Hold fénye (Remus Lupin fanfiction)

Új év, új kezdet

A napokat a hét vette át, azt pedig a hónapok egy hűvös december 31-i nap volt, gyönyörűen hullót nagy pelyhekben a hó, mire mentem is egyből a griffendélesekhez, onnan pedig fel a lányokhoz Lilyt felkeltve, hogy esik a hó majd felküldtem a fiú részlegre egy varázslatot ami felkelti a fiúkat, azzal, hogy jöjjenek le hóembert építeni. Én gyorsan futottam átöltözni melegebb ruhába, majd kint a ajtónál találkoztunk, mindenki jelen volt, mire boldogan futottam ki a kicsivel boka fölé érő hóba. Majd megfordultam és hátra vetettem magam a hóba, minden évbe mint most is elmaradhatatlan volt a hóangyal, a többiek is követték a példám majd felpattantam és elkezdtem egy gombócot csinálni amit a hóba tettem és elkezdtem közbe fele görgetni amely egyre nagyobb volt, egy pontos megálltam, majd elkezdtem a közepét csinálni amit a többiek segítségével helyeztem fel, mert kicsit nagy volt és nehéz, majd ezt követte a teteje, amire már szereztünk botot ami az orra volt és kavics szemekkel és kavics mosollyal. Két nagyobb bot volt a keze. A fejére pedig fejfedőt varázsoltam. 

-És kész a hóember, mi legyen a neve? -Néztem szét. 

-Alfréd? -tette fel a kérdést Lily. 

-Nekem tetszik. -Egyeztem bele mire mindenki bele ment. 

-Akkor ő Alfréd a mi közösen alkotta hóemberünk. -Jelentettem ki. 

Ebből pedig egy hócsata lett, mert Sirius tarkón dobott ami bement a hátamhoz, mire gyúrtam én is, de azt szegény James kapta aki Sirius mögött állt csak kikerülte ő pedig véletlen Remus találta el, és így ment ez addig ameddig mindenki mindenkit dobált, mi Lilyvel többször is össze dolgoztunk. Nevetve tértem ki Ágas egyik hógyolyójától mire oldalról Tapmancs dobott meg, és kinyújtotta a nyelvét, mire én gyorsan az arcába dobtam egy adag hót. Nevetve dobáltuk össze vissza, többször is bement a ruhám alá, de nem zavart, csak jól éreztem magam. Hideg ellenére nem fáztunk, mert folyamatos mozgásban voltunk. 

Ebéd után kicsivel fázva mentünk be, mivel lemaradtunk megbeszéltünk bemegyünk a konyhára én elmentem a hugrabugba míg a többiek a griffendélbe. Száraz ruhára öltözve mentem a konyhába ahol a manókon kívül senki nem volt, addig leültem az egyik asztalhoz majd lépett az ajtó és a vörös címeresek jelentek meg. Kértünk levest, sütit meleg kakaót vagy forró csokit. És családias hangulatban megebédeltünk. 

Miután már el akartuk hagyni a helyiséget a manók még adtak nekünk csokis kekszet aminek a közepén töltelék volt mi pedig elmentünk a griffendéles toronyba. A vörös kanapékon letelepedtünk és egymásnak meséltünk, hogy mi történt, most végre kikapcsoltam egy kis időre, a vizsgára készülés mellett nehéz pihenni. Én Remushoz bújtam mivel fáztam, elő varázsoltak egy pár pokrócot és bekuckóztunk mind a meleg alá. Egyik kezem Remus hasánál volt míg a másik a hátánál volt, a fejem pedig a vállára hajtottam és onnan hallgattam a beszélgetést, Remus pedig a nyakamnál karolt át egyik kezével. Boldog egy pillanat volt, és emlékezetes. 

Szinte egész nap ott ültünk, még vacsora után is vissza telepedtünk és egy kisebb buli keretein belül kezdtük el várni, hogy éjfél legyen, és ezzel újév lehessen. Remussal sokkal közelebb lettünk egymáshoz, de már más, mintha már nem csak szimpla barátok lennénk, hanem többek. Ezt Lily is és a tekergők is észre vették, de nem igazán hozták fel amikor mindketten egy helyen voltunk. Mintha valamiről tudnának amiről én nem, és ez nagyon zavaró. 

Hajnal előtt pár másodpercel vissza számoltunk 5-től majd átléptünk január 1-re. Mire mindenki boldogan itta ki a pezsgőjét, és ment fel a szobába aludni, én pedig nem mentem vissza hanem Lilyvel és szobatársaival maradtam és beszélgettünk csajos dolgokról. Amikor is egy olyan témához vándorolt a beszélgetés ami számomra nem igazán tetszett, vagyis nem akartam róla nagyon beszélgetni. 

-Figyelj Remussal mi van köztetek? Mert nem igazán tudjuk eldönteni. Egyszer úgy néztek ki mint a szerelmesek és máskor pedig olyanok vagytok mintha csak barátok lennétek. -Kérdezte Dorcas. 

-Nem tudom az igazat meg vallva, már azt se, hogy én mit érzek, zavaros ez az egész. -Mondtam sóhajtva. -Többször is fura dolog történt. 

-Részleteket. -Ült izgatottan közelebb Mary.  

-Igazából elsőnek csak nyáron vettem észre utólag. Nyáron amikor az utolsó hetekben a Potter családban voltunk a tekergőkkel együtt, akkor aznap nyúzott volt, megfogtam az arcát, hogy jobban megnézzem az arcát, én azt hittem farkas szemet akar nézni, de mintha meg akart volna csókolni. -Az arcom elé tettem a kezem. 

-Lehet, hogy tényleg meg akarta tenni. -A velem szembe lévő Marlene halál nyugodtan jelentette ki. 

-Azt mondtad több is volt. Mi volt még? -Dorcas kíváncsian nézett rám. 

-A Lump klubbi bulira ketten mentünk, és akkor is meg akart csókolni, csak megszakított minket egy fiú aki képet akart rólunk csinálni, utána az erkélyen a csillagvizsgálóba, akkor is meg akarta tenni, és én nem ellenkeztem volna. -A szavak nehezebbek lettek amikor kimondtam, mert én is rájöttem, hogyha már párszor megpróbálta, meg fogja újra. Éreztem az arcomba vándorló vért, mely széterjed rajtam. 

-Ez érdekes. -Mélázott Mary. -De ha már megpróbálta többször meg fogja megint. -Jelentette kim a tényt amire magamtól is rájöttem. -Lily te milyen véleményen vagy ezzel? -Mindenki az említettre nézett. 

-Igazából Remus egy kedves jó ember, még ha együtt is lennének én lennék az első aki öröm táncot járna. 

-Lizzi érzéseit is tudjuk, és Remus is így érez. Meg kéne próbálnotok. -Marlene röviden tömören nyilatkozott a véleményéről. 

-Nem én nem félek, nem is biztos amit érzek. Lehet csak azért van mert abba a korban vagyok amikor a fiúk iránt érdeklődöm. Téma lezárva. -Heves gesztikulálással mondtam, össze vissza kalimpáltam kezeimmel a mellettem ülő Lily és Mary alig bírta kikerülni a csapdolódásomat. 

 -Nyugalom. Én csak feltélelezésként mondtam. Nem kell egyből csápolni minden fele. -Tette ki maga elé védekezően a kezeit. 

Mindent elmeséltem a lányoknak a fura álmaim, a benne szereplőket. A pár éve kapott valentín napi ajándékról, mire mindenki arcán átsuhant elsőnek a döbbenet, majd a idióta össze bazsajgás és a mindent tudó szempárok. Egy ideig még meséltek elméleteket, de lassan körvonalazódni kezdett minden bennem. A sárga- piros rózsa, az aranyos vers, a kézírás, Remus Lupintól kaptam mindezt, egész végig az orrom előtt volt a megoldás, csak nem nyitottam ki jobban a szemem. Lily ágyán elfeküdve ezen gondolkodva aludtam el.