Piano teacher [seongjoong]

Esküvő

-Ideges vagyok! - jelentettem ki már sokadjára. Elvégre holnap lesz az esküvő, és egyszerűen már túl sokat stresszeltem rajta.

-Hé hé hé, nyugodj meg, semmi baj. - nyugtatgatott Seonghwa, de nem igazán lett jobb tőle.
Igaz csak most jött, mert megbeszéltük, hogy itt alszik, elhozza az ünnepélyes ruháját ami szükséges, és együtt megyünk mindhárman.

-Hongjoong, legalább egyél. - mondta anya idesétálva mellénk. - Ma alig akartál valamit enni, nem lesz jó, ha holnap valami bajod lesz, mert nem táplálkoztál. Kérlek.

-Jó..

-Seonghwa te éhes vagy?

-Nem, köszönöm szépen, de otthon már ettem.

Erre anya bólintott, majd megfogta a karomat és behúzott a konyhába. Ott mint egy kisgyereket leültetett a székre, majd elém tett egy adagot a vacsorából. Szinte nyöszörögve álltam neki, amire mindketten kinevettek engem. Ezért beletörődve lassan tovább ettem.
Nem telt el sok idő, mire megláttam két kart mellettem az asztalon. Tudtam kié, de féltem felnézni. Elvégre még nem mondtam el neki.

-Tudom, hogy feszült vagy, de minden rendben lesz. - puszilt hajamba, én pedig meglepve néztem mostmár rá, de ő fogta és elment. Egyből a barátaimmal való beszélgetés jutott eszembe.

Seonghwa, mégis miért viselkedsz így velem? Tényleg érzéseid vannak irántam?

Befejezve a vacsorát, elmentem elmosni a használt dolgokat, és mivel teljesen végeztem mára, szóltam anyának, hogy elmentem aludni. Előtte nyílván zuhanyozni indultam.
Éppen mentem volna be a fürdőbe, mikor megláttam Seonghwat kijönni a vendégszobából. Rámmosolygott, majd megállt előttem.

-Ha gondolod, aludhatunk együtt. Hátha eltűnik a sok feszültség. Hátha le tudlak nyugtatni egy kicsit.

-Tényleg? - lepődtem meg, ő pedig bólintott és tovább ment.

.

.

.

-Gyerünk Hongjoong! Kifele az ágyból! - szólt már anyám idegesen, de csak jobban magamra húztam a takarót.

-Nem akarok felkelni. - mondtam neki, de ekkor valaki erőből lerántotta rólam a puha takarót, ezért idegesen néztem fel a személyre.

-Mozgás Hongjoong. Ne hisztizz. - jelentette ki Seonghwa.

-Ezt még visszakapod. - néztem rá mérgesen, de ő csak elmosolyodott.

-Időben szeretném ha mégegyszer el lenne gyakorolva az esküvői dal, szóval kelj fel kérlek, mert utána már öltöznünk kell.

-Rendben van.

Kicsit nyúzottan ugyan, de lementem Seonghwa mellett a földszintre, ahol még nyújtóztam egyett mielőtt leültem volna a hangszerhez. Az eszem szinte csak a mai esküvőn járt. Egyszerűen annyira nem akartam elmenni, és nézni apámat, ahogy megosztja az életét valaki mással.
Eléggé szépen és simán ment a dal, ráadásul Seonghwa is megdícsért. Azt mondta rendben lesz minden, és nekem sem kell majd izgulnom. Pontosan tudja, hogy milyen vagyok, és örülök annak, hogy próbál segíteni, de sajnos abban nem tud, hogy csak úgy elillanjak a ceremóniáról.
Mikor felkeltem a zongorától, elmentem reggelizni valamit, közben anya már el kezdett készülődni. Végülis nőből van, és róluk híres az, hogy sokáig képesek válogatni, bármiről is legyen szó.
De mikor befejeztem az étkezést, én is felmentem a szobámba, hogy rendbe szedjem magam.

Nekem mondjuk nem tartott sokáig az, hogy magamra vegyem a tegnap előkészített ruhát. Na de a hajam, az kész káosz volt. Még fésűvel sem tudtam eltűntetni azt, ahol elaludtam. Egyszerűen az egekbe nyúlt az a tincs. Idegességemben még el is hajítottam a tárgyat, de akkor lépett be szerencsétlen tanárom, akit pont sikerült eltalálnom.