What if...? - A másik út

6. év - Kedves...!

HOPPANÁLÁSI TANFOLYAM

      Mindazon tanulók, akik betöltötték, vagy augusztus 31-ig betöltik tizenhetedik életévüket, részt vehetnek a tizenkét hetes hoppanálási tanfolyamon, amelyet a Mágiaügyi Minisztérium oktatója vezet. Aki részt kíván venni a kurzuson, tüntesse fel a nevét jelen hirdetmény alsó részén a nap folyamán. A képzés térítési díja: 12 galleon.

Ez fogadta őket a parafatáblára tűzve a szünet utáni első tanítási nap reggelén.

- Végre! – kiáltotta izgatottan Blaise, s barátnője is hasonló lelkesedéssel szuggerálta mellőle a hirdetményt. Daphne és Adel ellenben furcsán néztek rájuk.

- Mi olyan jó ebben? Tudtommal elég kellemetlen módja az utazásnak – jegyezte meg az előbbi. Harry helyeslően bólogatott.

- A hoppanálás nehéz, de megtérülő tudás – vágta rá a választ barnabőrű barátjuk diplomatikusan. – Ha letesszük a vizsgát...

- De itt a kastélyban úgysem csinálhatod – szólt közbe Pansy.

- Nem ez a lényeg! Ha megvan a vizsgám, mindenki tudja majd, hogy ha akarnék, tudnék hoppanálni!

Ezzel Blaise, Tracey, Alexander, Draco, Millicent, Pansy és Adelaide felírták neveiket a lap aljára, majd mind elmentek reggelizni. A nagyteremben valamennyi asztal a tanfolyam hírétől volt hangos – a kígyós házból pár végzős is jelentkezett.

- Egyébként meg, Daph, honnan tudod, hogy kellemetlen? – tért vissza Blaise a prefektus lány pár perccel azelőtti kijelentésére.

- Az unokabátyánk két éve csinálta meg, és sokszor panaszkodott rá – vont vállat a kérdezett.

- Harry, te már hoppanáltál? Úgy bólogattál, mintha már tapasztaltad volna.

- Igen, nem egyszer – ismerte be a sebhelyes.

- Tényleg? Mesélj! – támadták le a lelkesebbek azonnal.

A fiú válasza, miszerint kezdetekben borzalmas – kifejtette a tüneteket – nem tántorította el őket a dologtól, s még a nap végén is csillogó szemmel faggatták őt a tapasztalatairól. Végül – pro és kontra érvek felsorolása, valamint elemzése után – Harry, Theodore és Daphne neve is felkerült a pergamenre. Együtt vesznek hát részt a kurzuson.

- Min vigyorogsz, Draco? – ráncolta a szemöldökét Pansy. Péntek reggeli dupla bájitaltanjuk előtt álltak.

- Ugye nem még mindig azon, hogy Kimura elől elhalászták a cikeszt lassan egy hete? Ne legyél kárörvendő! – dorgálta meg Daphne.

- Egyébként is! Ezzel a nyereséggel most beelőzött minket a Hollóhát...

- Százötven pont a különbség – legyintett a szőke. – Nekünk még két játékunk van, nekik már csak egy. Méghozzá ellenünk. Négy éve töretlen a szériánk – tette hozzá magabiztosan. – Bízok a csapatomban!

- Rossz a hozzáállásod – sóhajtotta Harry a falnak dőlve.

Draco újra szólásra emelkedett, ekkor azonban szélesre tárult előttük a terem ajtaja.

- Jó reggelt mindenkinek! – lépett ki rajta félig a pocakos Lumpsluck. – Fáradjatok be, helyezkedjetek el, és csöndet kérek! Igyekezzetek, mert ma sok dolgunk van!