-Keljél már fell
-Unatkozunk
-Öljünk már meg valakit
-Na gyerünk már
Hát a mai napom sem lesz könnyű már most érzem. Egy kínszenvedés után ki nyitottam a szemem és körbe pillantottam. Rögtön az órámra néztem ami az éjjeli szekrényen pihent. 03:50 valaki öljön meg én már ezt nem bírom.
-Na végre hogy fel keltél, már nagyon unatkoztunk.
-Igazából örülnék neki ha legalább egyetlen egyszer hagynátok 4-ig aludni. Azt úgy tudnám értékelni.
-Áhhh ne nevettes majd pont mi hagyunk téged aludni.
-Gondoltam
Nehezen de ki kászálódtam az ágyból. Egyenesen a fürdőszoba felé vettem az írányt, ahol ugyanis az én szép finom reggeli tablettáim voltak.
Azt gyorsan be vettem és le is öblítettem egy pohár vízel. A második helyszín egyenesen a konyhába vezetett, ahol meg ettem egy almát és egy kis perecet. És még sokat is ettem, mert igazából nem is nagyon szoktam reggelizni. Miután ezzel is meg voltam a szobámba igyekeztem, nem akartam Roryt fel kelteni, ja meg anyámat sem ki tudja hogy milyen állapotban van. Ha nekem neki áll órdítozni velem, nem a kocsmában ha nem a korházban fog ki kötni. Már számtalanszor el terveztem hogy hogyan fogom meg ölni vagy esetleg meg kínozni. De ez csak a mese............. Egyenlőre. Ha megunom a folyamatos élősködést amit az anyám velem és a nővéremmel csinál akkor bizony a fantáziám nem csak álmodozás lesz. Mikor be értem, meg sem lepődtem azon a barátaimat (ahogyan csak én hívom a halucinációkat) éppen a gépemet nézték és kütakodtak rajta. Az ember már a saját halucinációiban sem bízhat.
-Nem elég hogy nem hagytok békén aludni, még kutakottok is.
-Elöttünk nem igazán vannak titkaid, úgyhogy nem mindegy már?
-Képzeld nem, nagyon nem mindegy!
-Te tiszta paranoiás vagy.
-Azta tényleg, ha nem is mondjátok rá nem jöttem volna.
Miután el hesegettem őket a számítógépem körül, utána én kutakodtam. Lehet hogy nagyon meg lepő, de egy picit tudok hackelni. Lehet hogy fura de igen, a folyamatos el zárkózásom miatt az ember sok mindenre jön rá és tanul meg.
Elöszőr gördeszkázni tanultam meg, ami nehez hogyha a "barátaim" folyamatosan le löknek róla. Ami elöszőr viccesnek tűnt, de utána már nem volt funny. Kettő olyan eset volt mikor majdnem el ütött egy kocsi. Egy két bordám el törött de semmi komoly. Az életem ilyen dolgokkal jár, már csak tudnom kell őket helyén kezelni. Ezért nem szoktam olyan sokszor gördeszkázni, merem a kockázatot válani, hát de azért na, had én döntsem már el hogy mikor óhajtok meg halni. Így maradt a hackelés, ott nem tudnak legalább megölni. Ezért gyakoroltam és gyakoroltam, azért a változatosság kedvéért még mindig gyakaroltam. Addig jutottam el hogy fel tudok törni ezt azt mint pl biztonsági kamerát, vagy esetleg az iskolai krétát. De nagyon kell koncentrálni ami nekem nem igazán meg. Ezáltal ha meg haceklem az iskola honlapját utána tudjam magam után takarítani a szennyest. Ami egy átlag hackernak menne pár perc alatt, de a figyelem zavarom ami a skizofréniával jár nehez. Mire végeztem észre vettem hogy el repül az idő, ez által iskolába mentem.
