Kellesz nekem/Tom Kaulitz💋

Végeztem veled!..

-Várj,mii?Fékezett egy nagyot.Még jó hogy senki nem volt ilyenkor már az úton..

-Jaj ne tedd ugy mintha nem tudnád!Fintorogtam.
-Elissa!Nekem csak te kellesz!Nézett rám.
-Tudod,szeretlek!.Néztem én is rá.
-Én is szeretlek Királynő!A ház előtt leparkolt,majd egy hosszú csókba keztünk.Utána át tértem a nyakára,kíszívtam neki.Ő nyögéssel és sohajtozásokkal díjazta amit csinálok.Vissza tértem a szájára,majd sugta a fülembe:-Fent folytajuk!Én csak bolintottam neki,majd kiszált a kocsiból,kinyitotta az én ajtómat is és kihúzott a kocsiból,majd felkapott az ölébe és úgy indultunk be a házba,felvitt a szobájába,és szépen lerakott az ágyára de közbe csókolta a nyakamat.

-Akarlak!Suttogta a fülembe.
-Én is téged!Majd kezdtünk bele a csókunkba,de egy idő múlva megszakítottam.
-Tom!Nyögtem bele a csókunkba.
-Mond.Kezdett bunkó stílusba át váltani de nem igazán értettem miért.-Mondod már vagy meddig várjak?
-Miért bánsz velem így mindig?Könnyeztem be.
-Hogy bánok veled?Nevetett fel és közbe leszált rólam.
-Megcsalsz és neked ál feljebb.Nevettem.-Szakítani akarsz velem?Ültem fel.
-Elissa én szeretlek de nem te vagy az utolsó lány az életemben,oké?Nem fogok nálad megállni csak úgy az elhiheted!Nevetett.
-Mi bajod van?Kezdtem bele a sírásba.
-Nekem semmi,Csak te nem fogod fel a helyzetet.Mondta a szemembe.
-Tudod mit?
-Na?Kuncogott.
-Vége!Majd áltam fel és sétáltam ki a szobájából.
-Jaj Elissa nemár,olyan gyerekes vagy.Követett.
-Bszodj meg!Csaptam be az ajtót,majd sétáltam haza.Eléggé hideg volt,kihalt volt az egész utca.Könnyek folynak le az arcomon de majd idővel tovább lépek!
Sétáltam tovább..Eszembe jutottak a közös emlékeink Tommal.Én szeretem öt!
Majd egy magas fiú nekem jött oldalról,fekete kapucnis pulcsit viselt.

-Jaj elnézést!Fordult oda,én meg az ő irányába fordultam.
-Elissa?
-Bill?
-Hogy kerülsz te ide,ráadásul este?Tette fel a kérdést.
-Tudod,Tom és én most...Elleptek a könnyeim.
-Oo,Elissa nagyon sajnálom!Gyere ide!Tárta ki a kezeit,én persze nem utasítottam vissza.Bill karjai között biztonságot éreztem!
-Elissa!Szólalt meg.
-Igen?Néztem fel rá,és ő meg..Igeen....Megcsókólt de gyorsan félbe szakítottam.
-De Bill!A szám elé rakta az egyik újját.
-Shh!Tudom nem helyes de én még kedvellek,és én is át érzem hogy ez milyen..Én is szakítottam Lillával,a barátnőmmel..Szomorodott el,de most én kezdeményeztem a csókunkat,csak álltunk ketten,az út szélén,csak ő és én..
-Nem jössz át hozzám?Néztem fel rá.
-De nem úgy volt hogy Bence mostmár a szoba társad?Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-De,de anyám nincs itthon egy ideje mivel messze kapott munkát,és egy hotelben szállt meg.
-Akkor szívesen megyek!Majd fogta meg a kezem és elkeztük a házunk felé venni az irányunkat,már a ház előtt sétáltunk mire egyszer csak megszólalt.
-Akkor mi most újra együtt?Ált velem szemben.
-Össze vagyok zavarodva Bill.Én sem tudom mit érzek!Hajtottam le a fejem.
-Hé!Ne sírj,semmi baj!Puszilta meg a homlokom.-De menjünk be mert befagyok.Nevetett fel,mire én is csak nevettem.Majd mentünk be a házunkba.
-Eléggé szép a házatok.Majd nézett körbe.
-Köszi!De ez ugye nem csak a miénk.
-Oh,és milyen nagy ágy.Nézett rám perverzen.
-Jaj te ugyan olyan vagy mint a báttyád!Nevettünk fel..