Bungou Nyugat

52. A Senkik

Yokohama, Dokk Maffia központja, E/3 POV

- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha én folytatom, tekintve, hogy Margit megemlített. - Sóhajt egyet a szőke nő, akinek az ölében most is ott ül a fehér lúd. - Szóval gondolom arra már mindenki rájött, hogy nagyon értek a számítógépekhez. - Néz körbe a termen és mikor a japánok bólogatni kezdenek ő is biccent egyet és folytatja. - Rendben, akkor ezt a részt nem kell magyaráznom. Lényeg, ami lényeg a képességeim miatt gyakran felkérnek, hogy keressek meg egyes embereket, jussak be egyes rendszerekbe és hasonlók.

- Magyarul hecker vagy mi? - Vigyorodott el Karinthy Frigyes.

- Igen Frigyes, ha így akarod mondani, akkor az vagyok. - Forgatta meg a szemeit a lány.

- Tudtam én! - Bokszolt a férfi a levegőbe, majd kinyújtotta a kezét Kosztolányi Dezső felé, aki morcosan bár, de a zsebébe nyúlt és előhúzott egy lapos kis pénztárcát, amiből kihúzott egy bankót és belenyomta a haverja kezébe.

- Te fizeted a vacsorát! - Jelenti be.

- Ti komolyan fogadtatok rám? - Fintorodik el a szőke nő, mire Rejtő Jenő legyint egyet.

- Ne vedd magadra Selma, ez a két barom mindenkivel kapcsolatban fogadott valamire. Tudod milyenek. És még én vagyok a szerencsejáték mániás. - Forgatta meg a szemeit, mire a két K átkarolta a vállát teljesen egyszerre és még a vigyoruk is megegyezett.

- Na, de Jenő! - Kezdett bele Kosztolányi.

- Csak nem tagadni próbálod, hogy milliószor kellett megmentenünk a segged a teljes csődtől? - Kérdezte Karinthy, de mielőtt a szerencsétlenül járt Rejtő bármit is mondhatott volna Selma megköszörülte a torkát.

- Nem akarok beleszólni a vitátokba fiúk, de éppen én beszélnék és kicsit zavaróak vagytok! Ha meg akarjátok egymást verni csináljátok a szobán kívül, ha lehet. - Vigyorodott el a nő, de arcán tisztán lehetett látni, hogy jobb, ha az ember megteszi, amit kér, mert ellenkező esetben ő maga fog rosszul járni.

- Ezer bocsánat Selma, elragadtattuk magunkat. - Vakarja meg a nyakát Kosztolányi.

- Semmi baj. - Legyint egyet a svéd nő. - Hol is tartottam? - Tudakolja, mire a lúd az ölében gágogni kezd. - Áh, igen! Köszönöm, Nils. - Nyom egy gyors puszit a lúd fejére a nő majd mosolyogva folytatja. - Az a feladat is olyannak indult, mint a többi. Jól megfizettek érte, előre megkaptam a pénzt és még csak meg se kellett találnom az illetőt, csak minden fellelhető adatot összegyűjteni róla. Igen, körülbelül ekkor kezdett el gyanús lenni a dolog. Szokásomhoz híven megcsináltam az alap anyakönyvi keresést, de nem találtam semmit. Szó szerint semmit. Aztán úgy voltam vele. Áh, visszamaradott ország nem furcsa, ha nincs minden digitalizálva. Megpróbáltam egy másik oldalról megközelíteni a problémát.

- Valakinek nem találtad meg a születési adatait? - Tágulnak ki a szemei Széchenyinek.

- Imréről van szó! Szerintem minden létező iratot eltüntetett a föld színéről, aminek köze van hozzá. Mielőtt bárki kérdezi folytatom. Szóval megpróbáltam valami mást kideríteni, de megint falba ütköztem és megint és megint. Mindegy volt mit próbálok a férfiről keresni csak halvány utalásokat találtam rá más emberektől, hogy itt vagy ott látták, ezzel vagy azzal beszélt, ezt meg azt ismerte meg, de semmi használhatót. Úgyhogy teljesen biztos vagyok benne, hogy Imre minden létező információt elpusztított. - Fonja össze maga előtt a karjait a nő.

- Na ne legyél ilyen morcos Selma. Ez már az után volt, hogy velem találkozott nem? - Szólalt meg hirtelen Ende is, mire a szőke svéd nő szemei kitágultak és két kézzel vágott rá az asztalra.

- Te eltüntettél mindent róla? - Kérte számon a németet, aki csak halványan mosolygott a nőre.

- Rólam se találtál semmit nem igaz? - Billentette oldalra a fejét, majd kuncogott egyet. - Ha lesz egy kis időd próbálj meg rákeresni a Nyugat tagjaira. Senkiről se fogsz többet találni, mint általános leírások. - Vonta meg a vállát a férfi.

- Michael te szemétláda! - Nevette el magát a nő és emelte égnek a kezeit, majd megrázta a fejét. - Így máris értem, hogy miért nem találtam semmit. - Kuncogja. - Minden esetre a megbízóm így is megkapta, amit kért. Mindent, amit tudni lehet. Az már nem az én bajom, hogy nem tud vele mit kezdeni. - Legyint egyet a nő.

- Én nem akarok beleszólni, de ennek mi köze van ahhoz, hogyan találkozott Imrével? - Tudakolja Atsushi, mire Selma felé fordul és kedvesen mosolyogva válaszol.

- Nagyon sok. Ugyanis éppen a kutatásom közepén voltam, már nagyon felhúztam magamat a dolgon és ahogy mindig amikor nem tudok előrébb jutni egy projektben Nilsel nyakunkba vettük a városunk utcáit és tettünk egy nagy sétát. Az utunk közepén viszont mellénk szegődött egy fura alak, aki folyamatosan mosolyogva mesélt a kirándulásairól a vadonban. Először fel se fogtam, hogy kivel sétálok és csak mikor a város szívébe értünk tudtam meg, hogy sétapartnerem kicsoda. - Sóhajtott egyet a nő, mintha szégyenlené magát, hogy ilyen sokáig tartott neki a dolog.

- És hogy tudta meg? - Érdeklődött Fyodor és hajolt egy kicsit előrébb az asztalon.

- Oh, hát elég nehéz lett volna nem rájönni, mikor Margit megjelent a kis Ferkó kezét fogva és teljesen komoly fejjel odaállt a pasas elé és megkérdezte... - Kezdett bele a magyarázatba a férfi.

- Maga az a Madách Imre? - Szólt közbe Margit teljesen megismételve azt az egy évvel ezelőtti esetet, mikor számon kérte a Nyugat vezetőjét, hogy az-e akinek gondolja.

- És mit mondott erre ő? - Tudakolja Fyodor és kíváncsiságán a többiek is osztoztak.

- Azt, hogy még szép, hogy ő, ki más lenne. - Forgatta meg a szemeit Selma. - Aztán persze Margit el akarta rángatni Imrét magával, hogy beszéljen vele hat szem közt és elmagyarázza neki Ferkó esetét, de mondjuk úgy, hogy én nem hagytam a dolgot. - Vigyorog bugyután a nő.

- A szívrohamot hoztad rám és ennyivel megoldod a dolgot? - Kapja fel a vizet Margit.

- Mivel? - Pislog nagyokat József Attila.

- Rám nézett azzal az ártatlan fejével és vigyorogva megkérdezte. "Maga Kaffka Margit, igaz? A gyerek meg Franz Kafka. De mégis mit keres az Óratorony Rendjének legtitkosabb projektje Marbacka utcáin?" - Néz összehúzott szemekkel a svéd nőre a fekete ruhás magyar hölgy.

- Nem akartam, hogy csak úgy elveszítsem a pasast. Túl érdekes lett és különben is hülye lettem volna nem kihasználni, hogy ott vagytok. Szép, hogy meghívtalak magamhoz. A fene gondolta, hogy Imre bevesz a Senkik közé. - Fonja össze maga előtt a karjait Selma.

- Senkik? - Pislog a nőre Michael Ende.

- Igen, Senkiknek hívom azokat, akikről semmit sem lehet találni, ami azt jelenti, hogy a Nyugat a Senkik. - Gondolkodott el.

- Rólam akkor se tudtál volna, ha nem lettem volna akkor már a csapat tagja. - Rázza meg a fejét Csehov.

- Na ez igaz, drága Fekete Barát. - Kuncog egy nagyot Selma. - Ha már itt tartunk, szerintem te jössz!