I hate you so much... or not.[Lee Minho ff.] -Hiatus-

Good old times

You said it was true love, but wouldn't that be hard?
You can't love anyone, 'cause that could mean you had a heart
________________________________

Meg ígérte de nem tartotta be az ígéretét, hogy mindig itt lesz velem.De akkor most hol van?Gondol rám egyáltalán?Szeretett valaha is mint barátot?Vagy mint kis húgot?
-Megint rajta gondolkozol?-szakítja félbe gondolat menetemet Pyo in-sook.
-Lehet...igen.-mondtam.
-Hagyd abba az agyalást.Nem elég, hogy egész nap látnod kell a pofáját de még rajta is gondolkozol.-mondja Lina.
-Sajnálom csak tudjátok mennyire szerettem.-mosolyodok el fájdalmasan.
-Igen tudjuk.-felelik egyszerre és pont meg érkeztünk az iskolába vagy is a pokolba.
-Lányok.-állok meg egy pillanatra.-Itt vannak?
-Aha.-mondja Pyo in-sook.-Ez a napod már most rosszul kezdődik Lana.
-Igen...tudom.-sóhajtottam majd el indultunk újra.
Amúgy sajnálom, hogy így a közepébe csöppentetek bele.Szóval kezdjük a leges legelején.

~Lana egyik gyerekkori emléke~

Máma anya azt mondta elmegyünk Minhojékhoz már nagyon várom!!Minho nagyon kedves velem.Szinte olyan mintha a bátyám lenne.Nagyon szeretem.Mondjuk a barátai előtt úgy tesz mintha nem ismerne.Ez kicsit fáj, de nem nagyon foglalkozok vele.
-Kicsikém gyere indulunk!-kiáltott nekem anyum.
-Máris megyek.-kezdek el szaladni felé ő gyorsan felkap majd megyünk is ki az ajtón amit be is zár.
-Várod már, hogy újra találkozhass Minhoval?-kérdezi anya
-Nagyon!!-mondom mosolyogva.
-Akkor néz csak oda.-mondja anyu majd elmutat jobbra.Gyorsan oda kapom a fejem ahol Minho és az anyukája már vár minket.-Meglepi.-mosolyog rám anyu majd le tesz engem hogy hadd fussak oda.
-Lana!-kiált oda nekem Minho anyukája.-Gyere ide.-mosolyog rám én teljes erőmből a nő lábának ütközök ő meg csak mosolyogva simogatja a fejem.
-Minho!!-fordulok a fiú felé aki 4 évvel idősebb nálam majd gyors meg ölelem.
-Szia.-köszön nekem kicsit még komás hangján.
-Hogy vagy?-kérdezem mosolyogva, s gyorsan elengedem.
-Jól köszönöm.Te?-kérdez ő is vissza.
-Nagyon jól.-mondom neki.
-Kicsim gyere ide.-szól nekem anya én hátat fordítók majd oda megyek anyumhoz.-Szeretnénk neked valamit mondani.
-Figyelj ide kérlek szépen.-szól nekem Minho anyukája.-Nagyon sajnálom de Minho meg én elköltözünk.-mondja szomorúan a nő.
-Te-Tessék?-kérdezem könnyes szemekkel.
-Majd meg látogatnak minket.-mondja anya.-Csak tudod Minho anyukája talált egy nagyon jó fizető állást és oda kell hozzá költözniük.-vázolja fel anya.
-Majd tényleg jövünk.-mondja Minho anyukája.
-Hey.-szól nekem Minho könnyes szemekkel.-Szeretlek.-mondja.
-Én is téged nagyon.-csapódok neki a mellkasának.Még egy kis ideig ölelgettük egymást majd elengedett és beszállt az autóba.
Csak úgy teltek a napok, hetek, hónapok, évek....Egyszer se látogattak meg minket.

~Vissza a jelenbe~

És itt vagyok most egy 20 éves egyetemista.A sors nem nagyon kedvel engem.Minhoval 8 éves koromban beszéltem utoljára.És így jöttem rá...Bele szerettem.Többet éreztem már akkor is iránta mint barátság.Lee Kibebaszott Minho iránt aki azóta az iskola menő csávója lett.És kérdezhetitek dehát nem el költözött?De csak vissza jöttek rá 4 évre.Akkor voltam 12 Minho meg 16.De mivel vagyok olyan szerencsés még néha egy órára is kell járnunk mint ez az óra.
-LANA KISASSZONY!!-kiállt a tanár.-Figyel maga?-kérdezi idegesen.
-Tessék?-kérdezek vissza.-Öhm persze.-felelem.
-Akkor mondja meg mit mondtam az előbb!
-Ami azt illeti...-kezdtem bele.
-Kifelé az óráról!!-kiált megint rám én komótosan felállok a helyemről majd egy tekintetet éreztem magamon hátra néztem és Lee tetőtől talpig tökéletes Minho bámul rám.Idegesítő de egyben.....észvesztő.Gyorsan elkaptam róla a szemem majd ki is mentem.
-Na eddig tartott?-kérdezte Lina.
-Ti meg?-kérdeztem az előttem álló három lánytól.
-Tudod kiküldtek minket az óráról amíg te magadban gondolkodtál.-mondta Cherry.
-Oh.-vissza kell tartanom a nevetésem.
-Engedd csak ki a nevetésed.-mondta Pyo in-sook.
-Okéh.-fulladoztam a nevetéstől majd meg hallottuk a tanár kiállását.
-Bújjunk el!-húzott minket egy szekrény mögé Pyo ahonnan pont láttuk, hogy nyílik az ajtó.
-Gyertek már.-hallottuk meg talán valamilyen Changbin hangját.
-Már megint, hogy lehettünk ilyen hülyék?-kérdezte Yongbok.
-Van egy tervem.-súgta oda Lina.-Mi lenne ha mondjuk beszélnél Minhoval?-veti fel az ötletet.
-NEM!-kiáltottam fel amit a fiúk is meg hallottak.-Bazd meg.-mondtam.
-Ezt te cseszted el.-mondta Pyo és Cherry egyszerre.
-Tudom.-mondtam majd kiléptem a szekrény mögül.-Sziasztok.-köszöntem "mosolyogva".
-Szia Lana.-köszönt Minho én meg lefagytam.
-Csá Minho.-köszönt neki Pyo majd át karolta a vállam ami ahogy láttam Minhonak nem tetszett.
-Szia Cherry.-köszönt Cherrynek egy sötét lila hajú srác.
-Szia Chan.-közelebb ment hozzá majd adott neki a srác-amint kiderült Chan nevű csávó-egy puszit majd Cherry is neki.
-Cukik.-mondtam Pyo meg Lina elkezdett egyszerre hevesen bólogatni.
-De khm nekem meg Linának dolgunk van.-mondta Pyo mosolyogva.
-Sajnáljuk de nekünk mennünk kell.-mondták hirtelen a a fiúk is Minhonak.
-Légy jó.-mondta Lina nekem majd megölelt én gyorsan vissza öleltem.
-Ne hagyjatok itt.-suttogtam a fülébe.
-Bocsika.-engedett el majd mentek is el a fiúkkal együtt.Minho meg én csak leültünk két különböző helyre de nem olyan közel se olyan messze egymástól.
-Hogy vagy?-szólal meg hirtelen Minho.Én csak rá emeltem tekintetemet ami eddig a földet pásztázta.
-Nem hiszem, hogy érdekel téged.-mondtam majd elnéztem.
-Miért vagy velem ilyen?-kérdezte.
-Erről nem akarok beszélni pont VELED.-mondtam ki emelve a "veled" szót.
-Mit tettem ellened?-kérdezget továbbra is.
-Tudod meddig vártam?-kérdezek egy számomra egyértelmű kérdést ami neki is annak kéne lennie.
-Tessék?-kérdez vissza.
-Tudod meddig vártam arra, hogy meglátogassatok minket?-kérdeztem mostmár teljes mondatban hátat fordítva neki mivel elkezdett folyni a könnyem.
-Egy-két nap talán?-kérdezte.
-Pontosan meg mondom neked.-fordulok vissza felé de észre veszem, hogy már teljesen mellettem van.-5 évet.Kibebaszott 5 évet.-nevetem el magam.-Mindennap úgy jövök be ide, hogy gyomor görcsöm van.Azon gondolkodom, hogy mit rontottam el.-álltam fel majd gyorsan elmentem a mosdóba ott hagyva a sokkos Minhot.

~Minho sz.sz.~

Miután ott hagyott engem a gondolataimmal amik csak az körül forogtak, hogy miket mondott nekem az előbb.5 évet várt arra, hogy meg látogassuk őket.Miattam jön mindennap gyomor görccsel azon gondolkodva mint rontott el?Én meg teljesen el is felejtettem őt iskola kezdésig.De ő.Engem soha.Hogy lehetek ilyen hülye!Régen szégyelltem is őt mivel fiatalabb nálam 4 évvel.Ezt elcsesztem.De nagyon.

________________________________

Tehát sziasztok drágáim itt az új könyvem🤭remérlem tetszeni fog.

Words:1027:3