Love Game [Charles Leclerc]

1. Elvarratlan szálak

Charles kezébe vette a villát és unottan megkocotatta a borospohár alját. Ideges szokása lett mostanában mindig piszkálni, ha ideges. Az előbb az öltönye szélét dörzsölte. A gondolatai megannyi irányba cikáztak, nem tudott a jelenben lenni. Melódikus francia élő zene szólt a háttérben, egy neves helyre hívta a...

Még barátnőjének sem tudná nevezni. Csak valaki, akivel randizgatott. Charles számára nagyon sok ember megrekedt ezen a szinten, saját maga miatt. Azt sem tudta volna elmondani, hogy próbálkozott és szívét lelkét ebbe a kapcsolatba tette. Nem így volt. Időt töltöttek, de sosem ért hozzá vagy utalt arra, hogy többet szeretne tőle. Elég hamar kiábrándult. Azt sem tudja hanyadik modell, aki próbálkozott vele. Úgy érezte mindegyiket ugyanolyan formára csiszoltak. 

Charles megigazította a gallérját, azért szépen kicsípte magát, már csak a szokás kedvéért. Sosem lehet tudni, hol akadnak az emberre a paparazzik. Egy hosszú szőke hajú nő közeledett az asztalhoz. Erősen kisminkelte magát, egy különleges estére készült, azt remélte a fiatal Ferrari pilóta végre rámozdul megannyi gyömölcstelen randi után. Csábításra készült. Feszülő fekete ruhája minden porcikájába belevágott és semmit sem hagyott a képzeletre. Charles még ha szépnek is tartotta, megannyira üresnek is. Charles arca viszont nem változott. Lazán intett neki, de nem üdvözölte melegen, ami egyből szemetszúrt a nőnek. A szeme villámot küldött, de nem tette szóvá.

Kisasszonyosan letette magát a székre, pöffeszkedve elhelyezkedett. Abban a tudatban volt, hogy az egész French Affair  vendéglő őt bámulja. Egy pohár bor várta a nőt az asztal másik oldalán. Charles gondoskodott arról, hogy érezze, nem rossz szándékok vezérelték. Rose kecsesen a szájához emelte az italt, közben elégedetten szemlélte a helységet.

- Nagyon szép itt minden - dicsérte meg nyájas hangon és megvillantotta tökéletes mosolyát - És Charles, miért is hívtál ki?

Charles lassan belekortyolt a poharába. 

- Búcsúzni szerettem volna - jelentette ki határozottan - Mert nem látjuk majd egymást, nem szeretném folytatni.

 - Charles, mi ütött beléd? 

A férfi nem válaszolt. Rose hátracsapta a hátát a széktámlának. Charles ökölbe szorította a kezét, remélte, hogy nem csinál műsort. Oldalra pillantott, de nem látott kíváncsiskodó arcokat, így megkönnyebbült. Próbálta úriemberként kezelni, nem tovább ámítani és tisztán lezárni. Ezt érezte lehelyesebbnek, miért húzni még az időt, amikor sosem akar tőle semmit?

- Elképesztő vagy - fújta Rose.

- Nem passzoltunk - próbálta higgadtan újra racionalizálni, a szemeiben sajnálat csillogott, valóban nem akart senkinek sem fájdalmat okozni - Jobb, ha ennek most vége.

Charles még csak azt sem értette, miért olyan nagy a hiszti az egész miatt? Nem voltak együtt, sosem. Nem élt vissza a hírnevével, nem használta ki egy éjszakára. Talán azért dühös, mert vesztegette az idejét? Lehetséges. De nem érzett bűntudatot, mert nem gyalázta meg, sőt visszaélést nem követett el. Tisztán el akarta vágni a szálakat. Mindig büszke volt magára, hogy megrendíthetetlen a döntéseiben.

 - Más valakiről van szó? - kérdezte dühtől elfojtott hangon - Kivel...? 

- Nincs senkim - szakította gyorsan félbe, gyorsan gyökerestől elfojtva a kétségeket.

Nem találkozgatott senkivel rajta kívül, nem szokása. A versenyzés legtöbb idejét felölelte, kétség nélkül. Pár hónap múlva itt a 2024-es idény, megannyi lehetőséggel. A közeledő futam is hozzájárult a siettetett döntéséhez. Nem akarta, hogy ilyesmik zavarják, amikor ezer százelékosan a pályára kell figyelnie. Egy kapcsolat lenne a legrosszabb, ami történhetne vele idén. Charles próbált arra az időre mindent elsimítani, hogy kiengedhesse a teljes potenciálját.