Miután vége lett a nagy meccsnek, az egész este azzal telt, hogy dorbézoltunk. Mit is csinálhatnánk? Győztünk, a Nishzumik szépen megkentek minket, és persze hamarosan vége a tanévnek. Másnap, mikor elmentem a plázába, szürreális látvány fogadott engem: egy mindenki mindenki ellen harc, mindenért, ami csak van. Most egy kis pénzügy mindenkinek. A yen átváltható iskolai kreditbe, de nem fordítva. Egyik nagy oka, hogy a kredites ára a cikkeknek olcsóbb, így nyomva a diákot abba, hogy a pénzét egy értéktelen valutába tolja. Ez okozta a diákok hirtelen vásárlóerejét. Elmentem a Yunkusba, de ott is nagy volt a káosz, a bolt nem bírta el az eszméletlen vásárlási kedvet. Ígyhát egy választás maradt. Elmentem az étkezőbe.
-Elnézést, van esetleg kenyér és némi zöldség?-kiáltottam be.
-Oh, a kormányzó. Miért kéne önnek élemiszer? Nem tud elmenni a boltba?-sétált elő egy konyhás.
-Hiány van. Ráengedtem az iskolát egy méretes prémiummal a boltokra-mondtam.
-Akkor itt van. Egy kiló kenyér és egy zöldségválogatás. Most menjen a dolgára, kormányzó. Nekünk is fel kell készülnünk a hordára-ad oda egy dobozt a konyhás.
Hazakocsikáztam, majd leraktam a konyhába a szerzeményeimet.
-Hát ezt meg honnan szerezted? Nekem még kifli se volt a pékségben-nézett értetlenül Soma.
-Mielőtt elkezded, igen, tudom, nem volt zseniális ötlet egyszerre kiadni a Nishizumi-pénzt. Egyébként a kantinból vannak-mondtam.
-A te csekked hol van?-kérdezte Soma.
-Hazaküldtem a szüleimnek. De mindenesetre kezdjünk el ebédet főzni-intettem Somának.
Néhány nappal később már bezárult a pénzcsap. Edzésnap lesz. Kimentem a pályára, és ott volt az egész senshacsapat. Sango állt a maga 10-es típusán.
-Mint ahogy tudjátok, indulunk az idei ifi bajnokságon. Szóval csaták várnak ránk. Bár csapatunk egy része már bizonyított néhány napja, de soha nem lehetünk biztosak abban, hogy eléggé edzettek vagyunk. Szóval nem fogunk a babérjainkon ülni, hanem dolgozunk, hogy minél jobbak legyünk!-szónokolt Sango.
-Hajrá huszárok, utánam, előre!-skandálja hangosan a csapat.
Azonnal odamentem a Tashoz.
-Készen álltok?-kérdem.
-Mint mindig-válaszolt Takako.
-Előre!-kiálotta Riko.
-Hát persze!-okézta le Suzume.
-Ha most ez egy sorozat lenne, most jönne a tréningmontázs-mondta Riku.
És jött is a tréningmontázs. Célbalövés, tank a tank ellen, gyorsasági verseny, minden. Fáradtan kullogtam haza, majd elaludtam. Másnap Naoval visszautaztam a szárazföldre, hogy kihúzzam, hogy melyik ágon leszünk. Mikor engem hívtak, felsétáltam a pódiumra, és kihúztam.
-A Horthy Miklós Katonai Akadémia száma a 8-as!-mondja a hangosbemondó.
Visszasétáltam a székemhez. Utánunk az Anzio jött. És mit húzott? A hetest.
-Ezaz!-örvendett Nao.
-Ne igyál előre a medve bőrére. De egyébként igyál-mondtam.
(E/3.)
Néhány órával később Anchovy megy haza a kíséretével.
-Ez egy elég korai exit lesz, az biztos-sopánkodik Anchovy.
-Ne becsülj alá minket. Csak van esélyünk-mondta Carpaccio.
-Amikor egy ötfős, alulfegyverzett, tapasztalatlan csapattal nem bírtunk, egy teljes csapat szervezett nagyágyúval, akik mögött van egy házibajnokság és az évtized meccse, hogy nyerhetünk?-fogta a fejét Anchovy.
أنت تقرأ
Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)
أدب الهواةFőszereplőnk Ayumi Hakaga, aki egy nem volt átlagos, a családja elért dolgai miatt. Eléri a tizenkettőt, és elmegy egy suliba, ami épp a zárás szélén van. Amikor a sulit bezárják, akkor tűnik fel egy idegen egy levéllel, ami részben megmenti a sulit...
