...words yours, words mine / worlds yours, worlds mine (part 10)

101 9 3
                                    


... a határainkon


Edmond


Daegan:

„Szia! Köszönöm, hogy visszaigazoltál. Elnézést akartam kérni, amiért teljesen lefagytam a munkahelyeden, és még köszönni sem köszöntem neked, amikor megláttalak. Gondolom, váratlanul ért, ahogyan az is, hogy most írok neked. Az igazság az, hogy egyszer már láttalak korábban a bolthoz tartozó parkolóban. Néhány hete véletlenül arra jártam, és te éppen ott táncoltál. Nagyon tetszett a koreográfiád."

Háromszor is elolvastam az üzenetet. A szívem a torkomban dobogott arra a gondolatra, hogy hetekkel ezelőtt láthatott táncolni, és azóta sem felejtette el. Ráadásul érdemesnek tartott arra, hogy megkeressen, és ezt megemlítse. Bár azt nem igazán értettem, hogy hogyan sikerült megtalálnia, mégis felgyorsult a pulzusom a tudattól, mert nem olyan embernek ismertem meg a róla olvasható anyagok alapján, aki mérhetetlenül szociális és mindenkivel ennyire közvetlen lett volna. Bódultan kezdtem el begépelni a választ.

Edmond:

„Szia! Nincs semmi gond, úgy emlékszem, én is elfelejtettem neked köszönni. Utólag is az elnézésedet kérem ezért! Örülök, hogy tetszett a koreográfiám. Annak is örülök, hogy megkerestél és írtál nekem, mert amióta láttalak, azon gondolkozom, honnan lehettem ismerős neked (úgy láttam, felismertél). Valószínűleg még rengeteg időt elvenne az életemből, hogy megpróbáljak rájönni, ha te nem adod meg a választ. Köszi, hogy újra lehet életem, és nem ezzel töltöm a továbbiakban is az összes szabadidőmet!"

Leütöttem az entert, és újraolvastam, amit írtam. Minél tovább néztem, annál bugyutábban hangzott az összes mondat. Láttam, hogy Daegan ír, de válasz nem érkezett egy ideig. Kínomban az asztalra fektettem a karjaimat és rájuk hajtottam a fejem. Próbáltam nem gondolni arra, milyen hatással volt rám, próbáltam elhitetni magammal, hogy ez a beszélgetés egyáltalán nem is számít, mindegy, milyen lesz a végkimenetele, és közben küzdöttem azért, hogy rendezzem a kapkodóvá vált légzésemet. Halk hangjelzés adta tudtomra az újabb üzenet érkezését, így felnéztem.

Daegan:

„Elég sok időt felemésztett, hogy azon gondolkozzak, vajon hol lehet az a srác, aki ilyen őrületes dolgokra képes. Most, hogy tudom, hogy ott rendszeresen megtalálható vagy, mégsem vagyok biztos benne, hogy kevesebb szabadidőmet fogja felemészteni az, hogy veled kapcsolatos dolgokon merengek."

A pír felkúszott az arcomon, éreztem a bőrömön a forróságot. Most komolyan úgy érti ezt, ahogy gondolom, vagy teljesen félreértem? Régóta nem mertem érdeklődni senki iránt, egy ennyire ismert ember esetében pedig különösen hiú ábrándnak tűnt az egész. Bizonyosságot kellett szereznem, hogy nem csak a saját érdeklődésem miatt fordítottam le úgy a szavait, hogy azt sugallják, amire a szívem egy titkos, mélyen eltemetett részében vágyom.

Edmond:

„Milyen dolgokon merengsz velem kapcsolatban?"

Daegan:

„Például azon, hogy fogsz -e távoltartási végzést kérni, ha erre komolyan válaszolok."

Elmosolyodtam.

Edmond:

„Ez erősen függ a válaszoktól."

Daegan:

My faith in your eyes (bxb) HUNTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang