Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

1. rész

Na sziasztok!
Tudom, hogy kicsit későn folytatom ezt a történetet, de úgy véltem most jött el a megfelelő pillanat rá.
Nem felejtettem el a folytatást, szándékosan így időzítettem.
Remélem mindenkinek tetszeni fog az elképzelés ahogy a korábbi könyvem folytattam.
Mivel bizonyára vannak olyanok akik még nem olvasták a The Band című regényem lassan fogok haladni a részek felrakásával, hogy aki még nem olvasta az utolérje magát a történetben. Nem reklámként mondom, de ahhoz, hogy ezt a folytatást megértsd muszáj elolvasni az "előzmény" könyvet, mert így ez értelmetlenül hat, mit miért csinálnak benne a szereplők. Persze lehet következtetni, de az szerintem nem ugyanaz.😊 Ezért heti 1-2 rész teszek fel, hogy aki még nem olvasta annak ne kelljen egy nap alatt több tucatnyi részt elolvasnia.
Remélem azért tetszeni fog mindenkinek a történet lezárása!🤔🤗 Igyekeztem olyan cselekményt összehozni ami nem túl nyálas, nem unalmas és amiért érdemes az embernek gép/telefon elé ülnie.
Szóval íme az első rész, fogadjátok sok sok szeretettel!😘🤗🫰
(Ja és az előforduló helyesírási hibákért előre elnézést kérek. Igyekszem odafigyelni és javítani)

Korán kelek, szinte még hajnal van. A nap sem kelt fel, de meg sem lepődöm. Mint bármely ember én is minden este állítok ébresztőt de velük ellentétben én soha sem használom. Jóval korábban felkelek, sőt van amikor nem is alszom. Mióta ideköltöztünk az apámmal soha nem volt egy olyan éjszakám amit nyugodtan és teljesen végig tudtam volna aludni. Persze altatóval igen, de azt leszámítva soha sem. Már hozzászoktam, sőt azt hiszem ha ez nem így lenne hiányolnám. Kicsit sem vagyok álmos pedig este sokáig fent kellett maradnom, mert drága nagyasszonykám túltolta a kakaózást, így őt kellett ápolnom. De nem érzem magam fáradtnak, lehet az eltelt idő alatt szépen lassan átváltoztam egy géppé, terminátorrá.

Az ágyam melletti szekrényről elveszem telefonom és megnézem SoYang írt-e. Nincs új üzenet tőle, csak azok amiket tegnap váltottunk. Nagyon örülök, hogy ő megmaradt nekem, nagyon hálás vagyok neki mindenért de főleg azért mert végig kitartott mellettem. És valljuk be nem voltam a legjobb társaság mikor ideköltöztem. Talán most sem vagyok, de igyekszem fejlődni, már csak a lányom miatt is. De Yang akkor is különleges helyet foglal ez a szívemben, és ezt a helyet senki sem töltheti be. Szó szerint ő az én yangom a ying mellett. Az egyetlen személy aki megmaradt a régi életemből és az egyetlen aki eszembe juttatja ki is voltam egykor. Mert bevallom van mikor elfelejtem. De ami vicces az egészben az az, hogy amit meg szeretnék elfelejteni azt sehogy sem tudom. Nem azt mondom, hogy a nap minden egyes percében a múltamra gondolok de van amikor előfordul. Elég egy hang, egy kép, egy dal a rádióban vagy egy videó a neten, és újra érzem azokat a súlyokat amiket egykor letettem az Icheon-i reptéren mikor beszálltam abba a terminálba. Vannak napok mikor egyáltalán nem gondolok rá, az emlékek elhalványodnak de nem tűnnek el soha sem. Pedig szeretném, nem is kicsit.

Mély sóhajjal teszem töltőre mobilom és fürdőmbe battyogok. Mielőtt beszállnék a zuhany alá leveszem jeggyűrűm, nem akarom, hogy ez is a bénaságom miatt a lefolyóban végezze. Miután biztonságba helyeztem méregdrága darabom beállok a kabinba. Jól esik a meleg víz simogatása testemen, talán még bele is borzongok kicsit. Szívem nagyokat dobban csak azt nem tudom miért. Van, hogy néha rám tör egyfajta hiány érzet és egyszerűen csak hevesen kezd verni a szívem. Nem tudom miért van, sosem akartam választ keresni rá, inkább csak szabadulnék tőle. De sajnos nem tudok, hiába próbáltam már annyiszor, nem megy.

Gyors tisztálkodásom után felöltözöm és kinyitva tükrös szekrényem ajtaját kiszedem a szükséges kellékeket amik a mindennapi életem részeivé váltak. Néha elképedem mennyi mindent magamra kenek csak azért, hogy szép legyek. Régen nem ilyen voltam, nem igazán törődtem a kinézetemmel, bár... igaz ami igaz nem igazán volt lehetőségem rá. Először egy sima pórustisztító folyadékkal kezdek aztán jön a hidratáló, a fehérséget biztosító krém s végül egy arcpakolás ami segít eltűntetni viseltes vonásaimat. Erre kenek fel vékonyan némi sminket aztán megszárítom hajam és a tükörben bámulva magam teljesen ledöbbent mennyire hamar hétköznapivá váltak ezek a dolgok. Pedig emlékszem mennyire nem volt könnyű mikor megérkeztem ide az apámmal. Bár annyira fájdalmas időszak volt, hogy nem sok dolog maradt meg bennem.