34. rész Hol vár állott, most kőhalom...

5 1 0
                                    

Miután hazaértem, Soma fogadott otthon.

-Láttam, nyertél. Milyen volt?-kérdezte Soma.

-Kicsit unalmas. Az Anzio nem tudott felmutatni semmit-válaszoltam.

-A csapattársaid is mondták, hogy kicsit ki vagy égve. Csak találj magadnak valamit a sportban, ami szórakoztatóvá teszi egy Anzio ellen is-fogta meg a vállam Soma.

-Köszi a tanácsot-öleltem át gyengéden Somát.

Három nap múlva eljött a következő meccsünk napja. Hagytam a többieket pihenni, elég lesz az edzettség. A Continuation erőltette, így egy ellégé hegyvidékes területen mérjük össze erőinket. Kiértünk a helyszínre.

-Mi a terv, parancsnok?-kérdezte Yor.

-Mikka és bandája csak az elődöntőkre szokta előhozni a "kölcsönvett" tankjaikat, kivéve egyet. A Boszorkány új tankját. Azt kell megtalálni, mielőtt az egyik lövedék megtalálja a zászlósunkat-magyaráztam.

-Rendben. Visszük a zászlót-mondta Fanni.

-Akkor viszont, hogy mindenki tisztában van ezzel, akkor egy, két, há-erre a lányok elkezdenek ordítani-Hajrá huszárok, utánam előre!

Én nem mondtam híres jelszavunkat. Unom. A sensha-do ellaposodott. Az Anzio nem képes egyik iskolával sem tűzharcot vívni, a Continuation pedig olyan unorthodox taktikákat használ. Sufnituning tankok, olyan rejtett lövész, hogyha még mellette állsz, akkor sem veszed észre... Mint a finnek. Egyikőnk se ment át köszönni a másiknak, és a meghajlás után már indult is a meccs.

(E/3.)

Horthy: 2 44M Tas (zászlós), 6 43M Turán III, 2 44M Zrínyi I

Continuation: 1 BT-42 (zászlós), 8 T-26, 1 olyan tank, ami Das Finale 4 spoiler

Ahogy a Horthy elindult, a Continuation nagy része csak állt a helyükön. Csak a Fehér Boszorkány mozdult el. Az is a legnagyobb titokban.

-Mi miért nem megyünk?-kérdezte Aki.

-Igaza van. Így nem nyerhetjük meg a meccset-tett rá Mikko.

-Nyugalom. Hallottam egy dolgot kedvenc olasz bajtársunktól. Ideje egy örök hagyományunk leporolásának-válaszolt Mikka.

-Mi az?-nézett rá érdeklődő szemekkel Mikko.

-Ennek a lányiskolának mindig van valahogy egy Fehér Boszorkánya. Egy-kettőt ismer a nagyközönség, de jónéhány csak legenda útján él tovább. Sok olyan parancsnokkal találkoztunk már, aki elbízta magát. És valahogy nagyon sokuk vesztett ellenünk. Még a legendás Shiho Nishizuminak is itt volt az első blamája-szakította meg beszédét Mikka.

-Ah, tudom már. Hakaga kicsit elszállt magától, és most jön a boszi, és derékba töri a karrierjét?-kezd izgatott lenni Aki.

-Ha tudja kezelni, nem fogja. Sportunk legfontosabb része, hogy mindenki tanul belőle valamit. Lehet, hogy ellenfelünk megtanult vezér lenni innen, de nem azt, hogyan kell vereséget kezelni. És az is a vezérség. De most, csöndet. Nézzük, ahogy sebejutunk az elődöntőbe-mondja Mikka.

A Horthy csak ment, ment, és ment. Erre, egy durranás hangzik el, és néhány másodperc múlva Fanni tankján feltűnt a fehér zászló.

-A győztes a Continuation Lányakadémia!-mondta Ami Chono.

(Át Ayumira.)

Ahogy hallottam a bummot, lesokkoltam.

-Mi történt?-kérdeztem.

Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora