A kék bársony koktélruha, amit megígértem, hogy sértetlenül visszakerül a kelléktárba, kelletlenül magába szívta a sok vért. A tátongó vörös folt elcsúfítja az anyag szépségét.
A szék piszkosul hideg, a vádlim hozzáér a széklábhoz és ott a felhevült testem egy pontja találkozik a jéghideggel.
Üres a szoba és egy kétoldalú üveget bámulok, tudom, hogy az üvegen túl egy csapat rendőr figyel oda minden mozzanatomra.
Fáradtan döntöm hátra a fejem és megpróbálok hatalmas nyugodtságot tükrözni.
Eszembe jut...ahogy az a lövés eldörren.
Alexander kétségbeesett arcát fürkészem, egyetlen csepp nyugalmat próbálok keresni.
A lövés hangja tompán suhan el a fülem mellett és célt ér egyenesen a fiatal pultos gyomrában.
Átráz a hideg, mintha egy kósza emléket kergetnék.
Rémálmot éppenséggel.
Kérdés nélkül mászok át a csempézett bárpulton és a lányhoz ugrom.
Szaggatottan veszi a levegőt!
Lőtt sebére nyomom az egyik kezem és halkan beszélek hozzá.
— Csak ne add fel!
Még a nevét sem tudom.
A kék ruhán csúfolódó vörös foltra pakolom kezem és veszettül próbálom dörzsölni.
Nem az ígéret miatt, hanem a lány miatt. Az ő vére az amely makacsul bele szívta magát ruhám anyagába.
Rendőrségi szirénák zaja töri meg a bent uralkodó néma csendet.
Másodperceken belül betörnek az épületbe és a hangokból ítélve többen is fegyvert szegeznek a kapucnis pasasra.
— Dobja el a fegyvert! – a második felszólításra az idegen letérdel a padlón és a magasba emeli a kezeit.
— Letartóztatom fegyveres betörés és drogcsempészés vádjával! Egy ideje már kerestünk – dühösen teszi hozzá ezeket a szavakat – és a társad is meglesz.
A távolban hallottam Alexander dühöngő hangját, a kint maradó zsarukkal vitatkozott amiért nem engedik be.
Ám ezt elnyomta a pórázon tartott őrülten vicsorgó rendőrségi kutya.
— Jogában áll hallgatni. Bármit mond az felhasználható ön ellen a bíróságon, joga van ügyvédet kérni és ügyvédje részt vehet minden kihallgatásán. Ha nincs ügyvédje az állam ki rendel magának egyet. – darálta a le a kötelező szöveget az egyik járőr.
A bilincs kattant a kezére záródva.
— Niva! – kiáltott az egyik miközben a zavarodott kutya kitépte gazdája kezéből a pórázt és egyenest felém rohant.
Az utolsó pillanatban a rendőr a kutya után kapott és ekkor meglátott minket a pult mögött.
— Mentőket kérünk azonnal! – ordít a társainak.
Némán megrázom a fejem és könnyek hullanak arcomra, onnan pedig a hűvös padlóra.
— Sok vért vesztett, azonnal .... – elcsuklik a hangom, képtelen vagyok kimondani.
Letérdel mellém és ellenőrzi a lány pulzusát. Lehajtja a fejét, amiből tudom, hogy igazam volt.
A búslakodó pillanatot a kutya teszi semmissé amikor felkapja a táskámat és elszalad vele. Kicsivel arrébb a földre dobja és ugatni kezdi, fékezhetetlenül, mintha abban lapulna az ellenség.
YOU ARE READING
Távolodó félelem - BEFEJEZETT
RomanceA fiatal színésznő, új megbízást kap, ami kihívások elé állítja. Az egész helyzet, arra készteti, hogy újra felfedezzte önmagát. Calypso harcol a lépések ellen amire kényszeríti őt a változás. Három idegennel kell együtt élnie, a forgatás idején, am...
