My faith in your eyes (bxb) HUN

...all in (part 16)

... minden érzés egy helyen

Chris

A konyhában tevékenykedtem, amikor egy ismeretlen hangot hallottam beszűrődni a folyosóról.

- El kell énekelned nekem!

- Nem – felelte rá Daegan.

- Ne már, Daegan! Ha már rólam írtad, lehetne annyi előnyöm, hogy exkluzív bemutatóban részesítesz!

- A-a. Előtted lámpalázas vagyok. Majd meghallgathatod a felvételen. Nekem is videóról kell megnéznem a koreográfiád!

- Hány ember előtt is szoktál turnénként fellépni?... Ráadásul már láttad! Szégyentelenül megbámultál a parkolóban!

- Az teljesen más! Most rólad van szó. És akkor meg akaratomon kívül lettem szemtanúja annak, amit műveltél ott a sötétben. Különben is, azt mondtad, hogy az életben szégyentelennek kell lenni.

- Ha akarod, tarthatok egy privát bemutatót.

A srác hangja hihetetlenül kacér volt, azon kaptam magam, hogy visszatartom a levegőt.

- Hmpf... Ne kísérts. A zenekarom arra számít, hogy ebédelni fogunk a nappaliban, nem pedig olyan dolgokat művelni, amik most neked köszönhetően járnak a fejemben – hallottam Daegan enyhe kétségbeeséssel fűszerezett hangját.

Egy tálba söpörtem a levelekre szedett bazsalikomot és kiléptem a konyhából. A folyosó kicsit távolabbi részén álltak, és a látványuk szíven ütött. Daegant már megszoktam, de a mellette álló férfi teljesen új jelenség volt az életünkben. Impulzusok kavalkádjától remegett meg a lelkem, ahogy szemügyre vettem. A kezét zsebre vágva, provokatív félmosollyal az arcán nézett Daeganra. Olyan ember mosolya volt ez, aki tisztában van a saját értékeivel, a Daeganra gyakorolt hatásával, és nem rettent meg a másik hírnevétől. Áradt belőle a rendíthetetlen magabiztosság. Egy pillanatig sem próbálta titkolni, hogy Daegan mekkora érdeklődést vált ki belőle. A tekintete szorosan fonódott Daeganéba, a szürke íriszek pimaszul csillogtak, a levegőben tapintható volt a belőle áradó szenvedély. Kihúzta magát, Daegan viszont szokás szerint szétvetett lábakkal állt, így pont egymagasak voltak. Láttam, ahogy Edmond közelebb hajol, és halkan Daegan fülébe súgja a következő mondatot.

- Ma este úgysem menekülsz, lecsapok rád a táncparketten- mondta, majd ellépve Daegan mellett bement a nappaliba.

Daegan leforrázva állt pár másodpercig, majd mikor az agyműködése helyreállt és ismét képes volt koordinálni a mozdulatait, belépett Edmond után az ajtón. A jelenet alapján egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy egyiküknek sem tűnt fel a jelenlétem, pedig csak néhány méterre álltam tőlük, egy meglehetősen szűk folyosón. Intenzív egy este lesz ez – gondoltam, miközben követtem őket. Introvertált típus vagyok, minden engem ért hatást hosszan dolgozok fel, és sokáig elraktározom az élményeket. Hosszú, hosszú időre elegendő megemésztenivalót adtak nekem mindössze másfél perc alatt. Mi lesz még itt...?

Amikor beléptem, Aiden épp kezet fogott Edmonddal, és attól a lenyűgözöttségtől, amit az arcán láttam, egy pillanatra belém hasított a féltékenység. Igyekeztem megszabadulni az érzéstől. Nem szerettem ezt a részemet. Akárhányszor kitört belőlem az Aidennel szembeni birtoklási vágy, minden erőmmel megpróbáltam elmosni magamban. Mégis, akármikor leültem a zongora mögé, a kezeim maguktól mozdultak, és a billentyűk olyan dolgokról meséltek, amikre tudatosan gondolni sem mertem. De a hangok között megbúvó üzenetet nem értette senki más rajtam kívül. És ennek így is kellett maradnia. Évekig megfelelt így, és megfelel majd ezután is.