Iskolába menet közben, gondolkodtam persze hangosan. Mivel magamba elég nehéz meg találni a saját hangomat. A többiek el nyomják. Arra jutottam, hogy kinek van kedve be menni iskolába. Inkább megyek és járom az erdőket, úgyis érdekesebbek mint a német órák.
***
Olyan fura, tudom hogy paranoiás vagyok de akkor olyan érzés minta valaki követni. Roppant idegesítő, de biztos csak be képzelem magamnak.
1. héttel később.
-A fejedben vagyunk, de az lehet hogy már meg haltál.
-Semmi sem biztos.
-A bogarak a hasadban, a csótányok a legyek s minden élősködő benned van.
-EZ NEM IGAZ - üvöltöttem rájuk hogy fejezzék be.
-Ha tényleg azt hiszed akkor még is mért vágtad fel a hasadat?
Elöszőr nem hittem el amit mondott. De amúgy meg hallotam a csöpögést a padló felöl le pillantottam. S láttam ahogyan a padló meg telik vérrel és a földre rogyok. Másod percek teltek el, és ahogy a szememet nyitogattam agyon a pici kés mellett hever. A hangok le néztek rám és csak bámultak. A másik percben pedig Rory ront be a fürdőbe, és meg pillantja a csillogó csempén a vért ami már-már fekete mint az északa. Az ölébe húz és beszél hozzám miközben a mentősökkel beszél.Mielőtt el veszteném az eszméletem és a sötétség el nyelne, egy hang a sök közül le hajol és így szól:,
Még találkozunk, talán az életben vagy azon túl.
Nem tudom mért de a nővérem hangját tompán hallom mint az összes többi hangot. De mégis azaz egy mondat amit az egyik "barátom,, mondott, a fejembe vízhangzik.
De nem gondolkodhatok rajta sokáig, hiszen aza sötétség amit már jól ismerek rögvest el is nyel.
