Kísért a múlt (BEFEJEZETT) Múlt És Jövő I

7. A történetem.

- Szóval, minden úgy kezdődött, hogy az első anyánk aki történetesen Frederik anyja, ő meg csalta apát, aztán volt egy másik nő vele nem tudom mi történt, aztán lett anya aki már az én és a húgom anyukája.
- Anyának egyre több lett a munkája az irodában ahogy be indult a cég és Dzsordzs ezt nem nézte jó szemmel. Mármint nem azt hogy be indult a cég hanem azt ahogyan anya haza járt, amikor tudott akkor jött. - mondtam majd vettem egy mély levegőt.
- Egyre rosszabb szabályokat hozott.
- Ha nem érsz haza időben büntetés, ha meg kérdőjelezi bárki, büntetés. - kezdem érezni ahogyan fel jönnek az emlékek.
- Hiába is mondtam akár hogy a suliban bent kellett maradni próbálni vagy akármi, nem érdekelte, a legkellemesebb büntetés tőle az volt ha csak szimplán be zárt egy hullák és vérrel teli zárkában. - a mellkasom szorít, vajon mennyit bírok?
- Mint kiderült ő már akkor benne volt mikor anyával össze jött.

- Tudtam hogy nem normális na de hogy ennyire. - mondta.

- Ez még semmi. - mondtam.
- Ez a dolog egyre rosszabb lett itt már tudtam hogy benne van, volt annyi eszem már akkor hogy tudjam nem változott volna ekkorát hirtelen ha nem lenne oka.
- Emlékszel azt mondtam 8 évesen éreztem utoljára magamat gyereknek. El mentünk a nagyszüleimhez, a húgommal és a nagynéninkkel sokat játszottunk, egy héttel később Dzsordzs be jött a szobámba, azt mondta gyere Nami megyünk játszani.
- Fel álltam és mentem, úgysem volt választásom. Mikor utána mentem mondta hogy vegyem fel a kabátom amit meg is tettem. Aztán ki mentünk és be ültünk a kocsiba, el vitt a nagyszüleim lakáshoz.
- Meg kérdeztem. Apa minek hoztál ide? Azt mondta játszani Nami, itt olyan boldog voltál. - Itt jött a pillanat amikor le folyt az első könny csepp az arcomon.

- Ki szálltunk a kocsiból majd apa meg állított. Azt mondta, Nami amikor be megyünk, nem reagálsz, nem érzel semmit, és nem csinálsz semmit, ha mégis akkor garantálom hogy soha többe ne érezz. Csak bólintottam és mentem utána.
- Be lépve a házba a nagyszüleim mosolyogtak, oda jöttek megöleltek, visszaöleltem, meg álltak apával szemben, kérdezték hogyhogy itt vagytok?
- Azt mondta hoztam Namit játszani. A nagynéném mosolygott, tudta mennyire szeretem. Apa elő vett egy fegyvert akkor láttam először élőben ilyet de tudtam hogy többé nem látom őket.
- Apa fel emelte a fegyvert és lőtt egy, kettő, össze estek és nem keltek fel többé, el ásta őket, nekem meg fel kellett takarítani utána, mind ezt rezzenéstelen arccal. - mondtam, majd meg álltam egy pillanatra.
- mikor haza értünk anya meg kérdezte hol voltunk én csak azt mondtam Apa el vitt játszani, rá mosolyogtam majd fel mentem a szobámba át sírni az éjszakát. - mondtam majd le töröltem a könnyeim.

- Napfény. Én nem is tudom mit mondhatnék. - kezdte.

- Ez nem minden. Nem egy ilyen eset volt. A húgomat mindentől meg védtem ha bántani akarta úgy csináltam hogy engem akarjon bántani és ha nem ment be zártam a szobájába és nem adtam elő a kulcsot.
- Mikor 14 lettem már rosszabbak voltak a dolgok, akkor már anyát is verte, és mikor már nem tudott mit tenni minket vert előtte hogy szenvedjen. Egyik nap haza mentem a suliból. Kiabáltak veszekedtek, anya 10 percet késett a munka miatt, apa meg hasba szúrta aztán el vágta a torkát a szemem előtt. Ekkor hívtam ki a zsarukat és Frederik adott egy telefonszámot vészhelyzetre ezt hívtam az nap. Szóval ha azt kérdezed hogy gyűlölöm e és akarom e hogy meg haljon ,igen ,nagyon. - mondtam őszintén.

- Frederik része annyi hogy mikor apa el kezdte ezeket rá jött hogy Frederik is az alvilágban járkál és fel akarta adni, ezért is váltott nevet, nekünk meg a nevelő szülök adtak nevet vagyis csak vezeték nevet.
- Frederik nem mondta el neked mert nem tudta hogy hogy viszonyulnál ehhez és végül is meg oldottuk idáig.
- Eddig a napig a bátyámon és a húgomon kívül senki nem ért hozzám mert Dzsordzs tett róla hogy egy életre meg utáltam.
- Ennyi. - mondtam könnyek között, ö pedig csak nézett a szemembe nem tudott mit mondani, nem erre számított, tudom.