázz egy fiúról akivel tegnap kezdett beszélgetni.
YOU ARE READING
A MEGMENTŐM!
RomanceÖnmagunk megvalósítása nagyon is nehéz főleg akkor ha olyan emberek vesznek körül minket akik csak lejjebb húznak a mélybe.Nos Roxy Hardnak is hasonló problémája van,de vajon képes lesz megbírkózni azzal vagy inkább azokkal akik útjában állnak? talá...