S el kell fogadjam
Hogy én nekem csak akkor jár virág ha meghalok
Férfinak születtem s dolgoznom kell vagy éhen halok
Ha fú ha fagy ha az ég rám szakad
Meg kell vessem lábamat mi olykor a sárban áll
Egy férfinak nem jár virág csak a sírra
A legtöbb ember szerint a férfiak nem sírnak
Hát mi vagyok én olykor magam se tudom
Nevem is elfelejtem kilétem is megunom
Dolgos kezeimen mint földlemezek a bőrkeményedés
Rétegződik mint a múltból összefirkált
Lapok mikre kiterült a töprengés karjait kitárva
Magzatpózban fekszem a balkánon egy panellakásban a radiátor hideg reggel az ablakból
Brutális embereket figyelek ahogy felfalják őket
A brutalista épületek vas s acél fogaikról
Hullik a csontpor lepattog a pasztell festék
Mint zománc a fogról a hegyoldal horkol.
