Bungou Nyugat

56. Fejjel a falnak

Yokohama, Dokk Maffia központja, E/3 POV

- Van egy rossz hírem. - Jelenik meg a nagyteremben az ebédje után visszatérő Ady Endre.

- Mi? - Kérdezi kétségbeesetten Madách Imre.

- Dessewffy se lesz túsz. - Fintorog a Dekadencia Hercege.

- Miért? - Érdeklődik Dazai.

- Mert elmentek Étiennel várost nézni. Amúgy Étienne üzeni, hogy felejtsük el, hogy ő legyen a túsz. - Sóhajt egyet és ül le morcosan a helyére.

- A picsába! Most mi lesz? - Morogja József Attila, mire a Dekadencia Hercege vesz egy mély levegőt és mikor felnyitja lehunyt szemeit mindenki a közvetlen közelében elhátrál tőle.

- Az, hogy kinyírom a K-kat! - Sziszegi a férfi a fogai között, aminek hála a páros megint sikítva hátrál el a falhoz.

- Hé! Mi megcsináltuk, amit kértél! - Védekezik kétségbeesetten Kosztolányi.

- Ja! Arról nem tehetünk, hogy kibékültek! - Emeli feje mellé a kezeit Karinthy.

- Hát ti barmok meg miről beszéltek? - Tudakolja Rejtő Jenő.

- Arról, hogy most tartoznak nekem. Felbéreltem őket, hogy tréfálják meg Étiennet és Dessewffyt. - Sóhajt egy hatalmasat Ady Endre.

- Azta! - Füttyent egyet József Attila. - Nem tudtam, hogy ekkora fasz vagy André. - Bukik ki a férfiból a megszólalás.

- Attila! Szóhasználat! - Szidja le a Magyar Hóhért Kaffka Margit és rázza meg a fejét, ami körülbelül azt jelentette, hogy barmokkal van körülvéve.

- Bocsánat, Margit. - Húzza össze magát József Attila. - De tényleg André miért akartad összeugrasztani azt a kettőt. Ti meg gyertek már el a faltól nem fog titeket megölni. - Forgatja meg a szemét a férfi.

- A jelen helyzet jól illusztrálja, hogy miért. - Morog a Dekadencia Hercege. - Ha azok ketten együtt vannak, Étienne nem tud másra koncentrálni és elfelejti, hogy feladatai vannak. - Magyarázza a gazdász.

- Szóval még valaki kiesett. - Sóhajt egyet Fyodor.

- Ennyit a túsz drámáról. - Jegyzi meg Dazai fintorogva, mikor is Madách Imre hirtelen felkapja a fejét és vigyorogva fordul a japán férfi felé. - Ömm... Nem tetszik ez a tekintet. - Húzódik kicsit hátra a székén Dazai.

- Imre? - Néz értetlen tekintettel Ende is a párja felé.

- Talán mégse veszett ügy a túszdráma. - Kuncog halkan a Nyugat feje, aminek az a következménye, hogy a japánokat kirázza a hideg.

- Mit találtál ki te őrült zseni? - Kérdezi ajkain egy halvány mosollyal Bulgakov. Válasz helyett azonban Madách Imre egyszerűen csak feláll és odamegy az asztalfőn ülő japán maffiózóhoz.

- Dazai a segítséged kell! - Jelenti be.

- Az enyém? - Mutat meglepetten magára az említett. - Miért? - Pislog nagyokat.

- Mert ha Attila csurom véresen végigtrappol Yokohamán, abból tömegpánik lesz. - Jelenti be a magyar férfi.

- Oh! - Vigyorodik el József Attila. - Oh! Ez még be is jöhet. - Lelkesedik a Magyar Hóhér.

- Rá ugrunk Imre? - Tudakolja Arany János.

- De mennyire, hogy rá. - Vigyorog a Nyugat vezetője.

- Hívom Palit! - Jelenti be Petőfi, akinek ekkor már a fülénél van a telefon.

- Mégis kiről van szó? - Értetlenkedik Fyodor.

- Helló, Pali! - Kurjant Petőfi Sándor arcán egy széles mosollyal. - Mondd csak merre van Kazinczy? - Teszi fel a kérdést, majd pár pillanatig hallgat, minek utána a vigyor az arcán még szélesebbé válik, ami szinte lehetetlennek tűnt. - Köszi Pali, angyal vagy. - Csapja le a telefont a fiú és fordul Madách Imre felé, aki még mindig Dazai mellett áll. - Mutatom az utat. - Húzza ki magát a fiú.

- Helyes! - Biccent egyet Madách, majd újra Dazaira néz. - Jobb, ha indulunk maffiózó úr, nem érünk rá egész nap. Nem maradhatunk le a randevúról. - Teszi hozzá a magyar férfi, majd egyszerűen rámarkol a japán karjára és felhúzza a székéről.

- De mégis hova megyünk? Mi folyik itt? Miről maradtam le? - Záporoznak a kérdések Dazai szájából, ám egyikre sem kap választ, hiszen Imre minden további nélkül egyszerűen maga után rángatja.

- Gyere Sanyi! Sietnünk kell! Ki tudja meddig marad még ott. - Kiált vissza a válla felett Madách Imre. Szavaira pedig az említett fiú futólépésben indul meg a páros után.

- Nekem elmondják miről van szó? - Billenti oldalra a fejét Fyodor.

- Imre megpróbálja elfogni a Figyelő legparanoiásabb tagját. - Adja meg a választ Michael Ende. - Kazinczy Ferencet a képességének köszönhetően szinte lehetetlen megközelíteni, de hála Dazai-sannak képesek lesznek a közelébe jutni. Már csak reménykedni kell, hogy minden a terv szerint megy. - Sóhajt egyet a német férfi, ahogy az ajtó felé néz, amin keresztül a három fős csapat eltűnt.

Dazai Osamu POV

Már vagy negyed órája lóhalálában járunk Yokohamában, de még mindig nem tudom mi a fene folyik itt. Petőfi Sándor előttünk siet, Madách Imre pedig azóta se engedte el a karom, mióta a maffia központjában rámarkolt. Így kerülünk most nagy sokára egy parkba, ahol az ifjú Petőfi megáll és összenéz Madáchal.

Hirtelen megszabadul a karom, de még időm sincs felfogni a dolgot, mikor a Nyugat vezetője elkezdi a hátamat nyomni egyenesen egy jól öltözött ezüst hajú úriember irányába. Az idegen csak akkor veszi észre, hogy közeledünk, mikor már szinte kézközelbe kerülünk hozzá. Bár nem értem mit mondd az idegen, de arcából tudom, hogy a szavai a mögöttem állónak szólnak, aki válaszol is neki és ismerem már annyira a férfi hangját, hogy tudjam, hogy most tuti vigyorog a hátam mögött.

Az ezüst hajú férfi előttem felhúzza az orrát és zsebre teszi a kezeit, majd egyenesen rám néz. Madách Imre még mindig az irányába nyom, pedig én már nagyon szívesen megállnék. Az idegen lábai körül hirtelen bimbózó gallyak jelennek meg a földet borító kockakövek közül. A szemeim kitágulnak, mikor meglátom a jelenséget.

Nem annyira az lep meg, hogy képes erre, sokkal inkább az, hogy én már láttam ezt a képességet. Réges régen, akkor mikor először találkoztam Madách Imrével. Már nagyon rég nem gondoltam erre az emlékre, de a jelenet elérte, hogy visszajöjjenek a képek. Ez a képesség mentette meg az öngyilkost. Ez viszont azt jelenti, hogy ez a Figyelős úri ember akkor Japánban volt.

Még nagyon felfogni sincs időm, hogy ez mit is jelent, hiszen Madách Imre szó szerint úgy meglök, hogy egyenesen rázuhanok szegény férfire. Akinek kitágulnak a szemei és értetlenül néz fel rám, majd a vállam felett Madách Imrére. Ám tekintete azonnal megváltozik és harag veszi át a helyét.

- Köszönjük Dazai, ha lehet most ne engedd el. Sanyi! - Kiáltja el magát Madách Imre, minek következtében az említett fiatalember meg is jelenik mellette.

- Jelen! - Húzza ki magát a fiú.

- Segíts a maffiózónak lefogni Kazinczy urat. Megvan a túszunk. - Vigyorog elégedetten Madách Imre. Legalább a terv sikerült, akkor is, ha én nem éppen szabad akaratból lettem részese a dolognak. Mondjuk legalább kaptam egy másik problémát a Nyugaton kívül, amin gondolkodhatok. Vajon mit keresett ez a Figyelős annyi évvel ezelőtt Japánban és miért mentette meg azt az öngyilkost, és honnan tudta Madách, hogy ott van? Ez a Nyugat folyamatosan csak kérdéseket teremt maga köré, amikre szinte sose kapok válaszokat.