Lépteket hallok a szobám előtt. Nem tudom biztosra hogy ki az de ha jól tippelek az öcsém. Vele élek és az anyámmal. Apám négy évvel ezelőtt meghalt egy autót balesetben. Nincs túl jó kapcsolatom az anyámmal mivel azt gondolja hogy miattam történt apám balesete. Már egy ideje elfogadtam hogy mindenért engem okol. Az öcsémmel nagyon jó a kapcsolatom, mármint ha vele vagyok akkor nagyon jól elvagyunk. Nem sokat szoktam a szobámon kívüli lenni. A középsulit is utálom. Tudjátok, én vagyok az a bizonyos gyerek akit mindenki utál és mindenki lebuzizza azért mert még soha nem volt barátnője.... Nincsenek barátaim . Mármint vannak! A fejhallgatóm és a telefonom. Ők mindenhol ott vannak velem. Most is zenét hallgatok. Nyugalom van, álmos vagyok és lassan el is alszok. Pár perc múlva azt érzem valaki figyel. Ki nyitom a szemem és valaki ott áll az ágyam mellett. Ilyedtemben felsikítok. Anya fel fut a szobámba.
-Mi történt?? - be ront az ajtón és felkapcsolja a lámpát.
Ekkor meglátom hogy csak az
öcsém az.
-Semmi csak megijedtem- sunoo-ra nézek az öcsémre gyilkos Szemekkel és ezután elkezdek nevetni mivel mindig ezt csinálja.
Anyám megforgatja a szemeit és aztán ki megy folytatni a dolgát(vagyis nézni a TV-t)
-Mit szeretnél? - kérdezem az öcsémtől.
-Játssz velem Jungkook!! - ugrándozik.
-Most fáradt vagyok de majd holnap! Rendben? - kérdezem tőle remélve hogy bele egyezik.
-jól van... - mondja kicsit szomorúan és ki megy. - Jó éjt! - mosolyog rám.
-Aludj jól - vissza fekszek és csak azon tudok gondolkodni hogy mi lesz holnap a suliban.... És hogy hogyan fogom túlélni a napot. Ezen gondolkodva egy kis idő múlva már el is aludtam.
Reggel úgy 6 óra felé el kezdett csörögni az ébresztő a telefonomon. Kómásan ki kapcsolom és az ágy szélére ülök. Miután nagyjából össze szedtem magam fel keltem és felöltöztem. Ezután jött a szokásos veszekedés anyámmal hogy milyen szar jegyeket kapok. Igen... Tényleg nincsenek túl jó jegyeim de sosem segít senki. Ez miatt nem is nagyon érdekel anyám véleménye. Mert nem segít semmiben. Hamar megcsináltam a reggelim, összekészültem, el köszöntem az öcsémtől és el is indultam. Sétálva mentem mivel csak tíz perc volt bejutni az iskolába és nem kaptam soha buszra pénzt. Amikor beléptem a suli ajtaján jöttek a szokásos beszólások. „Megjött a buzi gyerek“ vagy „Miért nem maradtál otthon“ vagy a kedvencem „Halj már meg végre“. Hát igen ilyen kedvesek az osztálytársaim. Már nem hatnak meg ezek a szavak mivel minden nap hallom őket. A fejhallgató a fejemen van és figyelmetlenségből neki megyek valakinek. Ki esik minden cucc a kezéből.
-jajj! Sajnálom nem figyeltem oda fel szedem a.......-fel nézek és egy kB velem egy magas barna hajú fiú van előttem. Nem tudtam befejezni a mondatot. A szemeit néztem.... És meg kell mondjam gyönyörű szemei vannak és nagyon helyes!És a haja... Tökéletes.....nagyon zavarba ejtő... Olyan jól néz ki! Várjunk mi?? Miket mondok itt össze vissza! Végre vissza tértem a valóságba és sikerült újra elmondani amit elkezdtem.
-Sajnálom nem figyeltem. -fel szedtem a cuccokat és oda adtam neki egy meghajlás kíséretével.
A fiú csak ki kapta a kezemből a cuccokat és el rohant. Nagyon fura volt. Még mindig a szeme szépségének hatása alatt voltam. Álmodozva de sikerült bejutnom az osztályterembe. El indultam hogy le üljek a helyemre de valaki megállított. Hát persze hogy Félix volt az. Mindig belém köt és általában verekedés lesz a vége. És ahogy gondoltam most is ez lett . A tanár be lép a terembe és szét választ minket ezután idegesen le ülünk a helyünkre és próbálunk figyelni.
-kedves gyerekek! Jó hírem van! Új osztálytársatok érkezett. Köszöntsétek Kim Taehyungot! - Az új fiúra néz és mosolyog. - mutatkozz be kérlek a többieknek.
-Sziasztok... - lép előrébb és félénken megszólal. - Kim Taehyung vagyok, 17 éves, most költöztem a környékre.... - mondja halkan és a tanárra néz.
-köszönjük Taehyung ülj le mondjuk... - néz körbe - ülj le Jungkook mellé biztos jól meg lesztek.
Taehyung követte a tanár utasítását és le ült mellém. Oda mosolyogtam neki de ő csak félénken elfordult.
-szia Jeon Jungkook vagyok. - mondom neki kedvesen mivel kíváncsi vagyok hogy milyen az új fiú. Nekem is jól jönne egy barát... Nem akarok örökre magányos lenni.
-szia.. - mondja halkan.
-Bocs azért ami a szünetben történt... Nem figyeltem oda. - mondom kicsit lehajtva a fejem.
-Semmi baj. - suttogja oda nekem.
-Jungkook figyeljetek! - szól ránk a tanár. - majd óra végén beszélgettek. -mondja és elkezdi a tananyagot.
Vége lett a biosznak. Unalmas volt mint mindig. Taehyung gyorsan ki sietett a teremből. Vagyis akart mivel Félix oda ment hozzá és el kezdte piszkálni. Nagyon durva sértéseket mondott neki. Láttam Taehyung arcán hogy kB mindjart sírva fakad. Ezért oda mentem és közbe szóltam.
-Elég lesz Félix fogd be - odébb löktem hogy ne legyen ilyen közel Taehyunghoz.
-Kopj le buzikám-röhög és ő is odébb lök.
Addig lökdöstük egymást amíg ismént el nem kezdtünk verekedni. A tanár be lépett és nagy nehezen le állított minket. Félix ki magyarázott mindent és egyértelműen neki hitt a tanár. Így csak nekem kellett az igazgatóiba mennem. Félix boldogan elsétált és láttam hogy oda súgott valamit Taehyungnak. Mekkora egy gerinctelen ember. Egy kicsit duzzogtam és utána el indultam az igazgatói felé. Észre vettem hogy követnek. Éz a személy Taehyung volt. Meglepetten fordultam hátra.....
