Csak egy Brazil koktél

1 fejezet

Keserűség. Harag.
Félhomály. Megtörés.
A földön üvegdarabok hevertek.
Sírok, sírok és sírok. A váza darabjai szerte-szét mint ahogy szívem is. Egyet közülük a tenyerembe szorítottam ami azonnal végigkaristolta bőrömet, a mély vágásból pedig lassan előbugyogyott a tiszta vörös vér.
A sminkem lefolyt ,a lelkem megtört, a szívem darabokban.
Igen.Ez vagyok én. A szakítás fájdalma gyötör. Az eszemben a gondolat: Megérdemli Yara Ferreira hogy egy pszichopata áruló miatt sírjon? Nem.
Össze kell szednem magam. Felálltam és belenéztem a tükörbe.Egy megtört lányt láttam aki nem én vagyok.Durva mozdulattal letöröltem a könnyeimet.
Szétnéztem a szobában szemem végigfutott az üvegszilánkokon.Egyesével összeszedtem őket és fetakarítottam a maradványokat.A fiú akit a legjobban szerettem egy rohadt megjegyzéssel faképnél hagyott.Hol az elmúlt 4 év?És én még azt hittem hogy boldogság van.Hát ja.Nem.

Kopogtatást hallottam.
-Yara nyisd ki az ajtót szerintem hozzád jöttek!-mondta anya, pedig én nem vártam senkit.
Nyorsan beletöröltem lisztes kezemet a kötényembe, és le is vettem.Félbehagytam a vacsorakészítést és az ajtóhoz siettem
-Á Diego micsoda meglepetés nem is mondtad hogy jössz!-arcomon mosollyal engedtem be a "barátomat".
-Beszélnünk kell Yara.-hideg hanglejtéséből rájöttem hogy valami nincs rendben. Előreintettem a kezemmel mutatván hogy menjen a szobámba, majd én is mentem utána.Becsuktam magam mögött az ajtót. Egymással szemben álltunk és a szeméből kétségbeesést tudtam kiolvasni.Nyelt egy nagyot."Istenem csak nyögje már ki!!!"
-Figyelj Yara egy olyan dolgot szeretnék neked elmondani amivel még nem tudtam úgy igazán szembenézni, vagyis inkább veled nem, mert nagyon félek a reakciódtól.Elmegyek Yara.
Nem a szomszéd városba hanem New Yorkba.-mondta én pedig döbbent arckifejezéssel hallgattam a magyarázatot.Mert arra vártam.
Csak nem kaptam.
-És ezt mikor akartad elmondani??Nem mondtad volna el igaz? Így is én kérdezgettem napok óta hogy mi bajod ,mert nem voltál az igazi. Akkor emiatt. Ha én nem kérdezek rá talán el sem mondod? Csak itthagynál magamra?-mondtam dühödten, könnybe lábadt szemmel.
-É, É....n esküszöm hogy el akartam mondani.-Csak hebegett, habogott
-Magyarázatra várok! Mégis mi okból hagysz itt? Miért teszed ezt velem? Azt hittem hogy szertesz! De ha így lenne nem csinálnád ezt!-zokogtam neki.
-Figyelj nem tudom megmagyarázni....
egyszerűen nem megy. Ha akarnám sem tudnám de...-szavába kellett hogy vágjak.
-NEM AKAROD ELMONDANI? Hogy gondolod ezt? Hogy teheted ezt velem?-itt már a haragom tengernyi volt.Fogtam szétnéztem, és a legközelebbi tárgyat, egy vázát neki dobtam.Ügyesen kikerülte de a váza hatalmas csattanással darabokra tört.
Lerogytam a földre és csak sírtam.
Mást nem tudtam tenni.Amikor felemeltem a fejem Diego már nem volt ott .Dühödten felálltam , kirohantam az ajtón és utána siettem, de már nyoma sem volt. Gyönyörű mondhatom. Visszaténferegtem a szobámba és folytattam a sírást.

Valamit kezdeni kéne már magammal.Nem sírhatok.Kimentem a fürdőszobába megmostam az arcom és a hosszú sötétbarna hajamat a fejem tetejére egy kontyba kötöttem. A tükörképemet látva elgondolkodtam a dolgokon. A gondolatmenet nem tartott sokáig ugyanis valaki a fürdőszobaajtót ütötte.
-Yarus engedj be!!-üvöltötte a húgom.
Elfordultam a tükörtől és egy határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót.Az arcomra egy mosolyt erőltettem.
-Gyere Rosa mi baj?-kérdeztem de ő átlátott rajtam
-Jajj Yarus nehogy azt hidd én nem vagyok hülye hallottam hogy itt volt Diego.Mi történt kérlek áruld el!-nézett könyörgő szemekkel. Gondolkodtam rajta hogy elnondjam-e neki ugyanis még csak 13 éves és nem tudja úgy kezelni a dolgokat. De bízom a húgomban úgyhogy elmondtam neki mindent.Rosa nagyokat pislogva nézett rám.
-Hallod ő egy akkora nagy seggarc!-mondta Rosa.Ahogy néztem a húgomat magamat véltem felfedezni benne . Akaraterő,kitartás, határozottság.
-Na gyere ide Yarus!-mondta és a fürdőszoba padlóján ülve megölelt.
Megsimogattam a gyönyörű
természetes göndör haját.Majd rámnézett sötét szemeivel és teljesen magamra emlékeztetett....