Love Game [Charles Leclerc]

2. Waiting game

Charles izzadt háttal baktatott a Ferrari bázisán, egy utolsó edzés mielőtt beáll a fagy a tesztpályán. A gondolatai még az iménti edzés kanyarain ragadtak. A garázsból igyekezett a büfé felé, hogy be kapjon valamit gyorsan a következő session előtt. Felborzolta a haját, majd a visszatükröződésben próbálta újrarendezni.

A folyosón meglátta a menedzserét, Laurent. A nő szintén észrevette, és intett neki az egyik kezével. A másikkal szokásosan magához szorította a táblagépét. Lauren volt a menedzserük, mióta csak a Ferrarihoz került. Úgy tartotta az idősödő nő számára ő második fiaként szerepel a listán (ugyanis Laurennek van egy saját fia is), akivel nagyon sok krízis helyzetet hárított el. És szinte biztos volt benne, hogy az őszhajszálainak felét neki köszönheti. Egyik legőszintébb ember, akivel valaha együtt dolgozott. Lauren megmondja, ami a szívén van és nem fél attól, hogy az embert megsérti vele.

Már az első pillanattól kezdve Charles megbízott benne, és nem csalódott. Sosem érezte azt, hogy nem számíthat rá. Lauren utálja a sumákolást és a titkolózást. Tipikus szülői magatartásnak érezte azt, hogy egy arany szabály létezett számára: akármilyen sületlenséget is csinált inkább neki mondja el, minthogy máshogy kitudódjon és a fülébe jusson. A kárelhárításban jeles volt.

 - Charles. - intett neki Lauren. 

A férfi felvont szemöldökkel követte. Tegnap üzent neki, hogy keresse meg. Ha nem jelent volna meg ma az edzésen Lauren kis híján fejvadászatot indított volna érte. A nő az egyik meeting szoba felé vette az irányt, hogy bekopogjon. Semmi válasz, üres. Charles egy kekszet lopott az asztalról, ahova leültek. Olyan éhes volt, hogy egy lovat is képes lett volna megenni.

 - Változás történt az időbeosztásoddal - hümmögte Lauren - Holnap hivatalos Formula 1 interjú gyűlés tízkor. Azután ne felejtsd el az orvosi felmérést. És még egy interjú délután, hogy teljes legyen a nap. 

Charles bólintott. Szokásuk volt mindig emlékeztetni egymást a fontos teendőkre. Emlékezett az elején annyira lekicsinylőnek tartotta, már-már piszkálásnak, hogy folyton emlékeztetni kell őt mindenre. Aztán rájött mennyire segítségére van, hogy összeszedje magát. Mindig nehezére esett pontos lenni eseményeken. Charles a táblagépére pillantott, közben a kekszet majszolta.

- Nagyon be vagy táblázva.

 - Sok a dolog Valery-vel - mosolyodott el lelkesen

 Lazán, a könyökére támaszkodva, a táblagépét tanulmányozta, látva sok bejegyzést. Telis tele volt. Ismerte a saját kék színét. Charles látta, ahogyan kijelölt egy táblát és húzogatta a naptárban. Évek óta ismerte Laurent és ismerte a színkombinációt. Hirtelen olyan nehezen ment la falat a torkán.

 - Az Carlos színe - jegyezte meg, a sárgára utalva - Nem változtattad meg. 

- Ó - ciccentett egyet - Majd kicserélem. 

Charles kissé zavarta a tény, hogy Lauren ennyire félvállról vette a változtatást. Látta, hogy nem sietett betartani az ígéretét. Lehet, hogy számára ugyanúgy két Ferrari pilóta dédelgetése a munka, de a férfi számára éles váltás egy csapattárs lecserélése. Tudta, hogy értelmetlen felkapni a vizet ilyen apróságért, de még mindig meredek váltásnak érezte.

 - Szóval csak ezért hív...

- Ezt nézd, az első interjúja - vágott a szavába Lauren - Még nem hivatalos, de lefilmeztem egy kicsit belőle.

A pilóta már éppen készült felállni az asztaltól, amikor megpillantotta az újdonsűlt csapattársát. Megtorpant. Nem tagadta volna, hogy felkeltette az érdeklődését, milyen. Lauren rápillantott, várva az engedélyt, hogy megmutathassa. Charles megvonta a vállát, tudta, hogy nem élhet örökké tagadásban.