Descendants of the Sun

6 fejezet

Yibo nem húzott szmokingot a vacsorához, amit minden évben az évfordulót megelőző héten tartottak. Magán hagyta fekete nadrágját, az ingét pedig lecserélte egy elegánsabb, szintén fekete darabra, amit még azelőtt hagyott itt, hogy felköltözött volna északra.

Amikor leért a földszintre, igyekezte elkerülni a befolyásos üzletemberek és a velük érkezett két lábon járó ékszerdobozok kíváncsi tekintetét – nos igen, egy ilyen estélyre előkerültek a családi ékszerek –, és helyette nekiállt italt keresni. Mielőtt elérhette volna a bárpulthoz, egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Lám, lám, lám. A beijingi srác végül visszatért a gyökereihez. – jegyezte meg Meng Zhiyuan, régi barátja és a család ügyvédje.

Yibo elmosolyodott és kezet rázott a férfival.

- Hogy van az én kedvenc ügyvédem?

- Remekül. Na, és miért döntöttél úgy, hogy visszajössz? Biztosan nem az évforduló miatt.

- Szükségem lenne a segítségedre.

Ziyuan szeme összeszűkült, amikor tekintete Yibo jegygyűrűtlen kezére siklott.

- Nagytakarítást tervezel?

- Milyen gyorsan tudnád elintézni?

- Milyen gyorsan szeretnéd?

Yibo körbepillantott.

- Amilyen gyorsan csak lehet, de szeretném ha csendben és minél hamarabb megtörténne.

A másik biccentett egyet.

- Hívj fel holnap reggel. Mindent előkészítek.

- Köszönöm.

- Hogy van a húgod?

Yibo elvett egy zömök, metszett kristálypoharat az ezüsttálcáról, amivel az egyik pincér járkált körbe, és ivott egy kortyot.

- Jól. Sikerült vele is összevesznem.

Zhiyuan elvigyorodott.

- Hány emberrel vesztél össze mióta itthon vagy?

- Ne kezd te is. – sóhajtotta, majd a főlépcső irányába pillantott, ahol annak idején Lisha mindig bevonult. Tizenkét éves kora óta, már millió alkalommal eljátszotta a ház úrnőjének szerepét – és általában büszkeséggel töltötte el a feladat. De lassan négy éve már annak a napnak, hogy húga a saját lakosztályának foglya lett. – Odafent van. Köszönj be hozzá. Jót tenne neki, ha végre régi, ismerős arcokat is látna.

Zhiyuan arca megmerevedett.

- Éktelenül dühös lesz, amiért felküldtél hozzá.

- Mintha máshoz nem is értenék! – dörgölte meg sajgó szemét Yibo. – Azért segítesz még a válásban is, ugye?

- Ó, csak egy újabb mozgalmas nap Wangéknál. – jegyezte meg csípősen az ügyvéd, majd felszaladt a főlépcsőn. Egy pillanatra megállt, egy főhajtással üdvözölte a lefelé lépkedő Wang Qirent, majd eltűnt az emeleten.

Nagybátyja magas és vékony férfi volt, szigorú tekintetében a múlt igényessége, büszke lépteinben és tartásában az elvégzett kemény munka tükröződött. Ő volt az az ember, akire hivatkoztak, amikor a rend, az állandóság és a szigor került szóba. Bátyjával ellentétben – akinek viselkedése és hozzáállása élesen eltért attól, amit ő maga képviselt – Wang Qiren egy élő és lélegző morális kódex volt, aki őszintén ellenezte az erkölcstelenség bármilyen formáját.